dr. Regász Mária

2014.04.27

Zaklatás

Eredeti Cikk: 

Amikor egy „elmebeteg” zaklat, kihasználja azt, hogy a hatóságok (gyámhivatalok, nyomozó hatóságok, ügyészségek, bíróságok stb.) lassúak, könnyen megtéveszthetőek, félrevezethetőek (hiszen az ilyen „elmebetegek” képessége épp a megtévesztésben rejlik, melynek mesterei).

 

Sokszor megfélemlíthetőek, mert féltik az állásukat, hiszen senki sem szeretne egy feljelentés miatt igazoló jelentéseket írni, bíróságra járkálni meghallgatásokra. A bíróságok ugyanis sok esetben figyelmen kívül hagyva a jogellenesség hiányát, lefolytatják az eljárásokat pl. akár ügyvédek ellen is, aki mondjuk a munkájukat végzik a beadványom megírása során.

 

A hivatalos személyek ilyenkor sokszor semmit sem mernek tenni (pl. nem merik meggyanúsítani, mert ez esetben az „elmebeteg” bosszújával kell szembenéznie és az persze nem zavarja ezen hatóságokat, ha ezt másoknak kell elszenvedniük, csak nekik, önmaguknak ne kelljen.

 

Miután az ilyen „elmebeteg” személyek előre bebiztosítják magukat és első alkalommal kedvesen „elbeszélgetnek” az ügyintézővel, ezért sok információt húzhatnak ki belőlük, amit később ellenük használhatnak, de előfordult olyan eset is, hogy az ügyintéző asztalán lévő egyéb iratokról készített a szocipoata felvételeket, majd a felvételek alapján a mások aktáin lévő adatok miatt eljárást indított az ügyintéző ellen személyes adatokkal való visszaélés miatt. Mondhatnánk, hogy legyen rend egy irodában és ne kövessenek el ilyen szarvashibát, ami rendben is van, hiszen mi sem szeretnénk, ha az adataink kikerülnének mondjuk az internetre, azonban ezek a „pszichopaták” épp azt használják ki, hogy az emberek néha hibáznak. Az egyik esetben például magára hagyták a gyanúsítottat pár percre, amíg lemásoltak egy iratot, aki ezen időtartam alatt a tőle lefoglalt és az asztalon lévő számítógépből kiemelte a winchastert, majd feljelentést tett a nyomozó hatóság ellen a winchastere eltűnése miatt. Persze az nem lett meg és mindenki tudta utólag, hogy mi történt, viszont bizonyítani nem lehetett, a feljelentés már akkor borítékolható volt, amikor az „elmebeteg” bement a rendőrségre, csak még azt nem lehetett tudni, hogy miért fog feljelentést tenni.

 

Az ilyen „elmebeteg” ugyanis rendre mindenkit feljelent, beperel és/vagy rágalmazó cikket ír azon személyről, aki nem neki ad igazat, melynek célja az adott célszemély megsemmisítése, rombolás, amelyhez nem riadnak vissza semmitől, okiratot hamisítanak,„bizonyítékot” koholnak, fenyegetnek, számítógépet vagy közösségi adatlapot törnek fel/és/vagy gyártanak, hamisítanak, tanút befolyásolnak és kihasználják azokat a hibákat is, amelyek abból adódnak, hogy a hivatalban emberek dolgoznak.

 

Mint látható, bűncselekmények tömegét követik el, de a nyomozó hatóságok és ügyészségek/bíróságok az ellenük tett feljelentéseket többnyire azon indokkal utasítják el, hogy a cselekményük nem bűncselekmény. Ennek oka szintén az, hogy egyrészt nem szeretnének maguk is ezen bűnelkövetők céltábláivá válni, másrészt olyan mennyiségű eljárást kellene lefolytatniuk az elkövető ellen, amely normális embernél elképzelhetetlen, továbbá úgy gondolják, hogy ha minden feljelentést elutasítanak, akkor előbb-utóbb az „elmebeteg” abbahagyja.

 

Sajnos nem így van. Az ilyen alakok sosem adják fel, ill. egyetlen módon lehet elérni, hogy abbahagyják, ha elmarasztalják őket és ez nekik pénzbe kerül (a fanatikusabbja ekkor sem hagyja abba, sőt, veszélyessé válhat, a fenyegetéseit beválthatja).

 

Fontos momentum az is, hogy a nyomozó hatóságok sok esetben nincsenek tisztában a jogszabályokkal, hogy mit tehetnek és mit nem, az „elmebeteg” pedig képes elhitetni velük, hogy az általuk kitaláltak és leírtak a helyesek, olyan vehemenciával állítják az igazukat, hogy sokszor fel sem merül a hivatalos személyekben, hogy az állítás valótlan, hiszen például a szociopaták a megtévesztés művészei, ahogyan ezt a korábbi cikkemben leírtam. Pont azt mondják, amit hallani szeretne egy ügyintéző, dícsérik annak „szakmai tudását” mindaddig, amíg neki adnak igazat, azonban miután ez nem lehetséges mindig, ezért nem az a kérdés, hogy feljelenti/beperli/megrágalmazza-e az épp eljáró ügyintézőt (legyen az egyszerű ügyintéző, nyomozó, vagy akár ügyész, bíró), hanem csak az, hogy mikor teszi meg. Miután ezen szervek dolgozóit lenézi, csak eszközként használja őket céljai elérésére mindaddig, amíg eredményt ér el. Ha már nem, akkor ugyanilyen vehemenciával támadja őket, mint ahogy addig esetleg védte.

 

Budapest, 2014. április 27.

 

 

Dr. Regász Mária

Ügyvéd
06-30-381-8350

"Zaklatás, mindig a nyomodban" 3.

Korábban már írtam a zaklatásról és azon Tv sorozatról, amely olyan eseteket dolgoz fel, amelyekben zaklatott személyek mesélnek a kálváriájukról. Sokan azt gondolnák, hogy ilyen csak külföldön van, ilyen csak másokkal fordulhat elő. Sajnos nem, és a válóperek során igen sűrűn fordul elő, hogy a válni készülő fél egyszer csak egy zaklató, fenyegető, őt és mindenkit, aki az ő pártján áll, feljelentő, „elmebeteg-őrülttel” találja magát szembe. Ezen személyek általában súlyos személyiségzavarban szenvednek, általában szociopaták/pszichopaták/paranoid , nárcisztikus és/vagy borderline személyiségzavarban szenvedő, a köznyelv szerint „elmebeteg őrültek”. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért „elmebeteg”-nek nevezem, hiszen az ügyfelek ezt a jelzőt használják róluk a legtöbbször.