Nyolc éve, Új-Delhi egyik forgalmas buszmegállójában Laxmi Agarwal minden álma szertefoszlott. Bűne mindössze annyi volt, hogy a 15 éves fiatal lány nem reagált egy akkor 32 éves férfi házasságkérő sms-ére. A férfi ugyanis a lány hallgatására savval válaszolt.

 

„Elpusztította az álmaimat, nem tudtam beteljesíteni őket mostanáig”– mondta Laxmi most, már sok évvel később, egy késő éjszakai beszélgetésen. Laxmi és az élettársa, Alok Dixit közösen, néhány barátjuk támogatásával indította el a Stop Acid Attacks (Állítsd meg a savtámadásokat!) nevű szervezetet.

 

"Szeretem a bátorságát és azt, hogy szembenéz a világgal, nem rejti el magát négy fal közé" – mesélte Alok.

 

Láthatatlan tömeg

 

Laxmi csupán egyike annak a sok ezer nőnek Indiában, aki savtámadás áldozatául esik. Dél-Ázsiában a savtámadás a bosszú bevett formája, amennyiben a támadó szexuális közeledését vagy házassági ajánlatát korábban visszautasították, esetleg a korábbi házassági megállapodást felbontják és a megígért hozományt nem kapja meg.

 

Egy éve, március 8-án indította útjára a Stop Acid Attacks (SAA) szervezetet Alok Dixit, aki egy korábbi riport miatt, újságíróként ismerkedett meg az áldozatokkal. Az SAA célja minél több áldozat felkarolása, munkájuk pedig rengeteg van.

 

A londoni székhelyű Acid Survivors Trust International (ASTI) szervezet becslése szerint évente 1500 savtámadás történik világszert (Banglades, India, Pakisztán) és ebből kb. 1000 Indiában. A pontos szám azonban ennél sokkal nagyobb, mivel sok áldozat fél beszélni. Az is nehézséget jelent, hogy a hatóságok egy általánosabb büntetőügyi kategória „gyilkossági kísérlet” alá sorolják be ezeket az eseteket.

 

„Az eseteket nem jelentik rendszeresen, az áldozatok nem beszélnek róla, így az emberek nem tudják, hogy hol volt savtámadás” – mondta Alok. A Cornell Egyetem Jogi Karának az Avon Global Center for Women and Justice által az indiai médiában megjelent hírekre irányuló felmérése szerint az esetek 72 százalékában nők a savtámadások áldozatai. A 2002. január és 2010. október közötti időszakra kiterjedő médiaelemzés alapján a támadók szinte tízből kilencszer férfiak. A sértettek szocioökönómiai státusza befolyásolja áldozattá válásukat. Azok, akik szegénységben élnek, nagyobb eséllyel válnak savtámadás áldozatává.

 

Az áldozatok a testi sérüléseken kívül – a sav rendkívül gyorsan lemarja a bőrt, a csontokat, tönkreteszi az izmokat és a belső szerveket – társadalmi kirekesztettséggel is szembesülnek, valamint munkát is sokkal nehezebben találnak. „Laxmi eddig hét műtéten eset át, de ő jobb kezelést is kapott sok sérülttel ellentétben, mert Új-Delhiben él”– tolmácsolta Alok Dixit a lány szavait:

 

„Hivatalunk hatáskörébe tartozóan a belső vizsgálatot lefolytatta a sajtóban 2013. november 27-én megjelent gyermekbántalmazási ügy kapcsán. Fegyelmi eljárás megindítására nem került sor.”

 

Könnyen hozzá lehet jutni a savhoz? Nos, döbbenetesen könnyen, „bármelyik helyi autószerelő műhelyben vagy ékszerésznél vásárolható" – mondta a férfi. A kénsav és a sósav a leggyakrabban használt vegyületek a támadásokkor, egy üveg az említett vegyületekből 15-20 rúpiába kerül (60-70 Forintba).

 

Kegyetlen társadalom

 

„A mi társadalmunkban nincs egyenlőség,” – mondta Alok Dixit – “így azt gondolod, hogy ez a társadalom lehetőséget ad arra, hogy beszélj a savtámadásokról?” India a 101. azon a 136 országot tartalmazó listán, amit a Világgazdasági Fórum nemek közti különbségekre irányuló 2013-as felmérése alapján állítottak össze (Global Gender Gap Report of World Economic Forum). A skála a férfiak és a nők közötti nemi egyenlőséget méri. Magyarország a 87. helyen van.

 

Aktivistának lenni Indiában egyáltalán nem népszerű. Meg kellett tanulniuk használni a médiát, mert az emberek nem olvassák, hanem nézik a híreket. Kampányai agresszívak. 2014-ben a Spots of Shame (Szégyenfoltok) nevű kampányuk során megjelölik azokat a helyeket, ahol savtámadás történt. „Csak így tudjuk megszólítani az embereket, és magunkkal rántani őket” – mutatja be tevékenységüket Alok.

 

"Megtanultam együtt élni a fizikai fájdalommal, de ami igazán fáj, az a társadalom reakciója. A rokonok és a barátok a támadás után nem kerestek" – mesélte Laxmi.

 

Az emberek jobban hisznek az áldozatoknak, ezért ők mondják el a történeteiket. A kampány eseményein ők számolnak be nehézségeikről, felelősségre vonják a társadalmat, „azt a társadalmat, amelyik soha nem adott nekik esélyt” – tette hozzá Alok. A kampány fő célkitűzése, hogy kivívják a kormány támogatását az áldozatok érdekében, és garanciákat is kapjanak.

 

Egyedül mindenkiért

 

2006-ban Laxmi az Indiai Legfelsőbb Bíróságig vitte az ügyét, aminek a 2013. július 18-án kiadott határozata alapján savat árusítani csak egyedi engedéllyel lehet, és a vásárlást, valamint a vásárló adatait rögzíteni kell. A jogszabály 10 évig terjedő börtönbüntetést is előírt. Laxmi követelése anyagi kárpótlásra is kiterjedt, így a határozat alapján egy áldozat 300 000 rúpia (5000 dollár, kb. 1 120 000 forint) kárpótlásra jogosult.

 

A Delhi Kormányhivatal Munkaügyi Szerve szerint (Labor Department of Government of National Capital Territory of Delhi) 2013. október 1-jén egy közepesen képzett személy esetében a minimálbér 8918 rupia (144 dollár). Decemberben a Bíróság további négy hónapot adott az államoknak és szövetségi területeknek, hogy kidolgozzák és bevezessék a savárusítást korlátozó törvényt.

 

„300 000 rúpia egy műtét költségeit fedezi, és mi még mindig azért küzdünk, hogy ezt a pénzt kiutalják. A bíróság nem tudja, hogy mennyibe kerül egy áldozat rehabilitációja. Ezért egy újabb jogorvoslatot adtunk be decemberben”– mondta a férfi.

 

"Laxmi támadója egy év múlva kijön a börtönből" – tette hozzá.

 

 

Kommentár: (dr. Regász Mária)

 

Sajnos savtámadások, ill. valamilyen maró anyaggal történő támadások Magyarországon is előfordulnak, ezzel kapcsolatosan több cikk jelent meg tavaly is. Az ilyen támadások ellen nehéz védekezni és sajnálatos módon a bizonyítás is nagyon nehéz, de természetesen nem lehetetlen. A felderítés módszereit, lehetőségeit nem hozzuk napvilágra épp azért, hogy ne segítsük a hasonló elkövetések felderítetlenségét, azonban aki ilyen támadás áldozatává válik, annak sokat segíthetnek a családtagjai és közvetlen környezete. Azonnal mentőt kell hívni, amíg a mentő kiérkezik, a telefonon adott tanácsok alapján kell ellátni a sérültet. Ezt követően azonnal forduljanak ügyvédhez és persze tegyenek feljelentést (ne felejtsük el, hogy a sérült erre valószínűleg napokig nem lesz képes, márpedig a nyomok az idő előre haladtával elenyésznek, az emlékek megfakulnak, 2-3 nap után már nagyon nehéz a bizonyítás, ha addig a fontos lépéseket nem tették meg a hatóságok. Mivel ezek rendkívüli tudást igénylő ügyek, indokolt ilyenkor felkeresni a Budapesti Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztályát (Cím: 1139 Budapest, Teve utca 4-6. Telefon: 443-5000 Fax: 443-5000), mert volt olyan eset, hogy későn került hozzájuk az ügy és csak az életvédelmisek gyorsaságán múlott, hogy sikerült az ügyet felgöngyölíteni.

 

A cselekmény minősítése maradandó egészségkárosodást okozó testi sértés, életveszélyt okozó testi sértés esetleg emberölési kísérlet lehet, sajnos előfordul, hogy a nyomozó hatóságoknak már a minősítéssel is gondjai vannak, az egyik esetben például „testi sértés”-ként kezdték, majd „maradandó egészségkárosodást okozó testi sértés” lett a minősítés, mely a büntetés mértéke tekintetében nem mindegy. Az elkövetőknek érdemes átgondolniuk a cselekményük következményeit, bár Magyarországon a külföldiekhez képest igen csekély a büntetési tétele (Indiában 7-10 éveket osztogatnak) miközben az áldozat életét egész hátralévő életére tönkreteszik.

 

A Büntető Törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezései szerint :

 

Testi sértés

 

164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz.(

6) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a súlyos testi sértést

a) aljas indokból vagy célból,

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére,

c) a bűncselekmény el hárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére,

d) maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozva,

e) különös kegyetlenséggelkövetik el.

 

Az aljas indok vagy cél a legtöbbször, de a maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás majdnem mindig bekövetkezik, a különös kegyetlenséggel való elkövetés pedig nem kérdés, hiszen hihetetlen mértékű fájdalommal jár, általában többszöri műtéttel lehet „korrigálni” a sérülés következményeit.

 

Ezen felül viszont igen jelentős kártérítési következményei vannak, hiszen jelentős vagyoni kára keletkezik a sértettnek (orvosi és kórházi költségek főleg a plasztikai helyreállítás során, a kieső jövedelem és az ügyvédi költség, utazási költségek), továbbá nem vagyoni hátrány címén is jelentős összegre tarthat számot, hiszen a „fájdalomdíj”, a testrészek eltorzulása következtében egy életen át viselt lelki sérülések, egy-egy testrész érzéketlenné válása az egész életére kihat.

 

Ezen cselekményeknek néha semmilyen indítéka nincs „brahiból” vagy antiszemita indíttatásból csinálják, de legtöbbször bosszúból, például szexuális elutasítás kapcsán, ez utóbbi esetekben a cselekményt többnyire az áldozat zaklatása előzte meg.

 

Mivel nálunk a zaklatás sokszor évekig minden következmény nélkül marad sokszor épp azért, mert a hatóságok nem tekintik komoly bűncselekménynek azt, ha valaki mások életét megkeseríti, ezért az áldozatok sokszor nem is tesznek feljelentést, így az elkövető egy idő után úgy érzi, hogy bármit megtehet következmények nélkül a céljaik elérése érdekében.

 

Ismeretesek az olyan esetek (minden bíróság asztalán van pár belőle), amikor az elkövető mindenkit feljelent/beperel vagy rágalmazó, lejárató cikket ír bárkiről, aki él és mozog és nem neki ad igazat, beleértve a bírókat, ügyészeket, nyomozókat és ügyvédeket is, főleg azokat támadva, akik által veszélyeztetve érzik azon, jogszabályokat semmibe vevő világukat, melyben megpróbálják akaratukat rákényszeríteni mindenkire. Van olyan eset, ahol már 5 éve folyik az eljárás, mert az elkövető, amint meggyanúsítják, beperli és/vagy feljelenti a nyomozót, ügyészt, ezzel kizáratja őket, átkerül egy új hatósághoz az ügy, ahol kezdődik minden elölről. Az ilyen személyek épp azért tudnak eredményesek lenni, mert nem tartanak attól, hogy elmarasztalják őket hamis vád vagy rágalmazás miatt, sőt, ezt „belekalkulálják” az eljárásukba és mivel általában olyan személyekről van szó, akik nem dolgoznak, hanem segélyekből élnek, még a perlekedésüket is az állam finanszírozza az adófizetők pénzéből. Ismeretes olyan eset, amikor az elkövetőt azzal az indokkal szüntették meg az eljárást, hogy „a gyanúsított zaklató tevékenységével felhagyott”. 

 

A másik indoka az volt az ügyészségnek, hogy a zaklatás nehezen értelmezhető olyan személyek esetében, akik között az intim kapcsolat időszakosan helyreállt, azt az ügyészség már nem vizsgálta, hogy épp azért állt helyre, mert a sértett semmiféle segítséget, védelmet nem kapott, ezért más lehetősége nem lévén megpróbálta a zaklatónál elérni, hogy ne bántsa tovább. Ez más, civilizáltabb országokban a zaklató évtizedekre történő rács mögé zárásával oldódik meg, nálunk sajnos nem. ”

 

dr. Regász Mária