Mikor viheti el, és mi van, ha nem hozza vissza a gyereket? Amit tudni kell a gyermekláthatásról (Ko

Az elvált szülők között nem mindig egyértelműek a láthatási jogok, ami félreértést, vitát szülhet.


Amikor egy pár gyereket vállal, nem sejthetik előre, hogyan alakul közös sorsuk. Könnyen lehet, hogy válásra kerül sor, és a felhőtlen boldogság a gyerek körül egyszeriben egy szörnyű huzavonába csaphat át: kihez kerüljön a gyerek, milyen jogok illetik a felügyeleti joggal rendelkező szülőt, mikor láthatja a gyereket a másik szülő, és mennyit?


A válás után sok szülőnek nem egyértelműek a határvonalak, saját és egymás jogai a gyermekláthatást illetően, és az ebből fakadó viták és feszültség nemcsak a szülőknek teszik nehezebbé a dolgát, de a gyereket is megviselik.


A félreértéseket tisztázandó, megkérdeztük dr. Osztrovics Lívia családjoggal is foglalkozó ügyvédet a leggyakoribb témákról.


Ettől függ, mikor viheti el a másik szülő a gyereket

A gyermekláthatást illetően két fő időszak különül el: a bírósági határozat előtti és az azutáni periódus. Természetesen adódik, hogy az utóbbiban válnak egyértelműbbé a jogok, a határvonalak, a szabályok, és, hogy a kezdeti időkben előfordulhatnak konfliktusok azt illetően, ki és mikor viszi el a gyereket.

Mikor viheti el a másik szülő a gyereket attól a szülőtől, akivel a gyerek együtt él?

Ha nincs még szabályozva bírósági ítéletben vagy bíróság által jóváhagyott végzésben, akkor elvileg bármikor.

A bármikor, amint a szakértő fogalmazott, frusztrálóan hangozhat sokak számára, és ez az időszak valóban próbatétel lehet. Óhatatlanul járhat vitákkal, sok egyezkedést igényelhet, ami nehéz, hisz a váló szülők között alapvetően lehet némi feszültség. Mégis, érdemes megpróbálni a gyerek érdekében higgadtan megegyezni, kinél mennyit lehet a gyerek. Miután megtörténik a bírósági szabályozás, a konfliktusmentes apa-anya viszony továbbra is kifizetődőbb lehet, nemcsak a gyerek lelki épsége miatt.

Ha a szabályozás megvolt, akkor az abban foglaltak szerint történhet a láthatás, de a szabályozás maga konfliktus esetére és még súlyosabb esetben a végrehajtásban támpontként szolgál. Viszont, ha nincs konfliktus a szülők között, akkor szintén bármikor elviheti a gyereket a másik szülő - mondja dr. Osztrovics Lívia.

A leggyakoribb vitaalap, az idő

A bírósági szabályozás szemernyit sem csökkenti a szülői szeretetet és a vágyat az iránt, hogy továbbra is minél több közös időt tölthessen el szülő és gyermeke. Előfordul, hogy a másik fél megítélése szerint a szabályozás számára túl szűkre szabta a láthatási időt, így folyton áthágja azt.

Mi történik, ha a másik szülő nem viszi vissza idejében, a megbeszéltek szerint a gyereket?

Először is, keresni kell, és felhívni a figyelmét, hogy nem teheti azt, amit tesz. Ha nem találja a gondozó szülő, vagy ellenáll, akkor sajnos rendőrségen feljelentést kell tenni, majd a gyámhivatalnál is.

Olyan is előfordulhat, hogy a láthatási időn kívül, előzetes egyeztetés nélkül határoz úgy a másik szülő, hogy elviszi a gyereket. Mivel ez komoly konfliktusforrás, fontosnak tartottuk, hogy erre is kitérjünk egy kérdés erejéig.

Mi történik, ha a másik szülő hirtelen ötlettől vezérelve, például felveszi a sulinál a gyereket, és a felügyeleti joggal rendelkező szülővel való egyeztetés nélkül elviszi?

Egyfelől, a suliban jelezni kell, hogy balhés a kapcsolat a szülők között, és csak az viheti el, aki felügyeleti joggal rendelkezik. Ilyenkor az iskola felelősségre vonható, ha mégis a másik szülő csak úgy elviszi. Másfelől, a gond akkor kezdődik, ha a szülő nem haza, hanem saját magához viszi a gyereket.

A szabályok nem örök érvényűek

A bírósági határozat, az, kinél mennyit lehetnek a gyerekek, és mikor, nincs kőbe vésve. Noha aktuálisan betartandó, hacsak a szülők másként meg nem egyeznek, a szabályozás újratárgyalására is sor kerülhet igény szerint.

Mi van akkor, ha a másik szülő szól a felügyeleti joggal rendelkezőnek, hogy nem a szabályozás szerinti időpontban akarja elvinni a gyereket?

Abban az esetben, ha nem akkor akarja elvinni a gyereket a különélő szülő, amikorra ez szabályozva lett, vagy nem tudja, mert például a gyerek beteg, akkor ezt mindenképpen pótolni kell, méghozzá azonos időpontban, lehetőleg azonos formában. Ha például minden második hétvége az apáé, de valami miatt nem tudta elvinni a gyereket, és ezt jelezte is, ebben az esetben a következő hétvégén pótolják, és az azutáni hétvégén, amikor egyébként is nála lenne a gyerek, akkor megint elviheti. Ha nem tudnak megegyezni, akkor gyámhatósághoz kell fordulni, illetve a kapcsolattartás újraszabályozását kell kérni a bíróságtól.

A bírósági szabályozás tehát újratárgyalható?

A kapcsolattartás újraszabályozása természetesen lehetséges. A bíróság felé keresetet kell benyújtani, és alaposan indokolni, hogy miért kérjük mindezt, miért nem jó az eddigi állapot.

Nemet mondani a láthatásra

Bármennyire nehéz, mert a szülők között feszültség, esetleg sértődöttség, harag is lehet, a gyereket nem szabad megfosztani attól, hogy mindkét szülőjével időt töltsön el. Természetesen ez akkor igaz, ha a gyerek érdekei nem kívánják meg, hogy a felügyeleti joggal rendelkező szülő akadályt gördítsen ez elé, például a másik szülő időközben kialakult alkoholizmusa miatt. Ha a gyerek veszélyben lenne a másik szülőnél, ez esetben érdemes jelezni a problémát a gyámhatóságon, és újratárgyalást kell kérni.

Abban az esetben azonban, ha a másik szülő nem jelent veszélyt a gyerekre, a felügyeleti joggal rendelkező szülő nem mondhat nemet a láthatásra.

Ha nem okkal mondana nemet a láthatásra, akkor nem teheti. Ez ennyire egyszerű. Ebben az esetben a különélő szülőnek kell a gyámhatósághoz fordulnia - mondja az ügyvéd.

Egyik szülőnek sincs tehát könnyű dolga, de, talán úgy jöhet ki mindenki a legjobban a helyzetből, és úgy sérülhet legkevesebbet a gyerek is, ha a szülők megpróbálnak feszültségükön felülemelkedni, és hatékonyan kommunikálni, hatékonyan bonyolítani a gyermekláthatást. Nem szabad feledni, a láthatás nem a szülőkről szól, hanem a gyerekről, akinek szüksége van rá, hogy anyjával és apjával is találkozzon, fenntartsa és ápolja kapcsolatát.

Amennyiben az egyeztetéssel mégis problémák vannak, jó segítség lehet egy mediátor, aki elsimíthatja, kiigazíthatja a szálakat, és segíthet kialakítani a szülők közötti gördülékeny rendszert.

Bababejelentő fotók

A feszültségben lévő szülőknek érdemes visszagondolni azokra az érzésekre, amiket akkor éltek meg, mikor kiderült, babájuk lesz. Ezek az ötletes bababejelentők segíthetnek felidézni a gyerek okozta közös örömet.
Eredeti cikk: https://femina.hu/gyerek/gyermeklathatas/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Kommentár: dr. Regász Mária

A cikkben írtakkal nem értek egyet és a hatályos jogszabályok sem. Idézem a problémás részeket:

„- Mi történik, ha a másik szülő nem viszi vissza idejében, a megbeszéltek szerint a gyereket?

- Először is, keresni kell, és felhívni a figyelmét, hogy nem teheti azt, amit tesz.”

Eleve nem biztos, hogy „nem teheti amit tesz” Lehet, hogy teheti, csak épp a gondozó szülőnek ez nem tetszik, pl. ha épp korábban elmaradt kapcsolattartást pótol a különélő szülő. Ehhez semmiféle jogi aktus nem szükséges, a jogszabály ugyanis felhatalmazza rá, hogy anélkül, hogy bárhova bármilyen kérelmet benyújtana, ő maga pótolja a neki fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást. (Az más kérdés, hogy az már lehet vita kérdése, hogy van-e elmaradt kapcsolattartás és az pótolható-e, de ezt nem a gondozó szülő dönti el, hanem esetleg majd a gyámhivatal, merthogy a végrehajtás az ő feladata és sajnos ebben a kérdésben van mindenféle gyakorlat. Ugyanarra van elmarasztaló határozat is meg végrehajtási kérelmet elutasító is.)

4:182. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pótlása]

(1) A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást.

(2) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért

Szintén a gyakorlat problémái hívták életre azt a rendelkezést, amely a gyermeket gondozó személy felelősségét állapítja meg a felróható magatartásával megakadályozott vagy meghiúsított kapcsolattartás elmaradásával okozott károkért; ebbe a körbe mind a feleslegesen felmerült kiadások, mind az egyéb vagyoni és nem vagyoni jellegű károk megtérítésének kötelezettsége beletartozik. Az igazolt költségek megtérítésére a gyámhivatal akkor kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó, a kapcsolattartás szabályait megszegő felet, ha a másik fél igazolja a költségeket és azt, hogy azok a kapcsolattartás akadályozásával, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettségek megszegése során keletkeztek. Erre a végrehajtás során is lehetőség van. Ezenfelül a gyámhivatalnak tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy a kártérítés lehetősége is felmerül.

Kapcsolódó joggyakorlat

BH2007. 35. Kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg az a szülő, aki a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatja, a másik szülővel való kapcsolattartását huzamos ideig akadályozza, a kiskorút a másik szülő ellen neveli és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, jellemének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezi.

EBH2000. 320. A gyermeket nevelő szülő a kapcsolattartás jogellenes meghiúsításával okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felelősséggel tartozik [Csjt. 92. §, Ptk. 339. §, 1997. évi XXXI. tv. 7. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 7. § (4) bek.].


„Ha nem találja a gondozó szülő, vagy ellenáll, akkor sajnos rendőrségen feljelentést kell tenni, majd a gyámhivatalnál is.”

Nem. Nem kell rendőrségi feljelentést tenni, sőt, nem is biztos, hogy lehet, ugyanis kizárólag bűncselekmény elkövetése esetén lehet rendőrségi feljelentést tenni, márpedig ha például az elmaradt kapcsolattartást pótolja a másik fél, akkor nem történik bűncselekmény. Ha nem is akarja visszavinni a másik szülő a gyermeket, akkor lehet, hogy történik bűncselekmény, de akkor sem biztos, mert lehet, hogy épp a gyermek érdekében viszi el a gyermeket, hogy mondjuk megóvja attól, hogy bűncselekmény áldozatává váljon a gondozó családjában (pl. súlyos veszélyeztetés, pedofilia a másik szülő élettársa/házastársa részéről, netán bántalmazás gyanúja merül fel stb.). Persze lehet feljelentést tenni, de azért indokolt azt előbb átgondolni, nehogy hamis vád legyen a vége.

- Mi történik, ha a másik szülő hirtelen ötlettől vezérelve, például felveszi a sulinál a gyereket, és a felügyeleti joggal rendelkező szülővel való egyeztetés nélkül elviszi?

- Egyfelől, a suliban jelezni kell, hogy balhés a kapcsolat a szülők között…” - na ezzel csak óvatosan, ugyanis előfordulhat, hogy a másik szülő ezt sérelmezi és személyiségi jogainak megsértése miatt meg beperli a másik szülőt, vagy rágalmazás miatt eljárást indít ellene. Nem mindegy ugyanis, hogy miket mond a gondozó szülő a másik szülőről. Ami alkalmas a becsülete, jóhírneve megsértésére, azt nem híresztelheti – még akkor sem, ha az igaz, mert ezért is elítélhetik. Nem mutogathatja például a pszichológiai véleményt, a különféle eljárások dokumentációját, mert azok részben magántitkot tartalmazhatnak, részben viszont rágalmazóak lehetnek. A rágalmazást valós és valótlan tényállítással is el lehet követni.

„, és csak az viheti el, aki felügyeleti joggal rendelkezik.” – hát nem. Ezt nem tudom ki hol olvasta, ilyen szabály nincs. Az Alkotmány alapelve szerint „állampolgár mindent megtehet, amit jogszabály számára nem tilt, hivatalos szerv mindent megtehet, amit számára jogszabály megenged”. A Köznevelési Törvény a szülőt nevesíti, tehát a szülő bármikor elhozhatja a gyermekét az óvodából/iskolából (lentebb kifejtem miért).

„Ilyenkor az iskola felelősségre vonható, ha mégis a másik szülő csak úgy elviszi.”

Ez egyáltalán nem biztos, hogy így van, mert például ha elmaradtak korábban kapcsolattartások, a különélő szülő a jelenleg hatályos Ptk. szerint a következő alkalmas időpontban pótolhatja az elmaradt kapcsolattartást, tehát nyugodtan felveheti a gyereket az iskolában/óvodában.


Sem az iskolát, sem az óvodát nem lehet felelősségre vonni (talán nem véletlen, hogy az ügyvéd nem jelölt meg jogszabályt erre, merthogy nincs is rá), ugyanis a Köznevelési Törvény nem a törvényes képviselőhöz, hanem a szülőhöz telepíti a jogokat, tehát a másik szülőnek is kötelesek kiadni a gyermeket akkor is, ha a felügyeleti jog az egyik szülőé, mégpedig épp azért kötelesek kiadni, mert mint említettem, a Ptk. 4:182. § szerint az elmaradt kapcsolattartásokat a következő alkalmas időpontban kell pótolni, márpedig ha a következő alkalmas időpont épp az iskolai/óvodai szorgalmi nap végén kezdődik, akkor a különélő szülő ott is átveheti a gyermeket. A kapcsolattartás végrehajtására sem az óvodának, sem az iskolának nincs hatásköre, ez gyámhivatali hatáskör, tehát sem az óvoda, sem az iskola nem mondhatja, hogy majd ő eldönti, hogy volt-e kapcsolattartási és/vagy pótlási joga épp a különélő szülőnek.


Ezen felül rendőrségi feljelentést egyáltalán nem kell tenni, csak akkor, ha a különélő szülő az elhelyezés megváltoztatása céljából viszi el a gyermeket, tehát eszébe sincs visszavinni. Minden más esetben ugyanis nem valósul meg bűncselekmény.


„Másfelől, a gond akkor kezdődik, ha a szülő nem haza, hanem saját magához viszi a gyereket.” – ez eléggé értelmezhetetlen, hiszen a szülő nyilván „haza” viszi a gyermeket, „saját magához”. A gyermeknek ugyanis attól kezdve, hogy a szülők elválnak, két otthona van. Merthogy a gyermek nem válik. Számára mindkét szülő háza az otthona, ha így kezelik és ekként alakítják ki. Az a szülő pedig amelyik nem ezt mondja, nem a gyermeke érdekeit veszi figyelembe, hanem a sajátját, ez már kisajátítás. A gyermeknek ugyanis az a jó, ha mindkét szülő szereti és mindkét szülő lakása az otthona.

„- Mi van akkor, ha a másik szülő szól a felügyeleti joggal rendelkezőnek, hogy nem a szabályozás szerinti időpontban akarja elvinni a gyereket?

- Abban az esetben, ha nem akkor akarja elvinni a gyereket a különélő szülő, amikorra ez szabályozva lett, vagy nem tudja, mert például a gyerek beteg, akkor ezt mindenképpen pótolni kell, méghozzá azonos időpontban, lehetőleg azonos formában. „

Ez szintén nem igaz. Ugyanis csak a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást kell pótolni, tehát ha a különélő szülő nem akkor akarja elvinni a gyereket, amikorra az szabályozva van, vizsgálni kell annak okát. Ha azért, mert fekvő vagy fertőző beteg ő vagy a gyerek, vagy kötelező munkahelyi elfoglaltsága van, akkor pótolni kell, azonban mondjuk ha a gyerek náthás, akkor ugyanúgy elviheti a különélő szülő is, hiszen ő is tud egy náthát kezelni. Ha viszont nincs kedve elvinni, mert mondjuk épp bulizni akar menni, vagy családi nyaralásra, netán esküvőt, születésnapot ünnepel mással, akkor nem kell pótolni, mert ő döntött úgy, hogy neki fontosabb a másik program, mint az, hogy a gyermekével legyen.


„Ha a gyerek veszélyben lenne a másik szülőnél, ez esetben érdemes jelezni a problémát a gyámhatóságon, és újratárgyalást kell kérni.”

Hát nem egészen. Ha bíróság szabályozta a kapcsolattartást, két éven belül csak a bíróság szabályozhatja újra. Ha nagyszülői kapcsolattartásról van szó, akkor meg csak a gyámhivatalnak van hatásköre a szabályozásra. Ha a szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránt van folyamatban eljárás, akkor is csak a bíróságnak van hatásköre eljárni. Minden más esetben a gyámhivatal jár el.

„- Ha nem okkal mondana nemet a láthatásra, akkor nem teheti.” – bárki tud okot találni arra, hogy miért is nem adja oda a gyereket. Fogalmazzuk meg, hogy mikor akadályozhatja meg a kapcsolattartást indokoltan. Akkor, ha ezzel a gyermekét veszélynek tenné ki. Például jön a különélő szülő és ittas, megtagadhatja, de neki kell majd bizonyítania, hogy ittas volt. Az, hogy ő ezt állítja nem indok, tehát ilyenkor érdemes rendőrt hívni (és nem, a szomszéd, a rokon, a nagyszülő sem kellő bizonyíték, mert nincs náluk szonda és nem is jogosultak megszondáztatni a különélő szülőt).

Okkal tagadja meg akkor is, ha kocsival akarja elvinni a gyermeket és nincs gyermekülés a kocsiban. Itt szintén hívjon rendőrt. Ha a gyermek fekvőbeteg, vagy fertőző beteg akkor is okkal tagadja meg, továbbá ha a különélő szülő fertőző beteg és erről tudomása van. (Itt is hívjon rendőrt, aki tisztázhatja a helyzetet, ugyanis ha nem teszi, akkor azzal kell szembesülnie, hogy a gyámhivatalnál nem lesz bizonyítéka és őt fogják elmarasztalni, aminek a lényege, hogy először figyelmeztetik, utána bírságolják, a következő alkalommal pedig már büntetőeljárás indul ellene kapcsolattartás akadályozása miatt – már ha szabályosan jár el a gyámhivatal és a rendőrség).

Nincs más olyan eset, amikor indokolt a kapcsolattartás megakadályozása, bár a gyámhivatali gyakorlat e körben meglehetősen kazuális, össze-vissza születnek a döntések, például előfordult, hogy a gyámhivatal szerint az 5 éves gyermek számára fontosabb volt az anyai nagyszülő temetésén való részvétel, mint az apai kapcsolattartás biztosítása, holott egy 5 éves gyermek számára nem a temetés a legjobb program akkor sem, ha családtagról van szó.

„Amennyiben az egyeztetéssel mégis problémák vannak, jó segítség lehet egy mediátor, aki elsimíthatja, kiigazíthatja a szálakat, és segíthet kialakítani a szülők közötti gördülékeny rendszert.” – a jelenlegi mediátori hozzáállás mellett ez nem biztos, ugyanis a többségük álláspontja az, hogy amennyiben a szülők között eljárások vannak folyamatban, nem lehet őket mediálni. Szerintem meg ha nincsenek eljárások köztük folyamatban, nincs mit mediálni. Nem láttam még eredményes mediációs eljárást olyan esetben, amikor a kapcsolattartást a gondozó szülő rendre megakadályozza. Ez egyébiránt általában olyan esetekben fordul elő, amikor a gondozó szülő borderline, a különélő szülő nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkezik (nem fontos, hogy mindkét félnél meglegyen ez, tehát elég, ha mondjuk az anya borderline, vagy az apa nárcisztikus, ha viszont mindkettőnél megtalálható ez a két személyiségjegy, akkor a gyermek 30 éves koráig garantáltak az ilyen „párok”háborúja várható (azért addig, mert maximum 25 éves koráig tartásdíjat kell még fizetni, utána is kell pár év, míg minden korábban indított eljárás befejeződik, ráadásul a gyereknek majd azon kell törnie a fejét, hogy apát vagy anyát hívja meg az esküvőjére, mert mindkettőt nem lehet, különben újabb végeláthatatlan háború vár rá.


dr. Regász Mária

ügyvéd

Kiemelt Cikkek
Kövessen (még nem üzemel)
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
Legújabb Cikkeink