A kóros elmeállapot szabályozása a hatályos magyar büntetőjogban

Bevezetés


A múlt század második felében a gazdasági fejlődés hatására a társadalom is megváltozott. Megváltozott az emberek gondolkodása, etikai értékrendszere, de még nagyobb jelentősége volt az orvostudomány és ezen belül a pszichiátria fejlődésének. A középkor elavult, hiedelmekkel. vallásos nézetekkel kevert, elmeállapotra vonatkozó nézetei helyébe új, megalapozott, a kor színvonalán tudományosan igazolt nézetek léptek, amelyek a büntetőjog bizonyos területeire, a büntetőtörvénykezésre és a bíráskodásra is hatással voltak.


Óriási áttörést jelentett, hogy megfogalmazásra kerültek a beszámítást enyhítő vagy kizáró okok; ezek közt pedig a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések. A kóros elmeállapot megállapítását már orvos-szakértőre bízták, a kóros tünetek felismerése egyre könnyebbé vált a pszichiátria fejlődésével, már a kevésbé látványos elemeket is fel tudták ismerni. A beszámíthatóságra és a kóros elmeállapotra vonatkozó nézetek sokat változtak, fejlődtek, de mára már szinte teljesen letisztultak

.

A kóros elmeállapottal való külön foglalkozás igazságos és humanitárius szempontból is szükséges. Nem várhatjuk el azoktól, akik nincsenek tisztában tetteik következményeivel, hogy ugyanazt a büntetést viseljék el, mint a normális elmeállapotú - ezek a szankciók velük szemben hatástalanok lennének; velük szemben, a javítás, gyógyítás a cél.

Munkámban eltekintek a részegség és a bódult állapot vizsgálatától, és kizárólag a jelenlegi nézetekre és szabályozásra figyelek.


A beszámíthatóság


A beszámíthatóság fogalmát a Btk. nem határozza meg (csak a miniszteri indoklás), hanem a beszámítási képességet (ami a beszámíthatóság része) kizáró körülményeket sorolja fel és határozza meg, mivel sokkal egyszerűbb feladat a törvényhozási szempontból, mint összefoglalni a jogszabályban azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a beszámítási képességhez. Az emberek többsége rendelkezik a beszámítási képességgel, kivételesen fordul elő ennek hiánya; annak szükségessége is ezért kivételesen fordul elő, hogy a beszámítási képességet vizsgálni kell; a helyzet kivételes jellege is azt teszi célszerűvé, hogy a törvényhozó ezt a kivételes helyzetet tegye szabályozás tárgyává.


A jogtudomány viszont precízen kidolgozta a beszámíthatóság fogalmát. Eszerint a beszámíthatóság a tettes felelőssége, azaz egyenlő a bűnösséggel (a beszámíthatóság a szándékossággal, gondatlansággal és bűnfelróhatósággal a bűnösség egyenrangú eleme); tehát ítélet rejlik benne és egyben az alannyá válás feltétele. Ez a tudati állapot kétirányú képesség gyűjtőfogalma: felismerési (értékelési)és az akarati képességé. A felismerési képesség a tények tudásának és értékelésének általános képességét illetve a következmények társadalomra veszélyességének felismerését jelentik. Csak ezek együttes megléténél beszélhetünk teljes körű felismerési képességről; ha bármely elem hiányzik úgy a beszámítási képesség kizárt.


A gyakorlatban előfordulhat, hogy az elkövető oldalon teljes a képesség hiánya, de az is, hogy a cselekménnyel összefüggő tényeket képes felismerni, a társadalomra veszélyességet azonban már nem tudja helyesen értékelni. (Az akarati képesség az akarat képzésének illetve ennek és a felismerésnek megfelelő cselekvésre való képességet jelenti. Az előző képességek megléte esetén, ha a cselekvő érzelmi és akarati képessége adott esetben is ténylegesen funkcionál - vagyis cselekménye társadalomra veszélyes következményeit előre látta, azokba belenyugodott vagy bízott azok elmaradásában, vagy nem látta ugyan a következményeket előre, de kellő körültekintés mellett láthatta volna (a jogosult kútfő által büntetendőnek nevezett cselekmény az elkövető terhére bűncselekményként róható fel, bűnösnek mondható, szemrehányás tehető neki).


Általánosan elfogadott tétel szerint a beszámíthatóságnak a cselekmény elhatározásától a véghezviteléig megszakítás nélkül fenn kell forognia. A beszámítási képességet vélelmezik 14 éves kor felett, és csak akkor vizsgálják, ha kétely merül fel meglétével szemben.


A beszámíthatóságot csak törvényben meghatározott külső kényszer, fenyegetés, (belső)egyénben rejlő biológiai ok és a gyermekkor zárhatja ki, illetve korlátozhatja. Ha a beszámítási képesség teljesen hiányzik nincs alanya a bűncselekménynek, mivel aki nem beszámítható bűnösen nem cselekedhet (beszámíthatóság tág értelemben az alannyá válást jelenti), tehát bűncselekmény a törvényi tényállásba foglaltakkal való formai egyezés ellenére sincs. Ha a beszámítási képesség fennforog, de korlátozott (sok tudatműködés nem tekinthető teljesen szabályszerűnek, normálisnak, de nem mondható róluk az sem, hogy képtelenek lennének cselekményük társadalomra veszélyességének felismerésére; lehet, hogy a rendellenes állapot miatt csak korlátozottan képes valaki cselekménye következményeit előre látni, azok jellegét értékelni vagy a felismerésnek megfelelően cselekedni), az alany oldal megvan, így bűncselekmény is van, bűnösség, szándékosság vagy gondatlanság formájában megállapítást nyerhet.


A korlátozottság lehet enyhe, közepes és súlyos; az utóbbi esetben akár korlátlan enyhítés is lehetséges. A Legfelső Bíróság 154. büntető állásfoglalása II. 4 pontja szerint a beszámítási képesség korlátozottsága enyhítő körülmény akkor is, ha a Btk. 24. § (2) bekezdésének alkalmazására nincs alap.


Ezen kívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a polgári jogi cselekvőképesség hiánya nem mindig jár együtt a beszámítási képesség kizártságával (az utóbbi kizárólag büntetőjogi fogalom, míg az előbbi fogalom jogi); tehát adott konkrét bűncselekménnyel kapcsolatban az elkövető rendelkezhet beszámítási képességgel a cselekvőképességétől függetlenül is BH 1990. 82. - ugyanaz fordítva is igaz.


A beszámíthatóságot kizáró vagy korlátozó törvényben kiemelt belső, biológiai ok a kóros elmeállapot beszámítási képesség, szűkebben az akarati és értelmi képesség meglétét jelenti, amelynek léte azonban önmagában, adott cselekmény tekintetében nem feltétlenül gyakorol hatást a beszámítási képességre; ilyenkor mindkét képesség, az agyműködés, szellemi tevékenység hatékonysága sérülhetnek az egyén szándékától, tevékenységétől függetlenül egyes elmebetegségek teljesen függetlenek lehetnek az elkövetett cselekménytől, mások befolyásukat tekintve időszakos változásokat mutatnak, teljesen tünetmentes időszakok is lehetnek, amelyek a beszámítási képességet nem érintik, míg egy későbbi időszakban ez akár teljesen el is veszhet.


A büntetőjogi értelemben beszámíthatatlan terheltet nem az általánosan ismert racionális gondolatmenet jellemzi, hiányzik belőle a logikusság, kiszámíthatóság. Bizonyos személy elleni erőszakos cselekményre hajlamosító, a tudatot károsan befolyásoló elmetorzulás nem biztos, hogy vagyon elleni cselekmény tekintetében is kizáró vagy befolyásoló tényezőként hat.


Az előzőekből következően a kóros elmeállapotú bűnelkövető felelősségéről való döntésnél nem elég annak megállapítása, hogy ő követte el a bűncselekményt (imputatio facti), hanem annak a kérdésnek az eldöntése is nélkülözhetetlen, hogy a kóros elmeállapot kizárta-e vagy csak korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, illetve az ennek megfelelő cselekvésben (imputatio iuris).


A beszámíthatóság és a korlátozott beszámíthatóság megkülönböztetésének a kóros elmeállapotnál két kritériuma van: az egyik minőségi, amely az elmebeli rendellenesség fajtája szerint tesz különbséget; a másik a mennyiségi, amely az elmebeli rendellenesség foka szerint differenciál. A beszámíthatóság fogalmának specialitása is a káros elmeállapottal kapcsolatos: egyik pólusa bírói, a másik pólusa pedig orvosi hatáskör (erről a későbbiekben lesz szó).


A kóros elmeállapot és összefüggésük a bűnözéssel


A kóros elmeállapot gyűjtőfogalom, rengeteg típusa van, melyek mértékük és jellegük szerint különböznek. Közülük csak a legjelentősebbeket tekintjük át, melyeket a törvény kiemel és a bírósági gyakorlatban is gyakrabban fordulnak elő.


Az elmebetegség is gyűjtőfogalom, többféle fajtája van meghatározott tipikus eredettel, fejlődéssel, lefolyással (ez lehet heveny vagy idült)és tünetekkel, amelyek lehetnek organikusak és funkcionálisak, az előbbiek lokalizálhatóak. Általános jellemzőjük, hogy az idegrendszer, az agykéreg tartós megbetegedéséből származnak, a magasabb rendű idegműködés zavarai, betegségei, amelyek megváltozott indulati, értelmi, érzelmi világot váltanak ki; az egyén másként gondolkodik, másként reagál az őt ért hatásokra, a külvilág eseményeire; az egész magatartásában súlyos zavarokat okozhatnak, külső-belső változásokat idéznek elő, akadályokba ütközik új ismeretek megszerzése és a régieket is elfelejti a beteg, ritkán előfordulhat gyógyulás, akárcsak visszaeső tendenciák. A tudományos felosztás szerint endogén és exogén okokra vezethető vissza.


A legfontosabb exogén típus az epilepszia: lehet veleszületett vagy szerzett, organikus vagy funkcionális. Az elmeműködést általában nem befolyásolja, de az úgynevezett epilepsziás nagyroham hirtelen eszméletvesztéshez vezethet, az ezzel járó pszichomotoros rosszullét erősen beszűkült, homályos tudatot hoz létre (de ritkán korábban is, mint a roham), amely megnyilvánulhat depresszióban, szorongós nyugtalanságban, rendezetlen mozgásban, gátlások csökkenésében és ingerült, kirobbanásra hajlamos hangulatban; ez utóbbi tényből kifolyólag a beteg bűncselekményt követhet el, de az epilepsziások bűnözése az átlagnépességét nem haladja meg és nincs rájuk jellemző bűncselekmény. Évek múltával epilepsziás személyiség alakulhat ki, amit elbutulás kísér.

Endogének:


Ť schizophrénia: örökölhető, jó testi állapottal jár együtt, tulajdonképpen hasadásos tudatzavar, a személyiség betegsége, az én-átélések, az affektivitás és a gondolkodás zavara.

A személyiség mélyreható változása esetén kóros működés következik be az agyban, mivel megváltozik az ingerületfelfogás és feldolgozás. A beszéd, gondolkodás összefüggéstelenné, logikátlanná válik; érzéki csalódások, káprázatok lépnek fel, gyakran saját gondolataikat hallják vissza az ilyen betegek, rendezetlen téveszméik egy gondolat köré csoportosulnak; jellemző még rájuk a bezárkózás, autizmus és képtelenek rendszeres munkára. Ezen általánosságok mellett több fajtáját különböztetjük meg: a paranoid típusú kóros észrevevésekben, a katatón extrém izgalmi állapotokban vagy gátoltságban, míg a heboid, szimplex pedig gyermeki, csapongó gondolatmenetekben nyilvánul meg. Bűnözésük alacsonyabb, mint az átlagnépességé, egyes eseteinél - főleg heveny szakban - hajlamosabbak súlyosabb, gyakran erőszakos bűncselekmények elkövetésére (ezek végrehajtásában megfigyelhető a látszólagos motiválatlanság, a nem ép lélektani motiváció, a bizarr, sokszor brutális elkövetési mód); de sokszor ez a betegség csak lazább összefüggésben áll a bűncselekménnyel, annak nem közvetlen okozója.


Ť histeria vagy egyensúlyzavar: a hangulati élet hullámzása, kóros ingerlékenység jellemző rá; főleg rövidzárlati cselekmények elkövetői lehetnek.


Ť paranoiditás: különféle mélységű formái elsősorban a személyiség típusától (aszténiás vagy szténikus)függően alakulnak szenzitív vagy expanzív jellegűvé, de az üldöztetés - akadályoztatás érzése általános érvényű. tartalmilag a származási, szerelmi, fanatikus, feltalálói, féltékenységi, perlekedési és mérgeztetési túlértékelések, illetve téveszmék észlelhetők gyakran keveredve. Kérdés az állapot súlyossága, ugyanis csak a pszichózis szintjét elérő állapotok a jelentősek, mivel ezekben kapnak a kóros tartalmak olyan érzelmi töltést, ami egyre jobban belehajszolja a beteget az irracionális elhárításba, védekezésbe és különböző bűncselekményekbe (pl. az üldöző likvidálása). Sokszor a környezet is gerjeszti a betegség tüneteit, mivel a beteg bizalmatlan, gyanakvó és a racionális ellenérveket is elutasítja. Saját logikával beállított öncélú igazságkeresése gyakran korrigálhatatlan, más információkkal szemben közönyösek; ebben a folyamatban becsületsértések, rágalmazások, hamis vádak a leggyakoribb cselekmények.

A paranoiások ettől függetlenül tudnak alkalmazkodni.


Ť mániás depressziós pszichózis: a hangulati élet labilitását, szakaszos, szélsőséges ingadozását jelenti; hangulati emelkedettség váltakozik búskomor hangulatokkal. Lehet, hogy ciklikusan követik egymást, de lehet, hogy csak egyszer fordulnak elő. Míg mániás részére fokozott késztetés, kritikátlanság, gátlások csökkenése, mozgáskényszer, mimika, gyors felfogás, fáradhatatlanság a jellemző, addig a depressziós szakra a lehangoltság és alvászavar. A mániás szakra a bűncselekmények szempontjából a szerződésszegés, csalás, rágalmazás, becsületsértés, közlekedési vétségek, szexuális bűncselekmények. A depressziós szak legfeltűnőbb cselekménye a kiterjesztett öngyilkosság (legtöbbször súlyosan depresszív szülő követi el gyermeke sérelmére, de előfordulhat partnerkapcsolatokban is); öngyilkossági kísérleteik közveszély okozással is járhatnak (gyújtogatás, önrobbantás).


Ť Gyengeelméjűség (oligophrenia): nem betegség, genetikai eredetű, veleszületett adottság, ami lehet örökölt is. Tünetei általában pszichések és az agyállomány általában gyógyíthatatlan agykárosodása okozza, de a magzati élet, születés során vagy gyermekkorban elszenvedett károsodás következtében is kialakulhat. Általánosságban a gyengeelméjűek az átlagos értelmi szint alatt helyezkednek el, az élet minden területén korlátolt szellemi képességeik vannak, erkölcs érzékük is hiányos lehet. Életvezetésük önállótlan, ügyeiket nem képesek ellátni kellőképpen és általában jellemző rájuk a primitívebb gondolkodás, befolyásolhatóság, gyér szókincs, hiányos emlékezés, gyenge alkalmazkodóképesség, differenciálatlan érzelmi élet, de egyes részfunkcióik feltűnően jók lehetnek. A gyengeelméjűség megítélése könnyebb, mint az elmebetegségé, bár az épelméjű átlagember és a gyengeelméjű közt éles határt húzni nem is lehet, mindkét oldalon átmenetek vannak; a gyengeelméjű egyetlen tulajdonsággal nem is jellemezhető, hol a reprodukáló értelem, hol az alkotóintelligencia gyengesége kerül előtérbe, máshol az érzelmi élet, a vérmérséklet vagy a jellem részéről mutatkoznak fogyatékosságok. A gyengeelméjűségnek három fajtája van, melyek közt ugyancsak nincsenek éles határok. Legsúlyosabb foka az idiocizmus, ami gyakran testi degenerációval is jár.

Fogalmaik hiányosak és hamisak, nem tudnak írni, olvasni, sőt gyakran beszélni sem, nem alakulnak ki pszichés funkcióik, érzékelésük tökéletlen, emlékképeik ritkák, ítéletalkotó és kombinatív készségük szinte teljesen hiányzik, szinte egyáltalán nem tudnak magukról gondoskodni, csak egy részük képezhető bizonyos mértékig. Az idióták ritkán követnek el bűncselekményt. Enyhébb fokozat ennél az imbecillitas ide tartozik a legtöbbjük. Képesek ismeretek megszerzésére, de irányítást igényelnek, mivel lényeges és lényegtelen dolgok közt nem tudnak különbséget tenni. A debillitas fokozatba tartozók állnak legközelebb a normálishoz; képesek az általános iskola elvégzésére, megismerési és kapcsolási funkciójuk viszonylag jók, kombinatív képességük viszont fogyatékos és az absztrakt fogalmak terén nehézségeik vannak, a legegyszerűbb feltételek közt el tudják látni magukat. A debilek követik el a legtöbb bűncselekményt a gyengeelméjűek közül.

Az elmebetegség és a gyengeelméjűség két különböző személyiségállapot és köztük könnyű meghúzni a határt, de a gyengeelméjű és a primitív személyiség közt nehezebb. Környezeti hatás, alacsony iskolázottság, életvezetés lehet az oka. Ez utóbbi értelmi szinten a csökkent feszültségbírást, alacsony teljesítőképességet, egyenetlen intellektuális fejlődést, elhanyagolt iskolai tudást, fokozottabb befolyásolhatóságot, sivár érzelmi életet, impulzív magatartásra nagyobb hajlamosságot jelent. Gyakran oly nagy fokú a retardáció, hogy az oligophreniával egyenértékű és ilyenkor már nem lehet különbséget tenni a kettő közt. Ezt megfelelő nevelés hiánya okozza egyébként egészséges személynél.


Ť Szellemi leépülés (dementia): kifejlődött értelmi teljesítőképesség, produktív és reproduktív intelligencia részbeni vagy teljes, előrehaladó, visszafordíthatatlan hanyatlása. Az öregkor természetesen nem jelent mindig elmehanyatlást, de a reakciók és a figyelem romlik és szellemi beszűkülés, testi-lelki folyamatok hanyatlása jellemzi. Egyre kevesebb külvilági benyomást dolgoznak fel, inkább a régieket szintetizálják, alkalmazkodási képességük egészen lecsökken, új körülmények közé képtelenek beilleszkedni; jellemző még a dementiára a szenzitivitás, sértődékenység egocentricitás. Okok szerinti legfontosabb fajtái: dementia epileptia, alcoholica, senilis, arterio sclerotica


Ť Személyiségzavar (pszichopátia): határállapot elmebeteg és egészséges állapot közt; ezt a legnehezebb megkülönböztetni a kóros elmeállapotok közül a normális határain belül maradó személyiségtől. A személyiségfejlődés rendellenessége, egyenetlen állapota a személyiség károsodása miatt: kóros a személyiségszerkezet, a személyiség egyensúlya felborul, és kiegyensúlyozatlanná válik (ugyanúgy m int a lelki szerkezet), nincs megfelelő összhang összetevői közt, az akarati és cselekvőképesség zavarban szenved, szélsőségesen rendellenes, zavaros.

Értelmi, érzelmi, indulati labilitás, diszharmónia, szexuális aberráció, érzelemnélküliség jellemző rá (a lelki diszharmónia elsősorban a viszonyulás és az alkalmazkodási struktúrák közötti egyenetlenség). Primitív, aránytalan reakciók, fegyelmezetlenség, gátlástalanság, agresszivitás ingerlékenység antiszociális, asszociális cselekmények jellemzőek még az ilyen betegekre; gyenge társadalmi beilleszkedési, alkalmazkodási képességük miatt képtelenek harmonikus kapcsolatot kialakítani, társadalmi elvárások szempontjából elégtelen a magatartásuk. Ezek meghatározzák az életvezetést és általában tartós a jellemtorzulás, ami az élet végére formálódhat, oly fokú is lehet, amely megközelíti az elmebetegséget. Oka lehet gyermekkori trauma, illetve szociális milliő, tanult tényező, de lehet örökölt is, méhen belüli magzatkárosodás illetve korábbi elme- és idegbetegség.

A személyiségzavarnak végtelen sok megnyilvánulása és formája van, tulajdonképpen gyűjtőkategória, amely magába foglalja a személyiség oly adaptációs zavarait, amelyek nem sorolhatók a neurózis és a pszichózis speciális kategóriái közé, bár ezektől elhatárolni nehéz.

Attól függően, hogy a pszichopátiás személyiség normálistól eltérő lelki tulajdonságai az ösztönéletben, az érzelmi életben, az akarati életben vagy jellemben nyilvánul meg, megkülönböztetünk: ösztönpszichopatákat (legjelentősebbek ezek közül a nemi ösztön zavarai által jellemzett személyek), továbbá szenvedélypszichopatákat és impulzív pszichopatákat, akik az érzelmi behatásokra igen heves, kóros affektusokkal, dührohamokkal reagálnak, affektív pszichopatákat, akik túl élénkek vagy levertek, érzelmileg labilisak, továbbá az ingerlékeny pszichopatákat, akarati pszichopatákat, akik álhatatlanok és fanatikusak, jellempszichopatákat, szenzitív pszichopatákat, akik rendkívül érzékeny, kórosan elzárkózó, különcködő emberek és hisztériás pszichopatákat.


A személyiségzavar egyes bűncselekményeknél kriminogén tényező; a bűnözők jelentős része pszichopata, sokan közülük visszaesők; a személyiség zavar lehet oly jellegű, hogy a cselekmény elkövetésekor tudatzavart idéz elő. A paranoid személyiségfejlődésű, reakciójú pszichopaták főleg becsületsértést, rágalmazást követnek el. A személyiségzavarral fontossága, bűnözésben játszott szerepe miatt a BK 506 és BEH X-VIII is foglalkozik.


A kóros elmeállapot nemcsak elmebetegséget jelent, hanem az elmeműködés kóros állapotát, amely nem állandó; kóros elem az épelméjűeknél is lehet és az ember szellemi állapota sem állandó, illetve egyensúlyú, mivel érzelmi állapot, általános egészségi állapot, fáradtság jelentős hatást gyakorol a konkrét szellemi teljesítőképességre. Ilyen szempontból fontos kórkép a tudatzavar, amely nem elmebetegségen alapul, hanem az idegrendszer legmagasabb funkcióinak ideiglenes, múló rendellenessége, kóros állapota. Előállhat élettani alapon, az idegi szellemi élet egyensúly megromlásával járó fiziológiás folyamatok miatt, oka lehet még hosszantartó betegség, érzelmi hatás, percekig tartó pszichés elváltozás, rendkívüli megrázkódtatás, szülés alatti és utáni állapot, bánat, fájdalom, heves kedélyállapot változás (felindulás, harag, félelem, ijedtség, ingerültség), központi idegrendszer illetve a gerincvelő megbetegedése, kifáradás, toxikus anyagok, klimaktérium, menstruáció és egyéb élettani alapú okok. Tehát gyakran külső, váratlan, hirtelen ok okozza, amely az érzelmi, tudati oldalon visszahat.


A tudatzavaros személy tudata beszűkül, hiányos, homályos képe van a világról és saját személyéről; legsúlyosabb esetekben már nincs is képzete, öntudatlan állapotban van, ítélőképessége megszűnik; a tudatzavar egyfajta amnéziával is együtt jár.


A tudatzavarral kapcsolatosak az indulati és a rövidzárlati cselekmények. Az erős felindulás jellegét tekintve a pszichikai folyamat sajátos megnyilvánulása, lényege a fiziológiai vagy patológiás eredetű indulat, érzelmi fellobbanás (affektus). Az indulat az ember érzelmi világához tartozó jelenség; a hirtelen megnövekedett érzelmet nevezzük indulatnak, amely a tudatot teljesen kitöltheti. Ilyen esetekben az emocionális folyamatok rendkívül hevesen és viharosan kezdődnek és aránylag hamar elhatalmasodnak az emberen. A tudat ily módon bekövetkezett összeszűkülése arra vezet, hogy gyengül ellenőrzése a magatartás kialakulása és lefolyása közt, nincs szokásos megfontolás, de van szabad akarat. A felindultság foka igen különböző lehet, a beszámítási képességet alig korlátozótól a beszámítási képességet szinte teljesen kizáróig terjedhet. Az néplélektani indulat (ahol a tudat és a személyiség tiszta) ép lélektani állapotra vezethető vissza, míg a patológiás indulat kóros pszichés állapotra, amely atipikus előfordulásában és intenzitásában. Kóros indulatnál pszichés élmény hatására bekövetkező pszichogén kórkép jelentkezik, ami elemi erejű explozív reakcióhoz, cselekvéshez vezet, a tudat beszűkül, az ítélőképesség elveszik, a cselekvés énidegenné, illetve utána a magatartás illogikussá válik BH 1990. 288.


A rövidzárlati cselekmény rendszerint indulat hatására kezdődik, abban azonban nem az összemélyiség, az értelmi, érzelmi mechanizmus egésze, hanem egyetlen megtapadó, hirtelen ötlet játszik döntő szerepet, amelyet hosszú, negatív jellegű érzelmi feszültség előz meg - az értelem ilyenkor pang. Az így felvetődő képzetsor annyiban domináns, hogy szűkíti a tudatot világosságának megőrzése mellett, (meggátolja a megfontolást, mérlegelést, érvek, ellenérvek felébredését és lebírhatatlan erővel a bonyolult és néha megtervezettnek látszó cselekvésben való kitörésre késztet BJD 2456).


A kóros elmeállapot törvényi szabályozása és a bírósági gyakorlat


A hatályos Btk. a kóros elmeállapot általam tárgyalt részét a büntethetőséget kizáró okok közé sorolja és a III. fejezet I. címében a 24.§ alatt tárgyalja. Exemplikatíve és egyben kiemelve sorolja fel az öt, büntetőjog szempontjából legfontosabb pszichikai kórképet; a kóros elmeállapot fogalmát használj a, de nem határozza meg, mivel ez orvostudományi fogalom, de utal azok büntetőjogi jogkövetkezményeire. !A büntetőjogban a kóros tudatformák szabályozására háromféle módszer van: a biológiai módszer, amely meghatározott formák oly módon történő értékelése, hogy hatásuktól függetlenül puszta fennforgásuk esetén kizárnák a bűnösséget; a pszichológiai módszer, a rendellenes tudatformák felsorolása nélkül pusztán azok pszichikai hatásának értékelését jelenti; a vegyes módszer pedig az okok összekapcsolása azok pszichikai hatásával. (A magyar Btk. némi módosítással ezt követi, ahogy az előzőekből láthattuk.)


A kóros elmeállapot, rendellenes tudatforma önmagában nem zárja ki a beszámítási képességet, csak akkor, ha meghatározott pszichikai hatása van; de a bűncselekményben manifesztálódhatnak az elmebetegség, elmebeli rendellenesség szimptómái, ezen kívül a cselekmény következményeinek felismerése illetve az ennek megfelelő cselekvésre képtelenség csak akkor zárja ki a beszámítási képességet, ha kóros elmeállapot következménye. A Btk. 24. § (1) bekezdése szerint, aki a cselekményt az elmeműködés oly kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék az nem büntethető.


Ez az ember azon három képességére utal, amelyek a bűnösségi értékítéletben megnyilvánuló szemrehányás előfeltételét képezik: a cselekmény következményeinek előrelátására való képesség, a cselekmény társadalmi jelentőségének, helyességének vagy helytelenségének felismerésére való képesség. Annak a személynek tevékenysége, testmozgása is magatartásnak, cselekménynek tekintendő, akinél a fenti képességek valamelyike hiányzik. A magatartás fogalmába csak az tartozik, hogy a külső testmozgást is lelki folyamat idézze elő.


A lelki folyamat milyensége, a lelki működés szabályszerűsége viszont nem feltétele a magatartás megállapításának. Cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére képtelen elmebeteg mozgása is magatartás, ha azt a testmozgást (beteg)agya, központi idegrendszere határozza meg. Az előbbiekben leírtak orvosi ismérve az adott típusú elmebetegség, amit orvos szakértő vizsgál; jogi pedig az, hogy az elkövető nem tud számot adni cselekedetéről. Az elmeműködés kóros foka a döntő, ugyanis ha ezek a feltételek nem kizárják, hanem korlátozzák, akkor a büntetést sem zárják ki, csak korlátozzák, enyhítik.


A beszámítást kizáró körülményeket be kell bizonyítani. A kóros elmeállapot fennállására illetve a beszámítási képességre vonatkozó vizsgálat adott elkövetői magatartás, konkrét cselekmény viszonylatában mindig a cselekmény elkövetésének időpontjára vonatkoztatva vizsgálják, mert csak mindig egyedi esetekben határozható meg teljes bizonyossággal a beszámíthatóságra való hatása, mivel a kóros elmeállapotok egyénenként is változó intenzitásúak. El kell határolni egymástól a tudatot befolyásoló tényeket és a konkrét ügy vizsgálata során kell meghatározni, hogy ezek közül melyik bírt az ügy szempontjából releváns, torzító hatással. A beszámíthatási képességet a bíróság vizsgálja, az elmeorvos szakértő meghallgatása kötelező, főleg ha gyanítani lehet, hogy a terhelt kóros elmeállapotú, anélkül a bírósági ítélet megalapozatlan (BH 1992. 747., Be 76. § {2) bekezdés).


Az orvos szakértő segíti a bírót, akivel egymásra utaltak, és aki így orvosi, jogi, biológiai és pszichológiai ismérvek és az ügyben szereplő bizonyítékok alapján dönt. A beszámíthatóság és a büntethetőség kérdésében a bíróé a döntő szó, és általában mérlegelheti az orvos szakértő véleményét (mivel az orvostudomány és a büntetőjogi kritériumok nem egyeznek meg teljesen, és az orvosok gyakran kisebb rendellenességekre is megállapítják az elmebetegséget), de csak a logikai részt kritizálhatja, az orvostudományit nem. BK 506. A vélemény tartalmának meghatározó jelentősége van.


A bíróság kizárólag tárgyaláson szerzett tapasztalataira utalva a vádlott beszámítási képessége tekintetében nem térhet el az írásban előterjesztett szakértői véleményben foglaltaktól BH 1985. 223., de ugyanakkor az is igaz, hogy a klinikai tünetek megítélése nem kizárólag orvosi szakértői értékelésbe tartozó szakkérdés, hanem ténykérdés is, melyet a bíróság ténybeli következtetés útján is megállapíthat BH 1985. 91. Az, hogy az okok meglétét szakértőnek kell megállapítani, de annak hatását illetően már a bíróság illetékes az a vegyes módszer gyakorlati következménye. (Fontos még, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság eltérő következtetésre juthat a beszámíthatóság tekintetében BJD 122).


Tényekre kell alapozni az ítéletet, minden cselekményt kell vizsgálni; egyik cselekményre nézve az elkövető lehet beszámíthatatlan, míg a másikra nem; Az elmebetegség és a cselekmény összefüggését kell vizsgálni. A bíróságnak az előzmények, az elkövetés konkrét tárgyi oldala, külső körülmények elemzése alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a magatartás az elkövető büntethetősége esetén milyen bűncselekmény tényállását valósítja meg illetve azt, hogy az elkövető magatartása szándékos vagy gondatlan és az eredményhez milyen lenne az elkövető viszonya BH 1992. 217; BH 1967. 5121; BH 1972. 7051. A tudatműködés minősége a meghatározó: biztosra vette, valószínűnek vagy lehetségesnek tartotta-e a cselekmény eredményét az elkövető; a kórismeret ezektől következően nem determináló. A feltételezett büntetés mértékét a 83. §-ban írt elveket figyelembe véve kell megállapítani, de az elkövető társadalomra veszélyességét és bűnösségét figyelmen kívül hagyva.


Amennyiben a beszámíthatóság kizárt a büntetőeljárást akkor is le kell folytatni Be 128. §, 129. §, de a bíróság felmentő ítéletet hoz Be 214 § (4) bekezdés intézkedésképp kényszergyógykezelést rendel el, ha a feltételei fennállnak. A bűncselekménynek ilyenkor alanya sincs, amit a törvényszöveg úgy juttat kifejezésre, hogy büntetendő cselekményre hivatkozik bűncselekmény elkövetése helyett, de ettől függetlenül nem zárja ki a jogtárgy sértést, a cselekmény a társadalomra veszélyes és jogellenes lehet.


Csak akkor hozható ítélet, ha a büntethetőséget kizáró ok annak a vád tárgyává tett cselekménynek a tekintetében áll fenn, amely miatt a büntetőeljárás folyik és természetesen, hogyha egyik elkövető nem büntethető kóros elmeállapot miatt, attól még a másik igen (pl. többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette megállapításának, hiszen a büntethetőséget kizáró ok csupán azzal az elkövetővel szemben zárja ki, hogy bűncselekmény alanya legyen, akinél a büntethetőséget kizáró ok is fennáll BK 71).


A 3/1998 Büntetőegységi határozat szerint nincs akadálya a vétségi eljárásnak és a védelem nem kötelező, ha a Btk. 24.§ (1) bekezdésében felsorolt biológiai okok nem érintik a beszámítási képességet. A védő kirendelésének szükségességét azonban a Be 49. § (29 bekezdése alapján különös gonddal kell vizsgálni, de nincs helye vétségi eljárásnak, ha a terhelt kóros elmeállapotú. A jogszabály nem tesz különbséget garanciális szempontból, aszerint, hogy a kóros elmeállapot befolyásolta-e a terheltet illetve, hogy milyen jellegű. Minden olyan esetben, amikor a terhelt kóros elmeállapotú kizárólag büntető eljárásnak van helye. Ha a vétségi eljárás szabályai szerint indult bírósági eljárás során derül ki, hogy a terhelt kóros elmeállapotú, akkor haladéktalanul az eljárás büntetőeljárásra utalásának van helye; ennek elmaradása esetén tekintettel arra, hogy a bíróság nem volt illetékes, az elsőfokú bíróság határozatának érdemi felülvizsgálata nélküli hatályon kívül helyezésnek van helye.


Az utólagos felgyógyulás nem változtat a büntethetőségen. Az elmeműködés kóros állapotának már elkövetéskor fenn kel állnia; ha az elkövető utóbb a cselekmény elkövetése után vagy az adott cselekmény elbírálására vonatkozó eljárás idején lett kóros elmeállapotú (ezt is orvos szakértő vizsgálja) a büntethetőséget nem zárja ki, a bűncselekményt nem teszi meg nem történtté, de a felgyógyulásig a büntetőeljárást a fel kell függeszteni, a gyanúsított elmeállapotának megfigyelése is szükséges lehet BH 1992. 747.; Be 137. § (1) bekezdés d.) pontja (csak oly nyomozati cselekmények végezhetők, amelyek nem kapcsolatosak az elkövető személyével illetve a nyomozást fel kell függeszteni, ha a gyanúsított elmeállapotának vizsgálata szükséges, de a felfüggesztés okának megszűntével újra folytatható.


Ha a vádlott az elévülési határidő Btk. 35. § (2) bekezdés (előtt felgyógyul az eljárást le kell folytatni, ha a gyógyulás az elévülési határidő után következik be, fel kell menteni. Ha a szabadságvesztés végrehajtása alatt lesz kóros elmeállapotú a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, elmegyógyintézetbe kell utalni és az itt töltött időt a szabadságvesztés idejébe be kell számítani (1979. évi 11. trv 31. § (1) bekezdés).


Korlátozott beszámítási képességű elkövető büntethető, ugyanaz a joghátrány vonatkozik rájuk, mint a beszámíthatóakra, de a büntetés akár korlátlanul is enyhíthető a Btk. 83. §-a szerint enyhítő körülmények figyelembevételével; ezt követeli meg az igazságosság és méltányosság elve, illetve a szemrehányhatóság enyhébb foka, de ez csak lehetőség és nem kötelező; elsősorban ez áll a kisebb fokú korlátozottságra, ahol elég lehet a büntetési tételek közti joghátrány alkalmazása.


Előre kitervelt módon elkövetett emberölést korlátozott beszámítási képességű is elkövethet; a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés nem jelenti a büntetőjogi felelősségre vonhatóságot kizáró kóros elmeállapot fennállását, ez csak akkor vehető figyelembe, ha az orvos szakértő oly fokúnak állapítja meg, amely kizárja a cselekmény következményeinek felismerését, illetve ennek megfelelő cselekvést. Tartási kötelezettség elmulasztása esetén Btk. 196. § (1) a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotban lévő személynél az egyik tényállási elem az önhiba - hiányzik, ezért ilyen esetben a vádlottat fel kell menteni a Be 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján és nincs helye a Be 214. § (3) bekezdése a) pontja alkalmazásának BK 72. Tárgyalás mellőzésével a pénzbüntetés kiszabása a rendelkezésre álló adatok szerint kóros elmeállapotú terhelttel szemben törvénytelen BH 1993. 664. A terhelt kóros elmeállapota miatti enyhítés címén nincs helye büntetés helyett próbára bocsájtás alkalmazásnak, ha ennek az intézkedésnek egyéb törvényi feltételei nem állnak fenn BH 1997. 159.


Miután áttekintettük az általánosságokat megnézzük az egyes kóros elmeállapotokkal kapcsolatos bírósági gyakorlatot, esetleges különlegességeket.


Az elmebetegség ritkán zárja ki a beszámíthatóságot; bizonyos típus csak bizonyos bűncselekményt zár ki; a megítélés az epilepsziásokkal kapcsolatban különösen nehéz, meglétét ugyanúgy nehéz bizonyítani, mint kizárni is.

A gyengeelméjűségnek csak súlyosabb alakjai zárják ki a beszámíthatóságot, enyhébb esetei csak korlátozzák, de az nincs kizárva, hogy egyáltalán nincsenek rá hatással. Elsősorban a debilisek rendelkeznek korlátozott beszámítási képességgel, ők gyakran tisztában vannak a tényekkel, de társadalmi jelentőségét nem mindig ismerik fel; ők gyakran teljesen beszámíthatóak. Az idióták nem vonhatók felelősségre; az imbecillisek büntethetősége nem zárható ki, beszámíthatóságuk korlátozott. A primitív személyiség (elsősorban, ha az életvezetés vagy iskolázatlanság hiánya miatt fordul elő, mivel az elmeműködés kóros voltával az ismeretek hiánya azonosítható) nincs kihatással a beszámítási képességre, ha gyengeelméjűségként nem értékelhető BH 1992/132; Bt 75. §, 83. §, de ez utóbbi általában ritka; bár kétségtelen, hogy az elmeműködés zavarában szenvedők közt több a primitív személyiség, ez azonban fordítva nem igaz.


Szellemi leépülésnek a mértéke bír jelentőséggel, tehát hogy az elváltozás befolyásolta-e a felismerési és akarati képességet !BH 1993. 132. Ezen kívül a büntetőjogi beszámítási képességet az elkövetésben enyhe fokban korlátozó szellemi hanyatlása és a büntetés kiállását megnehezítő, orvosilag is igazolt súlyos betegsége együttesen megalapozhatja a törvényben foglaltaknál enyhébb büntetés eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat végrehajtását (BH 1998. 516).


A személyiségzavar önmagában nem zárja ki a beszámíthatóságot, általában csak büntetéskiszabási szempont lehet, enyhítő körülményként sem jön mindig számításba, de önmagában nem lehet súlyosbító körülmény sem BH 1992. 83; BH 1989. 257; 12. irányelv; BED XXVIII). A bűnözők jelentős része pszichopata, ezért a beszámítási képességet ki nem záró és nem is korlátozó személyiségzavar figyelembe vétele a társadalom védelmét gyengíti; az esetek többségében - enyhébb formái nem is befolyásolják; tipikusan korlátozza, és nem kizárja a beszámítási képességet, de a súlyos fokú pszichopátia a 154. számú BK szerint enyhítő körülmény lehet akkor is, ha a Btk. 24. § (2) bekezdés alkalmazásának nincs helye.


Csak akkor értékelhető, csak az zárja ki vagy korlátozhatja beszámíthatási képességet (15. irányelv), ha a pszichopátia talaján elmezavar illetve kóros reakció lép fel, amely szűkítve a tudatot a bűncselekmény időpontjában és tudatzavar okából korlátozza vagy kizárja a beszámíthatóságot és ehhez képest a pszichopátia mutat súlyos fokú patológiás vonásokat, ezen kívül, ha a személyiség degenerációja megközelíti az elmebetegséget, ilyenkor az elmebetegekre vonatkozó szabályok kellenek BH 1998. 2~7; BK 506; BED XXVIII.


Ha a beszámítási képességre hatással van a cselekmény tárgy súlya, társadalomra veszélyességi foka, a bűnösség mértéke, minősítő, súlyosító, enyhítő körülmények függelembe vételével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a törvényi büntetési keretben az enyhítő rendelkezés vagy a korlátlan enyhítés alkalmazásával kiszabott büntetés alkalmas-e a büntetés céljainak elérésére (BH 1985. 5; BH 1981. 85). Az elkövető rendellenes személyiségszerkezete nem teszi kizárttá az emberölés erős felindulásból elkövetettkénti minősítését, ha a külső körülmények váltották ki az erkölcsileg is menthető fiziológiás jellegű indulatot (BH 1999. 289). Az a körülmény, hogy az elkövető a beszámítási képességet nem érintő pszichopátiás személyiségszerkezetű nem teszi kizárttá a vétségi eljárás lefolytatását, és nem teszi kötelezővé védő kirendelését, ha tehát az elsőfokú bíróság a tárgyalást a vétségi eljárás szabályai szerint folytatja le, a pszichopátiás személyiségszerkezetű elkövető esetén és a tárgyalásra nem rendel ki védőt a terheltre nézve: ez nem valósít meg feltétlenül eljárási szabálysértést BH 1997. 474. Pszichopatáknál a szabadságvesztés végrehajtása alatt gondot kell fordítani gyógyításukra, sajátos nevelésükre, oktatásukra.


A tudatzavar sem zárja ki a beszámíthatóságot, hiszen van szabad akarat, csak, ha megállapítják az elmezavart előidéző erős indulati állapotot és az kóros jellegű (15. irányelv), ekkor korlátozhatja vagy teljesen kizárhatja ezt; ilyenkor akár felmentő ítélet is születhet.


Ha a patológiás indulat olyan tudatelborulást eredményez, amely kizárja a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerését vagy azt, hogy az elkövető ennek a felismerésnek megfelelően cselekedjen, ekkor az elkövető büntethetősége kizárt, ha pedig ennek felismerésében korlátozza korlátlan enyhítés lehetséges.

A fiziológiás indulat teljes mértékben kizárhatja az elkövető beszámíthatóságát. A beszámíthatóság korlátozottsága azonban még ekkor sem vonhatja maga után a Btk. 24 § (2) bekezdés alkalmazását, ha a korlátozottság igen jelentős mértékű; gyakran előfordul ugyanis, hogy az elkövetőnél a tudatszűkülés oly mérvű, amely tartalmilag megegyezik a korlátozott beszámíthatósággal - a hatását tekintve. Ez a körülmény azonban nem vonhatja maga után a korlátozott beszámíthatóság esetére biztosított kedvezményt. Annak megítélése, hogy az elkövető tudatzavara kóros jellegű-e, olyan különleges szakértelmet igénylő ténykérdés, amelyben való állásfoglalás az elmeorvos szakértő feladatkörébe tartozik. A fiziológiás tudatzavar fennállása és mértéke kérdésében azonban az orvos szakértő meghallgatása szükségtelen, mivel ez nem különleges szakismeretet igénylő ténykérdés, hanem a bíróság által elbírálandó jogkérdés BJD 2966.


A normális indulat nem zárja ki vagy korlátozza a beszámíthatóságot, de esetei a törvényben külön privilegizáltak a jogos védelem, végszükség és az erős felindulásban elkövetett emberölés szabályozásánál; a menthető felindulás és az ijedtség nem is tartoznak a kóros elmeállapotok közé. A törvényben és a bírósági gyakorlatban külön kiemelt - jelentőségénél fogva, hogy az emberölés erős felindulásban elkövetettnek minősül, ha nem az elkövető kóros elmeállapota, beszámítási képességét korlátozó betegsége, szellemi-fizikai leépülése, hanem valamely külső ok hatásaként létrejött és méltányolható körülményekből származó felindulás magas fok, (például sértetti magatartás következtében kialakult "pánik" állapot) váltotta ki a tudatszűkült állapotot megítélése szempontjából azonban nem a patológiás, hanem a fiziológiás affektusnak van jelentősége, illetve az ölésre irányuló szándékot; ilyen esetben a kóros elmeállapot folytán fennálló korlátolt beszámíthatóság a büntetés kiszabása során értékelhető BH 1982. 405 (a kettő nem zárja ki egymást BH 1985. 172); ha a kettő összhatásaként jön létre (a kóros elmeállapot alkati eredete esetén), akkor a büntetés akár korlátlanul is enyhíthető.


Ezek tükrében kell vizsgálni, hogy jogos védelmi helyzetben cselekvő terhelttel szemben beszámítási képesség hiányában vagy korlátozottságában, mely esetben van helye kóros elmeállapotban, jogos védelem túllépésében Btk. 29. § (2)-(3) bekezdés (és az erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettének Btk. 167. §) megállapítására. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a tudatszűkült állapotot mi okozta, a Btk. 24. §-ának rendelkezéseit csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a tudatszűkült állapotot az elmeműködés kóros állapota okozta, ilyenkor nem lehet a másik két paragrafust alkalmazni. Amennyiben a tudatszűkült állapotot pánik, megrettenés okozta úgy a Bt 166. § szerinti emberölés bűntettének megállapítása mellett a Btk. 29. § (2)-(3) bekezdését kell alkalmazni; ilyenkor nincs mód a Btk. 167. §-ának alkalmazására, hiszen az a tudatszűkülést okozó indulat kétszeres értékelését jelenti.

Az erős felindulás megállapítását nem zárja ki az, hogy az elkövető az emberöléssel kapcsolatos eseményekre visszaemlékezik-e vagy sem. A visszaemlékezés hiánya nem jelenti egyben az erős felindulás hiányát is BJD 1061. A jogalkotó azzal, hogy privilegizált tényállásban rögzítette az erős felindulásból elkövetett emberölést a büntetési tételben kifejezésre, juttatta azt az értékelést, amellyel a korlátolt beszámítást figyelembe vette. Ezért ezen a címen a tényállás keretei között általában nem lehet helye büntetés korlátlan enyhítésének. A Btk. 24. § (2) bekezdésének alkalmazása nem tekinthető kizártnak akkor, amikor az elkövető affektív állapota és annak korlátolt beszámíthatóságot eredményező hatása a méltányolható külső ok és az elkövető kóros személyiségének összhatásaként állt elő BH 1966. 482, BH 1975. 105, BH 1982. 405.


A rövidzárlati cselekményt, büntethetőséget kizáró körülményként értékeli a bírói gyakorlat.

A fiatalkorúakra vonatkozóan a Btk. nem szabályoz külön beszámítási képességet kizáró okokat ezért, ha nem gyengeelméjű, tehát nem kóros elmeállapotú, de szellemileg visszamaradott fiatalkorú nem képes cselekmény társadalmi jelentőségét felfogni, a társadalomra veszélyességben való tévedés címén mentesülhet a felelősség alól BH 1992. 82.


Végül eljárásjogi kérdés, hogy ha a vádlott akárcsak enyhe fokban is gyengeelméjű, védő részvétele a büntetőeljárásban nem mellőzhető. Ugyanakkor nem valósít meg feltétlen hatályon kívül helyezési okot; ha a nyomozó hatóság a terhelt részére azért nem rendel ki védőt, mert a cselekményét tévesen enyhébb minősítés alá eső bűncselekményként értékelte, illetve a nyomozás utolsó szakaszában vált ismertté a terhelt kóros elmeállapota BH 1978. 514, BH 1993. 83.


Az orvos szakértő szerepe és a kényszergyógykezelés


Bizonyos tények és körülmények bizonyításához az általános élettapasztalat átlagos emberi tudás, ismeretanyag már nem elegendő, a tények megállapítása, megítélése a jogi szakértő kompetenciáját meghaladja.

Az orvos szakértők szerepével a Be 68-73. § foglalkozik. Ha kóros elmeállapot eldöntése illetve kényszergyógykezelés elrendelése az eldöntendő szakkérdés tárgya, akkor játszanak az orvos szakértők fontos szerepet Be 68. § (2) csak akkor mellőzhetők, ha korábbi szakvélemény felhasználható. A beszámíthatóságot nem vizsgálhatják, mert ez nem orvostudományi fogalom. A vizsgálat általában akkor történik, ha a bírósági eljárás során adatok merülnek fel a terhelt kóros elmeállapotát illetően BH 1993. 61; ezek származhatnak a tárgyalás közvetlensége folytán észlelt tapasztalatokból, a cselekmény elkövetésének jellegéből, tanúvallomásokból, orvosi előzményi adatokból illetve korábbi szakvéleményekből.


Az orvosi vizsgálatot két orvos szakértő végzi Be 69. § (3) bekezdés, az egyiknek állandó kijelölt orvos szakértőnek kell lennie, a másikak pedig állandó szakértőnek, kijelölt igazságügyi szakértőnek vagy elmegyógyász szakorvosnak, ezen kívül pszichológus szakértő vizsgálatának eredménye (másokéval együtt) figyelembe vehető BH 1997. 11 S.


Az orvos szakértők kötelesek közreműködni, és szakvéleményt nyilvánítani Be 72. § (1}-(3) bekezdés!; minden olyan adatot jogosult és köteles megismerni, amelyek feladata teljesítéséhez szükséges; a terhelt, sokszor a sértett pedig köteles a szakértői vizsgálatnak magát alávetni és tűrni, hogy a szakértő a véleményezéshez szükséges vizsgálatot elvégezze Be 73. § (1) bekezdés l., a terhelt ilyenkor tűrésre is kötelezhető Be 73. § (2) bekezdés. A bíróság számára történő elemzés tényét figyelembe kell vennie az orvosnak a vizsgálat lefolytatásakor, mivel előfordulhat, hogy valaki pszichikailag betegnek számít, büntetőjogilag viszont nem vagy, hogy adott esetben a normális vagy a beteg állapot határesetén van - ekkor különösebb vizsgálódásra van szükség, mint egyébként --, de az is lehet, hogy a betegség csak időlegesen áll fenn. Az orvos szakértőnek etikai és büntetőjogi felelőssége van: a Btk. 238. §-a szankcionálja a hamis szakvéleményt.


Az orvos szakértőt bíróági határozat rendeli ki (ezt indokolni kell), amely megjelöli a vizsgálat tárgyát, illetve, hogy miért vált szükségessé és tartalmazza azokat a kérdéseket, amelyek az ügy eldöntése szempontjából fontosak, és amelyekre az orvos szakértőnek választ kell adnia (a hatóság csak a vizsgálatot szükségessé tevő feltételek rögzítésére szorítkozhat). Az elmeállapot megfigyelését elrendelő határozat ellen a rendes jogorvoslati szabályok szerint fellebbezésnek van helye és a terhelt szabadlábon van úgy annak halasztó hatálya van.

A vizsgálatnak tényszerűnek kell lennie, általános ideggyógyászati, fizikális, neurológiai, belgyógyászati vizsgálat alapján; a szakértők elemzik minden egyes cselekménynél a fennálló aktuális pszichés állapotot, a helyzetnek megfelelő illetve nem megfelelő magatartást; az anatómiai és pszichológiai ismérvek megállapításában segítenek akárcsak a jelenbeli és visszakövetkeztetett állapot alapján a bűncselekmény ismerete és elemzése és a közvetlen adatok és a pszichés státusz leírása. Vizsgálni kell még az illető személyiségszerkezetét és annak változását, illetve azt, hogy ez befolyásolta-e az akarati, érzelmi, értelmi, indulati oldal megváltozott állapotát különös tekintettel a tudat működésére BK 155; tehát a kórfolyamat dinamikáját a cselekménnyel összefüggésben vizsgálják; egyéniesíteni kell.

Vizsgálni kell ezen kívül a biológiai - pszichológiai okokat összefüggéseiben, kórelőzményi adatokat is fel kell venni, elemezni kell az életvezetésre, kórképre, személyiségre vonatkozó adatokat, meg kell világítani az elmeállapotok közötti összefüggéseket és különbségeket és a pszichopatológiai tüneteket. Végül a lelete véleményezni kell (a kórtünetek kimutatása és a betegség mértékének megállapítása mellett) arra vonatkozólag, hogy kóros elmeállapotú volt-e az illető illetve az ilyen állapot korlátozta-e vagy képtelenné tette-e cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésére, hogy várható-e újabb bűncselekmény elkövetése vagy más következmények, illetve szükséges-e kényszergyógykezelés elrendelése. Ha lehetetlen ambuláns vizsgálatot elrendelni úgy maximum egy hónapos megfigyelés alá küldhetik az elkövetőt. A szakvélemény kiegészítése és új szakvélemény adása lehetséges. Korábbi ügybeli szakvélemény akkor használható fel, ha a korábbi bűncselekmény azonos vagy hasonló volt és annak elkövetése óta viszonylag rövidebb idő telt el BH 1989. 89. Szakértői vélemény mellett további bizonyítás elrendelése nem kizárt. Ha az erős felindulásban elkövetett emberölés épp lélektani alapon jött létre, akkor nem szükségeltetik orvos szakértői vélemény BH 1990. 288. Pszichopata tüneteknél az orvos szakértő mellett pszichológus segítsége is igénybe vehető BED XXVII, itt az orvos szakértőnek azt is vizsgálnia kell, hogy ezek talaján nem lépett-e fel elmebetegség vagy tudatzavar.


Mint láttuk a kóros elmeállapot sajátosan befolyásolja az ember akarati és tudatműködését; korlátozhatja, de ki is zárhatja a beteg cselekvőképességét (polgári jog), vétőképességét (munkajog), beszámíthatóságát, büntethetőségét (büntetőjog), de legsúlyosabb jogi következménye az, hogy meghatározott feltételek fennforgása esetén kényszergyógykezelést mint kényszerintézkedést, szabadságkorlátozást - lehet alkalmazni az adott személlyel szemben; ez egy rendhagyó szankció a büntetőjogban, mert alapja (a miniszteri indoklás szerint) nem a bűncselekmény, hanem csak a büntetendő cselekmény, azaz a büntető jogellenes, de nem bűnös cselekmény elkövetése és az abban manifesztálódó elmebetegség. A kóros elmeállapotú elkövető megváltoztatására nem alkalmas a büntetés, a kényszergyógykezelés tartalma orvosi, egészségügyi tevékenység; szerepe és célja az ápolás, gyógyítás és újabb bűncselekmény megakadályozása - ezeknek a büntetőjog csak a formai kereteit adja meg.


Önmagában azon az alapon nem rendelhető el, hogy a vádlott kóros elmeállapotban szenved, a törvényi feltételeit, amelyeknek együttesen kell fennállniuk, a Btk. 87. §-a határozza meg: tényállásszerű cselekmény, személy ellen erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekmény (tehát nem minden bűncselekménynél, csak ezek meghatározott körénél, mégpedig a legveszélyesebbeknek tartottaknál alkalmazható, ezek kóros elmeállapotú elkövetőivel szemben, minden más esetben az 1997. évi II. egészségügyi törvény 188-201. §-a az irányadó).

A miniszteri indoklás ezek közül felsorol néhányat példálódzó jelleggel; személy elleni erőszakos cselekmények többek közt: emberölés, erős felindulásból elkövetett emberölés, testi sértés (csak súlyosabbnak minősülő esetei; a könnyű testi sértés vétségét elkövető kóros elmeállapotúval szemben nem rendelhető el kényszergyógykezelés BH 1992. 452), illetve akkor sem, ha a bűncselekményt jogos védelmi helyzetben követte el (BH 1993. 724) még, ha a szükséges mérték túllépésével követte is el a cselekmény a 29. § (2) bekezdésben foglalt büntethetőséget kizáró okból nem büntethető, így vele szemben kényszergyógykezelés sem rendelhető el, ahogy gondatlanságból elkövetett vétség esetén sem (BH 1987. 483), hivatalos és közfeladatokat ellátó személy illetve támogatóik elleni erőszak, elöljáró elleni erőszak, erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, természet elleni erőszakos fajtalanság, rablás, garázdaság (tehát erőszakos cselekmények közt dolog elleni erőszakos cselekmények is szóba jöhetnek; közveszélyt okozó cselekmény elsősorban a közveszély okozás és adott esetben más tényállás is e körbe vonható: például terrorcselekmény légi jármű hatalomba kerítése, zsarolás, önbíráskodás vagy az emberrablás.

További feltétel még természetesen a beszámítási képesség kóros elmeállapot miatti teljes kizártsága és az emiatti büntethetőség hiánya, tehát korlátozottan beszámíthatóakkal szemben nem rendelhető el; a kezelés, gyógyítás, célszerűség szempontjai velük szemben csak az 1979. évi részletes szabályozással Bv.tvr. jut jelentőséghez, mivel gyógyító-nevelő csoportok létesítését és működését teszik lehetővé a büntetés végrehajtása során; akkor is kizárt elrendelése, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor nem volt még a beszámítási képességet kizáró állapotban BH 1998. 747;


Továbbá prognosztikus feltétel, ha tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni; nemcsak a fennálló betegség jellegétől, hanem az ápolt magatartásától és egyéb rendelkezésre álló adatokból is kell következtetni arra, hogy ez a veszély fennáll-e - természetesen igazságügyi szakértő vizsgálja ezt is; végül pedig szükséges, hogy büntethetősége esetén egyéni szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni; ezt nem alapozza meg, ha az egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabása csupán a halmazati büntetés Btk. 85. § szabályai szerint van lehetőség; azt hogy büntethetőségi akadály hiányában indokolt lenne-e az egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása azt a bűncselekmény külső objektív megjelenésének, tárgyi körülményeinek, előzményeinek és elkövetési körülményeinek alapos elemzésével kell eldönteni és egyébként ugyancsak a szempontok irányadóak a kényszergyógykezelés foganatosítási módjának megállapításánál is.


Kényszergyógykezelés hatálya alatt álló személy által elkövetett a Btk. Különös részébe ütköző cselekménye miatt, az újabb büntetőeljárásban hozott felmentő ítéletben a kényszergyógykezelés ismételt elrendelése kizárt BH 1991. 420; de a kényszergyógykezelés szigorúbb végrehajtási módja alkalmazható, ha az újabb cselekmény oly erőszakos jellegű bűntett tényállását valósítja meg, amelyre büntethetőséget kizáró ok hiányában egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt; amennyiben ez szükséges az újabb eljárásban hozott felmentő ítéletben úgy kell rendelkezni, hogy a már korábban elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtását csak az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben lehet lefolytatni.


A kényszergyógykezelést az arra kijelölt zárt intézetben - Igazságügyi és Elmegyógyító Intézetben (IniEI), a 9/1979 (VI. 30.) IM rendelet szerint - kell végrehajtani Bv. tvr 83-84 § l, ahová a beteget a bíró, ügyész utalja be; az itt való végrehajtás azt biztosítja, hogy az intézet rendje összhangban álljon a kényszergyógykezelés sajátos feladataival. Az orvostudomány mindenkori állása szerint kell szakszerű ellátásban részesíteni, hogy ezáltal állapotának romlását megakadályozzák és egészségét mielőbb a lehetséges mértékig helyreállítsák Be 84 § (1) bekezdés.

(Az intézetet csak a gyógyítás érdekében, orvosilag indokolt esetben hagyhatja el hozzátartozóval és más személyekkel egészségügyi állapotára és az intézet rendjének biztosításához szükséges feltételekre figyelemmel, külön jogszabályban meghatározott módon tarthat kapcsolatot. Biztosítani kell a beteg felügyeletét, kórházszerű elhelyezését, anyagi és egyéb egészségügyi ellátását, szociális és jogi érdekeinek védelmét; az intézet rendjének fenntartásához szükséges feltételeket. A foganatosítás módjának meghatározásában alapvető jelentősége van a cselekmény minősítésének és ehhez igazodóan az egyébként kiszabható büntetés mértéke meghatározásának.

A kényszergyógykezeltek rehabilitációját szolgálja az, hogy munkaterápiás foglalkozáson vehetnek részt, valamint az, hogy egy év elteltével számukra adaptációs szabadság - ismételten is - engedélyezhető. Ha a felmentett de kényszergyógykezelésre kötelezett ennek tartama alatt meghal nincs helye a büntetőeljárás megszüntetésének, hanem annak megállapítására kell szorítkozni, hogy a kényszergyógykezelés végrehajtása megszűnt. A kényszergyógykezeltek jogállására a végrehajtási jogszabályban megjelöltek az elmegyógyintézetben ápoltakra vonatkozó jogszabályok irányadóak, ezeket kell megfelelően alkalmazni.


A kényszergyógykezelés az intézetbe befogadás napjával kezdődik és addig tart, amíg szükségességes illetve a bűnismétlés veszélye fennáll (tehát határozatlan tartamú intézkedés); ha a kényszergyógykezelést a gyógykezelt állapota nem indokolja további folytatását meg kell szüntetni Btk. 74 § (1)-(3) bekezdés (Mivel a határozatlan tartamú rehabilitációs intézkedés megszüntetését évente vizsgálni kell (ezt a tartamot az intézetbe való belépéstől kell), de erre rövidebb időközönként is sor kerülhet Be 373 §, ha a beteg állapota indokolja.


Ezt az eljárást kérelemre az ügyész indítja el, illetve a kényszergyógykezelést végző intézet vezető főorvosa kezdeményezheti (gyakorlatban az orvos szakértők csak évekig tartó tünetmentesség esetén tesznek javaslatot a kényszergyógykezelés megszüntetésére). Az évenkénti felülvizsgálatra az első fokon eljárt bírósággal azonos hatáskörű azon bíróság illetékes, amely területen a kényszergyógykezelés végrehajtását végzik.


A felülvizsgálati eljárásban a kényszergyógykezelést végrehajtó egészségügyi intézet orvosa, az elmeszakértői vélemény kialakításában egyik szakértőként részt vehet BK 89. A felülvizsgálat rendkívüli eljárása során a bíróságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a kényszergyógykezelés törvényi okai közül az alanyi feltételek kóros elmeállapot, a bűnismétlés veszélye továbbra is fennáll-e, a tárgyi feltételeket ebben az eljárásban nem vizsgálják BH 74 (illetve még azt nézik, hogy szükséges-e a kényszergyógykezelés a társadalom védelme szempontjából: a szükségesség vizsgálatánál figyelembe kell venni a kényszergyógykezelt személyi körülményei közt testi, pszichikai tulajdonságokat, valamint általános magatartása mellett elsősorban családi, környezeti adottságait kell vizsgálni. Amennyiben a feltételek még mindig fennállnak a meghosszabbításról nem kell intézkedni. A megszüntetésre ugyanaz a bíróság illetékes, amely az időszakos vizsgálat elrendelésére.

Ha a kényszergyógykezelés elrendelésének valamennyi törvényi feltétele nem áll fenn, de az elkövető kóros elmeállapotú és emiatt gyógykezelésre, gondozásra szorul a bíróság az eljárás befejezésekor értesíti az illetékes egészségügyi hatóságot, illetve ideggondozó intézetet Be 117. § {3) bekezdés. Az egészségügyi szervek ekkor az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény alapján járnak el.


Ha beszámítási képesség teljes hiánya mellett további büntethetőséget kizáró ok is fennáll, akkor ezen intézkedés elrendelésének nincs helye BH 1993. 724, akárcsak korlátozott beszámíthatóságnál, ez utóbbi esetben viszont korlátlan enyhítés lehetséges.


Felhasznált irodalom

  • Árvai József: Bizonytalanságok a büntetőjogi beszámítási képesség körül, in: Rendészeti Szemle 1993/8.

  • Békés Imre: Büntetőjogi alapfogalmak, Budapest, 1983.

  • Békés - Györgyi - Papp: Büntetőjog, Budapest, 1979. Büntető Törvénykönyv magyarázata, 1980.

  • Dóra Ágnes: Elmebetegek jogállása, elmebetegek gyógykezelésének jogi kérdései, in: Magyar Jog, 1996. június

  • Fehér Lenke: Beszámíthatóság hiánya és korlátozottság a büntetőjogban, kandidátusi értekezés, 1990.

  • Fehér Lenke: Elmebetegség - büntetőjogi beszámíthatóság, Budapest, 1993.

  • Földvári József: Büntetőjogi alapismeretek, Pécs, 1995.

  • Földvári József Magyar büntetőjog - Általános rész, Budapest, í 997. Gergely Katalin: A beszámítási képességet korlátozó tényezők, in: Magyar Jog, 1975.

  • Huszár Ilona: Agresszivitás és bűnözés az elmeszakértő nézőszögéből, 1996.

  • Kádár Miklós: Büntetőjog általános része Magyar Büntetőjog - Kommentár a gyakorlat számára, 1996.

  • Nagy Ferenc - Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része Pszychiátria, szerk. Nyírő Gyula, Budapest, 1967.

  • Salamon Géza: A bűncselekmény törvényi fogalma és a büntethetőséget kizáró ok, in: Magyar Jog, 1975. december

  • Somogyi Endre: Az igazságügyi orvostan alapjai, Budapest, 1973. Sótonyi Péter: Igazságügyi orvostan, Budapest, 1996.

  • Szilárd János: Igazságügyi Pszichiátria, Pécs, 1993.

  • Theodore R. Sarbin - James C. Mancuso: Schizophrénia: orvosi kórismeret vagy morális megítélés, 1980.

Eredeti Cikk: http://portal.zmne.hu/download/bjkmk/bsz/bszemle/egyeb0302.html

Kiemelt Cikkek