A nárcisztikus anya 1.

1. Minden amit tesz, letagadható. Mindig van egy kézenfekvő kifogás, vagy magyarázat. A kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe csomagolja. Az agresszív és ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az önző manipulációkit ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul aggodalomnak álcázza. Csak a legjobbat akarja neked. Ő csak neked akar segíteni.


Nagyon ritkán mondja ki szó szerint, hogy alkalmatlan vagy, hogy nem vagy elég. Ehelyett, ha bármikor elmeséled neki, hogy valami jót tettél, rákontráz valamivel, amit a testvéred jobban csinált nálad. Esetleg egyszerűen ignorál, vagy meghallgat de nem reagál semmit, majd rövid időn belül valami kegyetlenséget tesz veled, csak hogy értsd: ne gondolj túl sokat magadról. Kínosan ügyel arra, hogy megfelelően hosszú idővel válassza el az okot (a sikered okozta örömöd) az okozattól (nem adja kölcsön a kocsiját hogy elmehess a díjátadóra). Így bárki, aki nem élte át a bántalmazást, amit te nap mint nap átélsz, soha nem fogja elhinni neked, hogy a kettő között kapcsolat van.


A legtöbb negatív megjegyzése egyszerűen csak összehasonlítás. Arról beszél, hogy valaki más mennyire csodálatos, mennyire tökéletesen végeztek el egy munkát, amit te is megcsináltál, vagy hogy mennyire nagyra tartja az illetőt. A kontraszt megértését rád hagyja. Máris elérte, hogy tudd: nem vagy elég jó, anélkül, hogy egy szót is kellett volna szólnia. Elrontja az örömöd bármiben egyszerűen úgy, hogy gratulál ugyan, de mérges, irigy hangon. Ez megfelelően közvetíti az üzenetet feléd, hogy ő mennyire boldogtalan, de mindezt ismét teljes mértékben letagadhatóan. Lehetetlen valakit szembesíteni a hangszíne, a magatartása miatt, vagy amiatt, ahogy rád néz. De amint a nárcisztikus anyád beidomított erre, borzalmas büntetést tud kilátásba helyezni egyetlen szó nélkül. Ennek eredményeképp mindig félsz, mindig valamit rosszul csinálsz vagy tudsz, és sosem tudod igazán megfogalmazni magadnak, hogy miért.


Mivel a bántalmazása valójában egy élethosszig tartó kontroll eredménye, és mivel mindig elég óvatos ahhoz, hogy racionalizálja a bántalmazást, iszonyatosan nehéz megmagyaráznod más embereknek, hogy mi is annyira szörnyű benne. Abban is nagyon óvatos, hogy hogyan és mikor bántalmaz téged. Nagyon titkolózó, ez majdnem minden bántalmalmazóra igaz amúgy (“Ne teregesd a családi szennyest nyilvánosan!“), és megbüntet, ha bárkinek elmondod, hogy mit tett. Körültekintően megválasztja a legdurvább bántalmazásai helyét és idejét oly módon, hogy bárki aki közbeléphetne, ne hallja és ne is lássa a viselkedését. A nyilvánosság előtt egy teljesen másik embernek látszik. Befeketít téged más emberek előtt, de a megalázó megjegyzéseket és a rosszindulatú pletykákat óvó aggodalomba, szeretetbe és megértésbe ágyazza (“Annyira sajnálom szegény Cintiát. Mindig olyan nehéz helyzetben van, és én nem tudom mit is tehetnék érte!“). Ennek következtében a nárcisztikus személyiségzavaros szülők gyerekei egyöntetűen állítják, hogy senki nem hisz nekik (“Meg kell mondanom, hogy Édesanyád mindig a legszeretettelibb módon beszél RÓLAD!“). Sajnos a terapeuták is legtöbbször a nárcisztikus anya védelmére kelnek – részben mert szülőtársról van szó, részben mert az anya cselekedetei letagadhatóak – megerősítve ezzel az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését (“Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta úgy!“).


2. Átlépi a határaid. Az ő kiterjesztésének érzed magad. A tulajdonodat a beleegyezésed nélkül adja oda másnak, néha a szemed láttára. Megeszi a tányérodról az ételed, vagy odaadja másnak. A tulajdonodat visszaveszi tőled, és azon kívül semmi magyarázatot nem kapsz, mint hogy sosem volt a tiéd. Az idődet elígéri a hozzájárulásod nélkül, és a neked tulajdonított véleményedet is kifejti másoknak helyetted. (“Egyszerűen IMÁD falunapra járni!” “Soha nem akarna semmi olyasmit.” “Egész biztosan nem akarna gránátalmát enni.“) Kibeszélnek a jelenlétedben, mint ha ott sem lennél. Naprakész információkkal rendelkezik a testi funkcióiddal kapcsolatban, majd nyilvánosságra hozza a begyűjtött adatokat, hogy megalázzon, főleg ha ez az odaadása és a te igényeid miatti mártíromsága bemutatására is szolgálhat (“Mikinek is volt ez a gyakori vizelési problémája, csak az övé sokkal rosszabb volt. Annyira aggódtam miatta!“). Sosem tudtad milyen érzés elvonulni a fürdőszobába vagy a hálószobádba. Rendszeresen átnézi a dolgaid. Indiszkrét kérdéseket tesz fel. Belekíváncsiskodik az emailjeidbe/leveleidbe/naplódba/beszélgetéseidbe. Az érzelmeidben vájkál, főleg a legfájdalmasabbakban, és mindig negatív információk után kutat, amiket aztán felhasználhat ellened. Gyakran tesz a kifejezett kérésed ellenére dolgokat. Mindez látszólagos zavarba esés, vagy belegondolás nélkül történik.


Bármilyen autonóm törekvésed erős ellenállásba ütközik. A normális beavatási rítusokat (megtanulni borotválkozni, sminkelni, randevúzni) nagy neheztelés árán tudod csak kicsikarni ha nagyon kitartó vagy, majd megbüntet érte (“Mivel már elég idős vagy ahhoz, hogy randevúzz, úgy vélem ahhoz is elég idős vagy, hogy magad fizess a ruháidért!“). Ha az életkorodnak megfelelő ruhát, szépítkezési lehetőséget, az életed feletti kontrolt, vagy jogokat követelsz, akkor nehéz eset vagy, a “függetlenséged” pedig nevetség tárgya.


3. Kivételez. A nárcisztikus anyák általában kiválasztanak egy (néha több) gyereket, aki az aranygyermek lesz, és egy (néha több) gyereket, aki a bűnbak. Az anya azonosul az aranygyermekkel és egészen addig privilégiumokat biztosít számára, amíg az azt teszi, amit ő akar. Minden családtagnak az aranygyermek igényei körül kell szorgoskodnia. A bűnbaknak nincsenek igényei, cserébe viszont neki jut az igénykielégítés feladata. Az aranygyermek soha nem hibázik. A bűnbak mindig hibás. Ez viszályt szít a gyerekek között: egyikük sokat invesztált abba, hogy az ő anyja bölcs és csodálatos, míg a másik(ak) utálja az anyát. Ezt a viszályt az anya mesterségesen szítja hazugságaival, valamint nyíltan igazságtalan és kivételező viselkedésével. Az aranygyermek az anyját védi és azzal, hogy okokat keres arra, hogy az anyja tetteiért a bűnbakot vádolják, indirekt módon állandósítja a bűnbak bántalmazását . Az aranygyermek direkt módon átveheti az anya feladatait azzal, hogy fizikailag bántalmazza a bűnbakot, hogy ne az anyjának kelljen ezt megtennie.


4. Aláássa a törekvéseid. Az eredményeidet csak annyira ismeri el, amennyire a maga javára fordíthatja őket és bezsebelheti az elismerést helyetted. Amelyekért nem tud elismerést szerezni helyetted, azokat ignorálja, vagy lekicsinyli. Ha bármikor te vagy a középpontban, ő viszont nem tud odakerülni, akkor vagy megpróbálja az egész eseményt megakadályozni, vagy nem jön el, vagy korán megy el, vagy úgy tesz, mintha az egész nem lenne akkora nagy ügy, vagy beáll eléd a reflektorfénybe, vagy apró szurkálódó megjegyzéseket vet oda, hogy valaki más mennyivel jobban teljesített nálad, vagy egyszerűen csak kifejezetten kellemetlenül viselkedik épp pont valami nagy megmérettetésed előtt. Végkimerültségben szenved, amikor bármit is kellene tennie, hogy támogassa a lehetőségeid, vagy egyenesen visszautasít bármilyen apró dolgot, amivel téged segíthetne. Utálatosan viselkedik olyan dolgokkal kapcsolatban, amik marginálisan kapcsolódnak a sikeredhez, így elhomályosítva a sikered miatt érzett örömöd anélkül, hogy bármit közvetlenül arról mondott volna. Mindegy mi volt a sikered, megrovást kaptál érte.


5. Megaláz, kritizál és befeketít. Apró, alig észrevehető módokon adja tudtodra, hogy a testvéreidet, vagy bármely más embert többre tartja nálad. Ha arról panaszkodsz, hogy valaki más rosszul bánik veled, az illető pártját fogja még akkor is, ha nem is ismeri. Nem törődik se ezekkel az emberekkel, se a panaszaid igazságtartalmával. Csak azt akarja tudtodra adni, hogy neked sosincs igazad.


Általánosságba burkolt csapdákat vet ki eléd, amiket majdnem teljesen lehetetlen kikerülni (mindig szeretetteli, törődő hangnemben): “Mindig olyan nehéz eset voltál” “Néha nagyon nehéz szeretni téged” “Sosem tűntél képesnek arra, hogy bármit befejezz” “Nagyon nehéz volt veled együtt élni” “Mindig bajt okoztál” “Senki nem tudná elviselni amit csinálsz“. Mindig oldalról támad be – például arról panaszkodik az orra alatt, hogy “senki” nem szereti, vagy segít neki, vagy törődik vele, vagy arról, hogy “mindenki” annyira önző, miközben te vagy az egyetlen ember a szobában. Mint mindig, ez is a kritika és a letagadhatóság kombinációja.


Apró megjegyzéseket szúr be a társalgásba, például hogy mennyire élvezett valamit amit valaki mással csinált – valami, amit veled is csinált, de nem tetszett neki annyira. Tudtodra adja, hogy a kapcsolata valakivel, akit mindketten ismertek, mennyire csodálatos, oly módon, ahogy a veled való kapcsolata nem az. Ez a körültekintően kimondatlanul hagyott üzenet, hogy nem annyira számítasz neki.


Lekicsinyli, kihagyja a számításból, vagy ignorálja a véleményed és tapasztalataid. Az éleselméjűségedre lekezelően, tagadóan és vádaskodóan reagál (“Úgy vélem kissé túl sokat olvasol!“). Lesöpri a tudásod az asztalról még olyan témákban is, amikben elismert szakértőnek számítasz. Bármit mondasz, arra önelégült vigyor, és eltúlzottan érdeklődőnek hangzó felkiáltás a válasz (“Ahaaaa!” “Nem mondod komolyaaan!” “Tééényleg?“) Ezek után világossá teszi a számodra, hogy egy szóra se figyelt abból, amit mondtál.


6. Eléri, hogy őrültnek tűnj. Ha megpróbálod szembesíteni valamivel, amit tett, elmagyarázza neked, hogy “nagyon élénk képzelőerőd van” (ezt a kifejezést a bántalmazók gyakran használják, hogy a bántalmazásukkal kapcsolatos tapasztalataid érvénytelenítsék), hogy nem tudod miről beszélsz, vagy hogy ötlete sincs miről beszélsz. Azt állítja, hogy nem emlékszik nagyon emlékezetes eseményekre, letagadja, hogy egyáltalán megtörténtek, és soha nem ismeri be annak a lehetőségét, hogy esetleg ő felejtette el. Ez egy gázlángolásnak nevezett (a híres Gázláng filmből származó kifejezés), kifejezetten agresszív és dühítő taktika, amit a bántalmazók előszeretettel alkalmaznak. Folyamatosan aláássa a valóságról alkotott képedbe vetett bizalmad, és végül már képtelen vagy bízni a saját megérzéseidben, az emlékezetedben, vagy az érvelési képességedben. Így sokkal kezelhetőbb áldozattá válsz a bántalmazó számára.


A nárcisztikusok rutinosan gázlángolnak. A nárcisztikus vagy célozgatni fog, vagy a szemedbe mondja, hogy instabil vagy. Különben nem hinnél ennyire nevetséges dolgokat, vagy együttműködőbb lennél. Túl érzékeny vagy. Képzelődsz. Hisztérikus vagy. Teljesen ésszerűtlen vagy. Túlreagálod a dolgot, mint mindig. Majd akkor beszél veled, ha lenyugodtál és nem vagy ennyire irracionális. Akár neurotikusnak vagy pszichotikusnak is jellemezhet.

Amint felépítette ezeket a történeteket az érzelmi patológiádról, természetesen elmeséli másoknak is: a mocskolódásait aggodalomnak álcázza, saját magát pedig tehetetlen áldozatként tünteti fel. Ő nem csinált semmit. Ötlete sincs miért vagy ennyire irracionálisan dühös rá. Nagyon mélyen megbántottad. Úgy véli, lehet, hogy pszichoterápiára van szükséged. Nagyon szeret és mindent megtenne, hogy boldoggá tegyen, de egyszerűen nem tudja, mit csináljon. Mindig ellököd magadtól, pedig minden vágya, hogy neked segítsen.


Egy füst alatt eléri a következőket: felmenti magát a felelősség alól, hogy ő lenne az iránta érzett ellenszenved oka; sejteti hogy veled van valami alapvető baj, ami miatt mérges vagy rá; és aláássa a szavahihetőségedet bárkivel szemben, akivel már beszélt. Annyira tökéletesen játssza az odaadó anya szerepét, hogy senki nem fog neked hinni.

Eredeti Cikk: https://narciszgyerekei.wordpress.com/2013/11/12/a-narcisztikus-anya-1/

Kiemelt Cikkek
Kövessen (még nem üzemel)
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
Legújabb Cikkeink