A védőnőket fenyegető veszélyek 2.

---- A védőnőket fenyegető veszélyek 1. folytatása ----

A gyermek mindenek felett álló érdeke


Az 1997. évi XXXI. törvény részletesen tárgyalja a gyermek jogait és a döntéseket minden esetben a gyermek mindenek felett álló érdekében kellene meghozni, amihez fontos ismerni, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy védőnő részére.


Talán mindenki ismeri a szigetszentmiklósi esetet, amikor a vádirat szerint a három szigetszentmiklósi gyereket azóta kínozták a szüleik, mióta csak az eszüket tudják. A média sokat foglalkozott az üggyel, keresgélték a felelősöket, hogyan lehetséges az, hogy három gyermeket évekig kínozhattak a szülők úgy, hogy ez senkinek sem tűnt fel. Nem egyszerű feltárni az ilyen eseteket, de épp azért, amit már fentebb is írtam, miszerint a védőnők, óvónők, pedagógusok nem merik közölni az általuk tapasztaltakat, mert nem érzik úgy, hogy megfelelő védelmet kapnak egy-egy agresszív szülővel szemben. Itt nyilvánvalóan az ügyészségnek van komoly feladata, továbbá a bíróságoknak, akik megfelelő súlyú büntetéssel riaszthatják el a szülőket (és egyre inkább most már a gyermekeket is) a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek támadásaitól, ennek az alapja pedig az, amit jeleztem, miszerint fontos lenne jelenteni (na meg fontos lenne, hogy ne évekig tartsanak az ilyen eljárások, hanem gyorsított eljárásban 1-2 hónap alatt vége legyen, hiszen amit 1-2 hónap alatt nem lehet felderíteni, azt 2-5 év alatt méginkább nem lehet.


Magzatvédelem és várandósgondozás során felmerülő problémák


Sokszor fordul elő, hogy a szülő nem hajlandó együttműködni, rosszak a körülmények, ellenséges, megköveteli az igazolások kiállítását bár ezeknek nincs alapjuk.


Erre egy jogesettel tudnék reagálni, amely jól mutatja, hogy mi a helyes védőnői magatartás, de a következményt is, amely álláspontom szerint egy rossz bírói döntés, hiszen a védőnő akkor is védőnőként járt el, amikor igazolást állított ki, tehát az ítélet egy rossz jogértelmezés eredményeképpen ilyen enyhe.


Magzatvédelem és várandósgondozás során felmerülő problémák

Sokszor fordul elő, hogy a szülő nem hajlandó együttműködni, rosszak a körülmények, ellenséges, megköveteli az igazolások kiállítását bár ezeknek nincs alapjuk

Erre egy jogesettel tudnék reagálni, amely jól mutatja, hogy mi a helyes védőnői magatartás, de a következményt is, amely álláspontom szerint egy rossz bírói döntés, hiszen a védőnő akkor is védőnőként járt el, amikor igazolást állított ki, tehát az ítélet egy rossz jogértelmezés eredményeképpen ilyen enyhe.

BH2014. 40

I. A terhes-gondozási és az ezzel összefüggő nyilvántartási feladatokat ellátó védőnő közfeladatot ellátó személyként fokozott büntetőjogi védelmet élvez [1978. évi IV. tv. 137. § 2. f) pont; 1997. évi CLIV. tv. 139. §; 33/1992. (XII. 23.) NM rend. 2-3. §].


II. A közfeladatot ellátó személynek az e minőségéből eredő feladatellátást követő - tehát jogszerű eljárást már nem akadályozó - személy elleni erőszakos (vagy közveszélyt okozó) büntetendő cselekmény elkövetésével való fenyegetése nem ad alapot a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének megállapítására, hanem zaklatás vétségének minősül [1978. évi IV. tv. 176/A. § (2) bek. a) pont, 229. §, 230. § (1) bek.].


A városi bíróság a 2012. május 30. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény 229. § (1) bek., 230. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat 1. tétel], ezért az I. r. terheltet, mint erőszakos többszörös visszaesőt négy év hat hónap fegyházbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője által felmentés, illetve enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék a 2012. november 5-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a terhére rótt cselekményt zaklatás vétségének [1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bek. a) pont] minősítette, azzal, hogy az I. r. terhelt többszörös visszaeső, és a szabadságvesztés tartamát tíz hónapra, a közügyektől eltiltást egy évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának - a felülvizsgálati indítvánnyal érintett - lényege szerint:

Az I. r. és a II. r. terhelt kapcsolatából 2011. június 27. napján közös gyermekük született. Ahhoz, hogy az anyasági támogatást fel tudják venni, a terhes-gondozási tanácsadáson való, legalább négy alkalomról szóló orvosi igazolásra volt szükségük, ezért 2011. július 18. napján 9 óra körüli időben az I. és a II. r. terheltek megjelentek a védőnői szolgálat tanácsadásán azzal a kéréssel, hogy a védőnő (a sértett) állíttasson ki számukra egy új igazolást.

A sértett - miután a korábbi igazolás valódiságát ellenőrizte - megtagadta a kérés teljesítését, illetve a háziorvos által - a megjelenések valós számát számmal és betűvel is tartalmazó - újabb igazolást bocsátott ki. Ezt az okiratot átadta a terhelteknek azzal, hogy azon ne eszközöljenek semmilyen átjavítást.

Az I. r. terhelt ekkor - azért, mert a megigényelni próbált támogatás összegéhez ilyen módon nem jutottak hozzá - dühében durva szavakkal illette, szidalmazni és fenyegetni kezdte a sértettet: „Ne merjél a házunk közelébe jönni, mert megszurkállak, és ne is gyere a gyermekemhez, te büdös kurva! Mindjárt megütlek te kis hülye, nekem te ne pofázzál! Ha még egyszer odajössz hozzánk, megverlek! Szopd le a faszomat!”

Az I. r. terhelt szidalmazását és fenyegetését a rendelőből az ott dolgozó asszisztens is hallotta. Végül a terheltek távoztak a helyszínről.

A védőnő a vádlottak gyermekét csak ezt követően két-három hét elteltével kereste fel, amikor tudomást szerzett arról, hogy az I. r. terhelt börtönbüntetését tölti.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a sértett, mint védőnő közfeladatot ellátó személy, a zaklatás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

A másodfokú bíróság - azonos tényállás mellett - ettől eltérő jogi álláspontot fejtett ki. Eszerint az I. r. terhelt által megvalósított cselekmény (fenyegetés során) a sértett semmilyen közfeladatot nem látott el, pusztán az orvos által hatósági jogkörben kiállított orvosi igazolást adta át az I. r. terheltnek és élettársának. Mindemellett a fenyegetés nem tekinthető közvetlennek, hiszen az a távoli jövőre vonatkozott, amennyiben a házuk közelébe megy, akkor fogja megverni, illetve megszurkálni. Ezért tényállási elemek hiányában a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette nem állapítható meg.

Az I. r. terheltnek felrótt bűncselekmény eltérő jogi minősítését indokolva rámutatott arra, hogy az I. r. terheltnek a sértettben komoly félelem keltésére alkalmas módon személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével való megfenyegetése a zaklatás vétségét [1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bek. a) pont] valósította meg.

A törvényszék ítélete ellen a megyei főügyészség - a törvényes határidőn belül nyújtott be felülvizsgálati indítványt az I. r. terhelt terhére az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból. Álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekményének törvénysértő minősítése (közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette helyett zaklatás vétsége) törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. Ezért a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt, az abban kifejtettekkel egyetértve fenntartotta. Indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében változtassa meg, az I. r. terheltnek felrótt cselekményt minősítse közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének. Ezért az I. r. terheltet, mint erőszakos többszörös visszaesőt a középmértéket meghaladó tartamú fegyházbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélje.

A Kúria a törvényszék ítéletét a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja és a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írtak szerint vizsgálta felül. Hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést [Be. 373. § (1) bek. I. b) és I. c) pontja, valamint II-IV. pontjai] nem észlelt.


A felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint találta alaptalannak.

A Be. 423. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható.

Közfeladatot ellátó személy az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetben az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy [1978. évi IV. törvény 137. § 2. f) pont].

Az egészségügyi dolgozó egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggő tevékenysége során a betegellátással és a betegirányítással közvetlenül összefüggő feladatai tekintetében közfeladatot ellátó személynek minősül [1997. évi CLIV. törvény 139. §]. Ugyanakkor a terhes-gondozás szabályait rögzítő 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet 2. § és 3. § értelmében a terhes-gondozás komplex egészségügyi szolgáltatása keretében a szülész-nőgyógyász szakorvos, a háziorvos, a védőnő és a gyermeket váró nő együttműködését kívánják meg, amelynek keretében a védőnői szolgálat vezeti a nyilvántartást, a vizsgálati eredményeket, többek között kiállítja és kiadja a terhes-gondozási könyvet stb.

Ebből következően - miként arra az ügyészség a felülvizsgálati indítványban helytállóan utalt - az irányadó tényállás szerint a terhes-gondozáson való jelenlétet igazoló dokumentum újbóli kiállítása érdekében az egészségügyi intézmény rendelőjében felkeresett, a háziorvossal együttműködő védőnő - szemben a törvényszék megállapításával - közfeladatot ellátó személy.

Az 1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza. Eszerint büntetendő aki a 229. §-ban meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el [1978. évi IV. törvény 230. § (1) bek.].


Téves a törvényszéknek az az álláspontja, miszerint e §-ok szempontjából a fenyegetésnek „közvetlennek” kell lennie. Ilyen, ún. kvalifikált fenyegetésre utaló követelmény e törvényi tényállásból nem derül ki. A fenyegetés fogalmi ismérveire az 1978. évi IV. tv. 138. §-ában írtak vonatkoznak.

Ugyanakkor az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt - a neki nem megfelelő módon kiállított terhes-gondozásról szóló irat átvételét követően - a sértettel szemben erőszakos, vagy a bántalmazás ismérveinek megfelelő magatartást nem tanúsított, csupán a védőnőt félelemkeltés céljával szóban fenyegette és szidalmazta. Ugyanakkor ezek a fenyegetések a közfeladatot ellátó személyt - figyelemmel arra is, hogy a kért igazolás átadását követően további jogszerű eljárásra az adott helyen és időben már nem volt szükség - nem akadályozta, intézkedésre nem kényszerítette.

Az I. r. terhelt dühében illette durva szavakkal a sértettet, fenyegetése (ne merjél a házunk közelébe jönni, mert megszurkállak, és ne is gyere a gyermekemhez..., ha még egyszer odajössz hozzánk, megverlek) a sértett megfélemlítését célozták.

Az 1978. évi IV. törvény 2010. évi CLXI. törvény 12. § (1) bekezdésével módosított és 2011. január 1. napjától hatályos 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével fenyeget a zaklatás vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ebből következően - bár a törvényszék anyagi jogszabályt sértett, amikor a sértettet nem tekintette közfeladatot ellátó személynek - az I. r. terhelt cselekményét az anyagi jogszabályok megsértése nélkül, törvényesen minősítette zaklatás vétségének.


Az erőszakos többszörös visszaesői minőséget meghatározó, 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja alkalmazását megalapozó személy elleni erőszakos bűncselekmény törvényi felsorolásában a zaklatás vétsége nem szerepel, ezért az I. r. terhelt, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetése kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el - többszörös visszaeső.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a kiszabott büntetés felülvizsgálatának akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Anyagi jogszabálysértés hiányában a büntetéskiszabás önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és a törvényszék ítéletét a Be. 426. § alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv. I. 435/2013.)

Sztereotípiák, diszkrimináció, gyermekek bántalmazása

Sajnálatos módon a sztereotipiák nagyon komoly akadályát képezik a gyermekbántalmazások feltárásának, hiszen az, hogy a gyermeknek az anyánál a helye, eredményezheti azt, hogy a gyermek a bántalmazó anyához kerül elhelyezésre, aki aztán nagykorúságáig terrorizálhatja a gyermeket. Az ilyen diszkriminatív hozzáállás ráadásul hamar elterjed a védőnőről és ettől kezdve minden apa támadni fogja. Ne a szülők érdekeit nézze a védőnő, hanem a gyermekét. Az egyik ügyben például az apuka neveli a gyermeket, aki folyamatosan akadályozza a gyermek anyjával való kapcsolatát, a gyermeket súlyos érzelmi nyomás alá helyezi, azt közölve vele, hogy többet nem látja az anyját. Az a szereotip hozzáállás, miszerint a gyermeknek ott a helye, ahol a bíróság elhelyezte, azt eredményezi, hogy a gyermek félelemben él. Másik hasonló esetben a gyermek a saját anyjába is belerúg, már 4 éve folyik az eljárás, aminek az elején elmondtam, hogy azonnal át kellene helyezni az akkor még az anyját szerető gyermeket az anyához, mára a gyermek nőgyűlölő lett, az iskolában a lányokat veri, de senki nem mer semmit tenni az állandóság sztereotipiáját alkalmazva. Másik esetben az anya nem csak az apától, hanem annak teljes rokonságától elzárja a gyermeket, a bíróság semmit nem csinál, a családgondozó elmondta, hogy az apa a világ legjobb apája, bár minden apa ilyen lenne, mégis nála javasolja a gyermeket elhelyezni (kérdés mire számíthatnak nála azok az apukák, akik viszont nem a világ legjobb apukái), a gyermek érdeke nem számít.


Szintén harmadik esetben az anya rendszeresen veri a gyermekét (fenekére üt), a védőnő pedig arra hivatkozik, hogy a házi fenyítési jog miatt ez a gyermeket nem veszélyezteti.


Nincs ilyen, hogy házi fenyítési jog. Aki veri a gyermekét, az ugyanolyan testi sértést, tehát bűncselekményt követ el, mint aki más személyt pofoz meg. A védőnő akkor cselekszik helyesen, ha erről az anyát tájékoztatja, meg arról is, hogy ha legközelebb előfordul, ezt jelzi a hatóságoknak.

Családlátogatás

Családlátogatásnál a legfontosabb amit egy védőnőnek tudnia kell, hogy nem léphet be a lakásba az ott lakók engedélye nélkül, kivéve a végszükség esetét, de ez esetben indokolt azonnal segítséget hívni (rendőrség, mentők stb.). Végszükség akkor van, ha valaki életveszélyben van. Enélkül a házigazda engedélye kell, amennyiben viszont a házigazda nem működik együtt, érdemes tájékoztatni ennek a következményeiről, miszerint természetesen a védőnő a hatóságokhoz fog fordulni és jelzi a problémát, ezen hivatalos szervek fogják vizsgálni, hogy miért nem volt hajlandó együttműködni a házigazda.

A védőnő jogi védelmét biztosító legfontosabb „eszközök”

  • Tájékoztatás kérés és adás az ügyféltől és a hatóságoktól, illetve feléjük

  • Jelzés a hatóságok felé a problémákkal kapcsolatosan.

  • Dokumentálás – mindent írásban!

  • a szülőkkel a szükséges dokumentumokat írassák alá, például családlátogatásnál érdemes nyíltan jelezni, hogy mit tapasztalt a védőnő és hogy ezt le is fogja írni, a tapasztalatokat pedig (környezettanulmány) a féllel is érdemes aláíratni. Ha nem akarja aláírni, nem érdemes erősködni, egyszerűen jelezni kell a hatóságoknak a tapasztaltakat.

Itt is nagyon fontos a következetesség, tehát ha gond van, mindig érdemes jelzéssel élni, egy idő után akkor mindenki megszokja, hogy a védőnő nem a levegőbe beszél. Ha a szakma szabályaival tisztában van, nyugodtan viselkedik és pontosan dokumentál mindent, kisebb az esélye annak, hogy problémái adódnak.

dr. Regász Mária

ügyvéd

Kiemelt Cikkek
Kövessen (még nem üzemel)
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
Legújabb Cikkeink