A védőnőket fenyegető veszélyek 1.

A védőnőket fenyegető veszélyek lehetnek kívülről jövők és saját tevékenységükből fakadóak.

Kívülről jövő lehet egy

  • fizikális erőszak (tipikusan testi sértés) vagy egy

  • verbális támadás (szidalmazás, fenyegetés, zaklatás stb.),

saját tevékenységükből fakadó (a munkaköri kötelezettség elmulasztása, például egy újszülött meglátogatásának elmulasztása és az abból eredő következmények).


Ez utóbbi lehet szándékos (ez ritka, pl. haragban van az adott családdal, vagy már megfenyegették és fél tőlük stb.), vagy gondatlan mulasztás (elfelejti, hogy a gyermeket már kiadták és ki kellene mennie, vagy folyton sürgősebb munkája van majd bekövetkezik valamilyen baj stb.).



A védőnő, mint közfeladatot ellátó személy büntetőjogi védelme


A kívülről jövő veszélyek ellen természetesen sokféle módon lehet védekezni, e körben Németh Péter harcművész valószínűleg nagyon sok jó tanácsot tud adni és nem kívánok az előadásába belekontárkodni, de mivel jómagam is sokféle küzdősportot űztem (jiujicu-t, shotokan és kiokosinkay karatét, bojicut és aikidót tanultam, majd testőrképzésen is résztvettem), javaslom az alábbiakat:


  • Soha senki ne induljon el családhoz úgy, hogy senki nem tudja, hogy hova és körülbelül mennyi időre megy. Tehát mindig jelezzék a címet és a visszaérkezés várható idejét, a mobil telefont pedig előtte töltsék fel, továbbá télen legyen mindenkinél elemlámpa (legjobb a led lámpa, mert az nem merül le olyan gyorsan).

  • Ha problémás családhoz mennek és lehetőség van rá, akkor kérjenek segítséget, lehetőleg egyeztessenek például a családgondozóval és együtt menjenek, vagy súlyos esetben akár a rendőrségtől is kérhetnek segítséget. Semmiképp se induljanak el télen sötétben egyedül problémás családhoz.

  • ha semmilyen segítségük nincs, akkor vészhelyzet esetén próbálják meg rögzíteni az elhangzottakat, akár úgy, hogy segélyhívást intéznek olyan szervek felé, amelyek a beszélgetéseket rögzítik, ilyen a rendőrség központi száma (érdemes tehát a telefont úgy beállítani, hogy akár a zsebben lévő telefonon is tudják tárcsázni egyetlen gombnyomással a 117-et).

  • ha már a helyszínen vannak és veszélyhelyzet alakul ki, soha senkit ne provokáljanak, próbáljanak kedvesen elbúcsúzni és távozni, de soha ne fordítsanak hátat az ottlévőknek, viszont a testbeszéd nagyon sokat segíthet (nyitott pozíciók – erről a másik előadó: Major Zsolt Balázs pszichológus tud részletes tájékoztatást adni, de interneten és pszichológiai tárgyú könyvekben is van rá lehetőség). Egy alkalommal például kimentünk a dzsumbujba és szamuráj karddal fogadott az ügyfél, közölve, hogy négyfelé vág. Kedvesen elbeszélgettünk a szamuráj kard készítési technikákról, ő megnyugodott, én élek és a kard tényleg szép, egyedi darab volt.

  • végül ha a baj és ezzel a támadás bekövetkezik, szégyen a futás, de nagyon hasznos, eközben igyekezzenek a lehető legnagyobb zajt kelteni, segítségért kiabálni. Ebből egyébként az is adódik, hogy nem jó ötlet tűsarkúban családlátogatni, hacsak nem tudják a tűsarkat védekezésre használni, ugyanis futni abban nem lehet. Itt megjegyzem, hogy védekezésként egy esernyő is jól jöhet, a barátnőm például egy ilyen edzést követően este ment haza a népligetnél, amikor egy férfi – azóta sem tudjuk milyen szándékkal - mögé lépett, az akkor 26 éves lány ijedtében gyomorszájon vágta az embert az ernyője végével, aki hangtalanul csuklott össze. Ugyanígy hatásos lehet egy egyszerű dezodor, ha a támadóra fújjuk (persze a golyós nem jó) vagy a telefon, például ilyen módon sikerült már támadást megakadályoznom, hogy látványosan felemeltem a telefont a felvétel elindítását követően. Az agresszor dühödten, de távozott.


Persze néhány tanácstól senki sem lesz harcművész, ezért szerencsére a fizikális erőszak ellen a védőnők büntetőjogi védelmet is kapnak és természetesen ők is élhetnek feljelentéssel rágalmazás, becsületsértés miatt, vagy indíthatnak személyiségjogi pert. Az új Btk. 2012. évi C (100) törvény értelmében:


Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak


311. § A 310. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el.

Hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak

312. § A 310. § szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen követi el.

XXIX. FEJEZET

A HIVATALOS SZEMÉLY ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

Hivatalos személy elleni erőszak


310. § (1) Aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt

a) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,

b) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít, vagy

c) eljárása alatt, illetve emiatt bántalmaz,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott csoport szervezője vagy vezetője öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétség miatt két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Aki hivatalos személyt vagy külföldi hivatalos személyt az eljárása miatt bántalmaz, az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő akkor is, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos személy vagy nem külföldi hivatalos személy.

(6) Aki hivatalos személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(7) Nem büntethető a (4) bekezdés alapján a csoport résztvevője, ha a csoportot önként vagy a hatóság felhívására elhagyja.

mhivataltól.


Verbális erőszak:

  • fenyegetés, visszautalnék az előbb ismertetett jogesetre. A védőnő fenyegetése zaklatásnak minősülhet. Mindenkinek javaslom, hogy az ilyen esetek fölött ne menjen el szó nélkül. Természetesen óva intek mindenkit attól, hogy mindenkit feljelentsen vagy bepereljen, mert akkor egy idő után nem győz tárgyalásokra járni, azonban fontos, hogy készüljön egy emlékeztető, amiben szerepeljen, hogy ki, mikor, hol és mivel fenyegette, inzultálta a védőnőt, ha pedig tanú (például gyermekjólétis szakember) is jelen van, akkor az is írja le, hogy mikor, hol és mit hallott, ki mondta. Ez ugyanis ismétlődő eseteknél nagyon fontos és hasznos lehet, végső soron pedig tegye meg a feljelentést, ha az agresszor nem áll le. Sajnálatosan vannak ugyanis olyan személyek, akik attól, ha nem indítanak eljárást ellenük, vérszemet kapnak (szerencsére igen ritka az ilyen eset, többnyire nárcisztikus, pszichopata, szociopata személyeknél, paranoid személyiségzavarban szenvedőknél fordul elő). Ezeket csak az állítja meg, ha elmarasztalják őket és ez pénzbe is kerül nekik. Ha tehát többször fordul elő, akkor a védőnő jelezze a rendőrségnek, főleg, ha köztudottan agresszív természetű személy az agresszor.


A védőnő másfajta büntetőjogi védelemben is részesül, azonban ez semmiben sem különbözik az átlag állampolgárok büntetőjogi védelmétől.

Ilyen például a becsületsértés, rágalmazás, testi sértés miatti büntetőjogi védelem.

Rágalmazás


226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

Becsületsértés


227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy

b) nagy nyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.

Testi sértés

164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.

(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértést

a) aljas indokból vagy célból,

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, illetve

c) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz.

(6) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a súlyos testi sértést

a) aljas indokból vagy célból,

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére,

c) a bűncselekmény el hárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére,

d) maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozva,

e) különös kegyetlenséggel

követik el.

(7) Aki a (3) vagy (6) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.

(9) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt

a) a (3) bekezdésben meghatározott esetben egy évig,

b) a (6) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetben három évig,

c) életveszélyes sérülés okozása esetén egy évtől öt évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(10) A (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

Idáig persze lehetőleg ne is jussunk el.

Más olyan cselekmények is előfordulhatnak, amelyek fenyegetést jelenthetnek a védőnőre nézve, ilyen például, ha megpróbálják megvesztegetni, hamis tanúzásra vagy okirathamisításra próbálják rábírni, főleg, ha ez eredményes és emiatt felelősségre is vonják, azonban például ha kényszerrel, fenyegetéssel bírják rá a védőnőt arra, hogy azt írja le egy gyermekelhelyezési perben azt amit a fenyegető fél szeretne, az büntethetőséget kizáró ok lehet, ha amint teheti, feltárja a hatóságok előtt.

A kényszer és a fenyegetés

19. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban.

A jogos védelem


22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha

a) azt személy ellen

aa) éjjel,

ab) fegyveresen,

ac) felfegyverkezve vagy

ad) csoportosan

követik el,

(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.


A végszükség


23. § (1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

(2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.

(3) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.


A jogszabály engedélye


24. § Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít.

A jogszabályi engedély szabályozásával a törvény kifejezésre juttatja, hogy a jogrendszert egészében kell figyelembe venni a büntetőjogi felelősség megállapításánál, hiszen a büntetőjogon kívüli más jogszabályok is kizárhatják a büntetőjogi felelősséget.

A törvény szerint nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály előír, vagy megenged. A jogszabályon alapuló engedélynek két fajtája van: az absztrakt és a konkrét engedély. Az absztrakt engedély közvetlenül a jogszabályból fakad. A konkrét engedélyt viszont a jogszabályban meghatározott feltételek alapján az arra hivatott szerv esetenként adja meg. Az engedély keretében a jogalkalmazó azt vizsgálja, hogy létezik-e olyan jogszabály, amely az előírást tartalmazza, illetve az engedélyt megadja. Ha ilyen szabály létezik, a cselekmény társadalomra veszélyessége kizárt.


Természetesen figyelni kell arra, hogy a közfeladatot ellátó személy sem bántalmazhat senkit, ez ugyanis szintén bűncselekmény és súlyosabban büntetik, mintha nem közfeladatot ellátó személy lenne a bántalmazó. Egyik esetben például a közfeladatot ellátó személy összeveszett egy nagymamával, majd közölte, hogy elveteti az unokáját és feljelentette bántalmazásért, holott a jelen lévő tanú elmondása szerint nem történt bántalmazás. A közfeladatot ellátó személy magatartása viszont megfelel a Btk. 306. §-ában foglalt tényállásnak.


Bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában


302. § (1) Az a közfeladatot ellátó személy, aki közfeladatának ellátása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt csoportosan követik el.

(3) Aki bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének körülményeit a vádirat benyújtásáig a hatóság előtt feltárja.


Közfeladati helyzettel visszaélés


306. § Az a közfeladatot ellátó személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen

a) közfeladattal kapcsolatos kötelességét megszegi,

b) közfeladattal kapcsolatos jogkörét túllépi, vagy

c) közfeladati helyzetével egyébként visszaél,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.


A jog sajnos sokszor nem az igazság, hanem a jogszabályok mentén halad, ezért fel kell készülniük a védőnőknek olyan helyzetekre is, amelyekben saját magukat kell megvédeniük jogi területen, ennek módja a bizonyítás. Az ügyvéd, bíró, csak azt tudja megmondani, hogy mi mindennel lehet bizonyítani, de a bizonyítékokat a sértettnek kell rendelkezésre bocsátania (pl. okirat, hangfelvétel, tanú, video felvétel stb. formájában).

Vannak objektív és szubjektív bizonyítékok. Objektív bizonyíték például az okirat, a video és hangfelvétel, míg szubjektív a tanú. A Discovery c. adón néha leadják a Megáll az ész – memória c. műsort, amely jó példája annak, hogy hogyan lehet a tanúkat befolyásolni, ezért a magam részéről a hangfelvételt részesítem előnyben, míg a bíróságok egy része sajnos nem igen akarja a hangfelvétellel történő bizonyítást elfogadni azon elmaradott, régi berögződés alapján, miszerint a hangfelvétel készítéséhez a másik fél hozzájárulása is kellene. Ez szerencsére igen elavult álláspont, nem kell a másik fél hozzájárulása, sőt, tudnia sem kell arról, hogy felvétel készül. A tanúbizonyítás ugyanis nagyon komoly visszaélésekre ad lehetőséget, a hangfelvételnél erre sokkal kisebb az esély.


Ha ugyanis valaki azt állítja, hogy a védőnő bántalmazta és ehhez mondjuk látleletet is tud produkálni, akkor esélyes lehet, hogy a védőnőt marasztalják el, főleg, ha még 2-3 fő tanúsítja is hogy a védőnő volt a támadó és a sérüléseit támadás közben szerezte. Ezért fontos, hogy problémás helyekre ne menjen egyedül ill. vészhelyzetben képes legyen akár ő, akár a másik személy higgadtan cselekedni. Ez sajnos nem könnyű, sokszor gyakorlást igényel, pl. előfordult egy esetben, hogy a jelenlévő tanúnak az lett volna a feladata, hogy video felvételt készítsen arról, hogy mi történik, amikor azonban támadás következett be (a nő paprika spray-val lefújta a gyermeke apját), a tanú is olyan pszichés állapotba került, hogy a felvételen a támadás egy részéből csak lábakat látni, tehát a felvétel egy része értékelhetetlenné vált. Ez gyakorlással elkerülhető.


Itt szükséges pár szót szólnom a felvételek felhasználhatóságáról (erről később is lesz szó).

Mint említettem sokan azt hiszik, hogy ahhoz, hogy felvételt készítsen, a másik fél engedélye szükséges, tehát az engedélye nélkül a felvétel bizonyítékként sem használható fel.

Ez szerencsére nem így van:


BDT2011. 2442.


Nem minősül visszaélésnek a képmás vagy hangfelvétel készítése avagy felhasználása, amennyiben arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet.


BH 2001. 110


Más nyilatkozatát tartalmazó hangfelvétel akkor is felhasználható a polgári perben bizonyítékként, ha személyhez füződő jogok megsértésével keletkezett, vagy jutott nyilvánosságra.


BH1985. 57.


I. A személyhez fűződő jogok megsértése megvalósulhat a képmás vagy hangfelvétel visszaéléssel történő elkészítésével is. Ha a lakó a falon áthallatszó hangos kijelentéseket tesz a szomszédos lakás lakójának személyével kapcsolatban, és ez utóbbi erről a saját lakásában elhelyezett hangfelvevő berendezéssel felvételt készit, ez a magatartás nem jelent más jogvédte érdekkörében történő illetéktelen behatolást (jogsértést).

II. A hangfelvételnek bírósági vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként való előterjesztése felhasználásnak - nyilvánosságra hozatalnak - minősül, és a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a hangfelvétel készítése a személyiségi jogok megsértésével vagy ilyen jogsértés nélkül történt.

III. A bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért - az egyébként is jogsértés nélkül készült hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha ez a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik [Ptk. 75. § (1) bek., 80. § (1) és (2) bek., 4. § (1) bek.].


EBH2000. 296


A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható; polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait [Be. 5. § (3) bek., 60. § (3) bek., 61. §, Ptk. 80. §].


BH2008. 266


Hangfelvétel engedély nélküli elkészítése önmagában visszaélésnek minősül. A jogsértőt terheli annak bizonyítása, hogy a hangfelvétel elkészítése nem volt visszaélésszerű (1959. évi IV. törvény 80. §).


EBH2012. P.16


Ha valaki egy hangfelvétel létezéséről a hangfelvétel tartalmának szóbeli ismertetésével, illetve a hangfelvétel leírt anyagának közzétételével tájékoztatja a közvéleményt, az csak tényközlés, ezzel a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala nem történik meg, ezért a hangfelvételhez fűződő jog megsértése a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal miatt az 1959. évi IV. törvény 80. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg. A hangfelvétel tartalmának ismertetése felhasználásnak minősül. Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy az 1959. évi IV. törvény 80. § (1) bekezdése szerint e felhasználás visszaélésnek minősült-e. Végül a hangfelvétel tartalmi ismertetése adott esetben a magántitok nyilvánosságra hozatalának minősülhet, amikor annak lehet jelentősége, hogy a magántitok nyilvánosságra hozatala jogszerűtlen volt-e. Önmagában tehát a hangfelvétel vagy a képmás létezésének az ismertetése nyilvánosságra hozatalnak nem minősül [1959. évi IV. törvény 80. § (1) és (2) bekezdés].

(Pécsi ítélőtábla Pf. I. 20 081/2009/3.)

EBH2000. 296. A rejtett kamerával készült videofelvétel a bírósági eljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható.

A kép- és/vagy hangfelvétel a tárgyi bizonyítási eszközökre irányadó szabályok szerint tehető a bizonyítási eljárás anyagává. Általános gyakorlat, hogy a nyomozás során feljegyzés formájában rögzíti a nyomozó hatóság az ilyen felvételek tartalmát, és a bűnjelként lefoglalt adathordozót az iratokhoz csatolják. A bíróság dönt abban a kérdésben, hogy a jelentést vagy feljegyzést ismertetéssel, illetve az eredeti felvételt bemutatással teszi a bizonyítási eljárás anyagává. Ugyan nem tekinthető eljárási szabálysértésnek a rendőri jelentés vagy feljegyzés okiratként történő ismertetése, de abból az alapelvből, hogy a bíróság a döntést megalapozó bizonyítékokat közvetlenül észleli, az is következik, hogy törekedni kell az eredeti felvétel lejátszására. Ezzel kiküszöbölhető az a probléma, hogy a felvételt megtekintő vagy meghallgató nyomozó esetleg nem a valóságnak megfelelően észlelte a felvétel tartalmát. A jelentés ismertetését követően nem mellőzhető az eredeti adathordozó tartalmának lejátszása a tárgyaláson, ha az eljárás bármelyik résztvevője erre vonatkozó indítványt terjeszt elő.


Ugyanakkor más lakásában nem lehet hangfelvételt készíteni, ill. vezetékes telefonra nem lehet lehallgató készüléket kötni, mert hasonló esetnél a Fővárosi Törvényszék nem vette figyelembe a jogellenesség hiányát, a gyermekek mindenek felett álló érdekét, pedig az apa kizárólag hangfelvétellel tudta bizonyítani, hogy a beteg, hányó gyermekével az anya üvölt, hogy azonnal hagyja abba a hányást, mert hogy merte lehányni a nadrágját.


Adatvédelem (iratok és „szóbeli információk” védelme)


Az adatvédelem főleg kis településeken problémás. Fontos, hogy a védőnők tudják, hogy igen súlyos következményei lehetnek annak, ha pl. egy családtagnak, vagy egy szomszédnak, netán rokonnak mesélnek el egy-egy családról fontos körülményeket. Az egyik esetben például a védőnőhöz bement a nagymama, akit a védőnő is ismert, baráti viszonyban voltak. A védőnő elmondta, hogy épp most ment el a menye, aki elmondta, hogy mennyire utálja a nagymamát, mert koszos a lakása és szerinte a nagymama elmebeteg. Ezek után a nagymama feljelentette a menyét, a menye pedig a védőnőt.


Tehát nem pletykálkodunk!!, iratokat nem hagyjuk szét, illetve más számára is hozzáférhető helyen és nem beszélünk meg ügyeket nyitott ajtó, ablak és más szülők előtt.


Az egyik legfőbb probléma az szokott lenni, hogy az egyik családtagnak (jellemzően nagyszülőnek, esetleg leendő gyámnak) a másik családtagról (jellemzően menyről) ad a védőnő információt például a gyermek gondozottságáról, betegségéről. A védőnő jogosult arra, hogy információkat kérjen a gyermek gondozottságáról, az anya vagy az apa gyermekkel kapcsolatos magatartásáról, arra viszont nem jogosult, hogy maga is információkat adjon. Ritkán indul emiatt eljárás védőnő ellen, de ha indul, akkor a védekezés rendkívül nehéz, ugyanis a felek általában már tudomással bírnak arról, hogy mindent bizonyítani kell és ennek legegyszerűbb és legbiztosabb módja a hangfelvétel készítése a védőnő tudta nélkül.


Az egyik esetben például a szülő rendkívül behízelgő, kedves mindenkivel (védőnő, ügyintéző, nyomozó, bárki, akivel beszél), mindaddig, amíg az ő álláspontján vannak. Ezeket a beszélgetéseket rögzíti és persze „jó szociopata” módjára pontosan tudja, hogy az adott ügyintéző mit szeretne hallani (pl. lelkesen szídja az ügyintéző főnökét, a az ügyintéző nő, akkor a férfiakat, ha férfi, akkor a nőket stb.), rögzítve persze az ügyintéző által elmondottakat is, majd ha nem neki adnak igazat, akkor ezen felvételeket felhasználva eljárást indít az eljáró személy ellen.


Annak, hogy elterjedt az a szokás, miszerint a védőnővel folytatott beszélgetésről a felek hangfelvételt készítenek, igen komoly oka van. Magam is sokszor tapasztalom, hogy amíg a védőnő kettesben folytatott beszélgetésnél a másik féllel kapcsolatos komoly problémákat is feltárja, addig ugyanezt nyilvánosan, hatóságok, bíróságok előtt nem meri vagy nem akarja megismételni. Az ügyvéd természetesen pontosan tudja ezt és csak azt teheti, hogy erre a jelenségre felhívja az ügyfele figyelmét azzal, hogy az ő feladata a bizonyítás, ha nincs bizonyíték, akkor teljesen mindegy, hogy mit mondott neki a védőnő, bizonyíték hiányában ezt nem tudják felhasználni. Az ügyfelet tehát részletesen tájékoztatja a jogairól, kötelezettségeiről, mit fogad el a bíróság bizonyítékként, a hang- és video felvétel lehetőségéről és annak várható következményéről, majd az ügyfélre bízza, hogy az ügyfélnek „megéri-e” bevállalni egy (akár büntető) eljárást azért, hogy a gyermeke felügyeleti jogát megtarthassa, vagy megszerezhesse, vagy a másik fél jogsértő magatartását bizonyíthassa. Az egyik esetben például az apának az anya lakására kellett kapcsolattartásra mennie. Az anya gyermekpszichiáter volt. Az apa felvételt készített minden kapcsolattartásról, majd az egyik felvételen az hallatszik, hogy az apa játszik a gyermekekkel, akik hozzá nagyon közel vannak a hangok alapján. Egyszercsak segélykiáltások hallatszanak távolabbról, az apa pedig azt mondja, várjatok megnézem mi van anyával. A szomszéd ezek után azt mesélte el, hogy ő csak annyit látott, hogy a szomszédnő kiszaladt a lakásból vérző fejjel feldúlt állapotban, majd a férje is kirohant utána. Belátható, hogy felvétel hiányában mi várt volna az apára. Ugyanez persze fordítva is előfordulhat, hiszen például a családon belüli erőszakot kizárólag ilyen módon lehet bizonyítani. A másik esetben az anya kénytelen volt a gyermekét rendre az apa lakására vinni kapcsolattartásra, aki ezt arra használta fel, hogy megpróbálta az anyát megerőszakolni. Ezek után az anya feljelentést tett a hangfelvétel alapján, amit viszont a hatóságok nem tartottak elegendőnek annak ellenére, hogy eléggé egyértelműen bizonyította a bántalmazást, majd még az apa indított eljárást azért, hogy az anyát tiltsák el a további hangfelvételek készítésétől, amit a bíróság meg is tett. Az anyának ekkor már nem volt jogi képviselője, mivel az apa mindenkit feljelentett és beperelt, aki nem neki adott igazat. Az anya most olyan helyzetben van, hogy bármi történik az apa lakásában vele, nem tudja bizonyítani, mert a bíróság megtiltotta. Mint látható, a bíróságok néha finoman szólva „nem nagyon állnak a helyzetük magaslatán”, és erre minden védőnő is számíthat, ezért is fontos a bizonyítás, az semmiképp sem elegendő, hogy azért ilyen esetekben tapasztalataim szerint inkább a védőnői előadást tekintik „életszerűnek”.

A fentieknek tehát az a következménye, hogy a szülőrákényszerül arra, hogy ha valamit bizonyítani szeretne, akkor hangfelvétellel tudja a legbiztosabban megtenni. Ennek módszere az, hogy felveszi a beszélgetést, majd a védőnőt beidézteti tárgyalásra, ott felteszi azokat a kérdéseket, amelyekre a védőnő a fél reményei szerint megismétli a neki előadottakat, majd amikor ez nem történik meg, egyre erőszakosabban próbálja előhozni a korábbi információt, eredménytelenség esetén pedig előveszi a hangfelvételt.


A Btk. viszont kimondja, hogy hamis tanúzást követ el az is, aki az ügy szempontjából lényeges információkat elhallgatja, márpedig általában elég lényeges információ szokott lenni az, amit a védőnők ilyenkor nem akarnak megismételni.


Hamis tanúzás


272. § (1) A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.

(2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki

a) mint szakértő hamis szakvéleményt vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad,

b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít,

c) a 268. § (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

(3) A (2) bekezdés c) pontja alapján nem büntethető a büntető ügy terheltje.

(4) Aki a hamis tanúzást büntető ügyben követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

(5) Aki a hamis tanúzást polgári ügyben követi el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a polgári ügy tárgya különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek, a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

(6) Aki a hamis tanúzást gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

273. § Aki a hamis tanúzást szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban, illetve fegyelmi eljárásban követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

274. § Hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az alapügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették, nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

275. § (1) Nem büntethető hamis tanúzásért,

a) aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,

b) aki a vallomástételt egyéb okból megtagadhatja, de erre kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy

c) akinek a kihallgatása törvény alapján kizárt.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető azzal szemben, aki az alapügy jogerős befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti.


Mint látható, a törvény a hamis tanúzás gondatlan alakzatát is bünteti, pl. ha a védőnő a tárgyaláson „nem emlékszik” arra amit mondjuk két nappal a tárgyalás előtt elmondott a szülőnek, majd pár nappal a tárgyalás után vígan meséli a baráti körében, tehát nyilvánvalóan elhallgatta az eseményeket.


Hogyan lehet ezt megelőzni?

Természetesen úgy, ha a védőnő felvállalja és bíróság, hatóságok előtt is hajlandó megismételni azt, amit korábban már esetleg elmondott, tehát a saját tapasztalatait, viszont ezt a védőnő akkor tudja megtenni, ha számíthat arra, hogy védelemben részesül, ha attrocitás éri. Erre viszont akkor számíthat, ha ilyen esetben az eljárást mindig megindítja, nem csak saját magáért, hanem a többi védőnőért és közfeladatot ellátó személyért is.


Ennek oka az, hogy ha nem indít eljárást, ez elterjed róla, ahogyan az is, hogy bárki bármit mondhat rá vagy bárki bármit csinálhat vele következmények nélkül.


Említettem a fenti esetet, amikor egy apuka mindenkit feljelent, aki nem neki ad igazat. Miután egyetlen hivatalos személy sem indított emiatt eljárást ellene, ez odáig vezetett, hogy mára már körülbelül 150 személyt jelentett fel, perelt be vagy rágalmazott meg nagy nyilvánosság előtt hihető, ám valótlan indokokkal, mire végre néhány hivatalos személy rájött, hogy kizárólag az állítja meg, ha végre felelősségre vonják a hamis vádjai miatt és ez sokba kerül neki. Így végre megindultak ellene a becsületsértési, rágalmazási és hamis vádas eljárások, három becsületsértési ügybe már elmarasztalták, a többi eljárás folyik, többek között zaklatás miatt is folyik ellene eljárás.


Mi az oka annak, hogy a védőnők nem mondják el a tapasztalataikat a bíróságok előtt, míg négyszemközt megteszik?


Ezek sokszor bizonyíthatatlan, vagy nehezen bizonyítható dolgok, például az a tapasztalata, hogy az anyukának időnként dührohama van és a gyermekhez nem megfelelően közeledik, vagy pl. az apuka sokszor ittasan és agresszívan lép fel. Mindezt azonban nem tudja bizonyítani, ezért fél a következményektől, hogy a szülő feljelenti. Ezt a dilemmát oldotta fel a Kúria több jogesetében, amikor kimondta, hogy ilyenkor jogellenesség hiányában meg kell szüntetni az eljárást.


BH1998. 570.

I. A társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg a rágalmazás, ha a fontos közfeladatot ellátó települési képviselő a hivatalos eljárása során a közélet tisztaságának megóvása érdekében tesz az önkormányzat testülete előtt olyan bejelentést, amely a sértettre elmarasztaló lehet [Btk. 10. §, 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont, Be. 214. § (3) bek. a) pont].

II. Ha bűncselekmény hiányában történő felmentésnek van helye, a valóság bizonyításának - mint büntethetőséget kizáró oknak - a vizsgálata szükségtelen [Btk. 179. §, 182. § (2) bek., Be. 214. § (3) bek. a) és c) pont].


EBH2004. 1011


I. Rágalmazás vétségét - jogellenesség hiánya miatt - nem valósítja meg a tanúvallomás teljesítése során tett - egyébként becsület csorbítására alkalmas azon tényállítás, mely szerint a magánvádló rendszeresen alaptalan feljelentéseket tesz a társasház lakói ellen (Btk. 10. §, 179. §).


EBH2003. 846


Nem valósítja meg a rágalmazás bűncselekményét a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, ha olyan megállapításokat rögzít és küld meg a hivatalos szervnek, melyek egyébként alkalmasak a becsület csorbítására [Btk. 179. §, Btk. 137. §-a (1) bek. k) pontja, 1997. évi XXXI. tv. 39. § és 40. §, 1992. évi XXXIII. tv.].


Mindez azt jelenti, hogy a védőnő nyugodtan leírhatja az általa tapasztaltakat (ezt láttam, ezt mondta xy), azonban ténylegesen indokolt megjelölni, hogy az információ honnan származik, márcsak azért is, mert az eljárást általában hónapokkal az információ adást követően indítják (akkor, amikor erről a szülő tudomást szerez).


Az is tény, hogy bár jogszabály rendelkezik arról, hogy a büntetőeljárások során vizsgálni kell, hogy megállapítható-e a jogellenesség, ha pedig nem, akkor az eljárást meg kell szüntetni, de ez sajnos nem mindig ilyen egyszerű, mert sokszor maguk a bíróságok sem veszik figyelembe ezen szabályokat, mivel a bíró egyszerűen nem ismerte ezt a szabályt, ha pedig igen, úgy gondolta, hogy ő majd jobban tudja, ill. tapasztaltam olyat is, hogy azért folytatta az eljárást, mert a beadványokat egyszerűen nem olvasta el, vagy félt attól, hogy a feljelentő őt is feljelenti.


Magam is voltam alanya ilyen elmebeteg, zaklató személy feljelentéseinek, rágalmainak, ahol az illető épp azt használta ki, hogy a büntetőeljárásban a magánvádas ügyekben is „vádlott” a feljelentett titulusa a bírósági szakban és mivel jogi ismereteknek igencsak híjján volt, rendre hangoztatta, hogy a bíróság vádat emelt ellenem, ami persze nem volt valós, hiszen a vádat ő emelte.


Volt olyan, hogy 4 évig folytatott a bíróság egy büntetőeljárás, amelyben az első tárgyalást megelőzően írásban jeleztem, hogy a Be. 6. § (3) bekezdése alapján meg kellene szüntetnie, mert hiányzik a jogellenesség (sőt, a joghatályos magánindítvány is). Ennek ellenére az ügyben a 4 év alatt 4 bíró váltotta egymást és egyik sem volt hajlandó az eljárás megszűntetésére, de meg sem indokolta, hogy szerinte miért is lenne bűncselekmény az, hogy a perbeli jogait gyakorolja az ügyvéd vagy az ügyfél, és miért is kellene az eljárást lefolytatnia, majd a 4. év végén megszűntették az eljárást, mert rájöttek, hogy hiányzik a joghatályos magánind

ítvány, ennek hiányában pedig jogellenesség hiányában kellett volna az eljárást megszűntetnie a bíróságnak.

Ez jelentős terhet ró az egyébként munkáját végző személyre, hiszen be kell mászkálnia a tárgyalásokra, fel kell rájuk készülnie, nem beszélve arról, hogy jelentős pszichés terhet is ró rá, ugyanakkor nem lehet úgy hatékony munkát végezni, hogy attól kelljen tartania egy védőnőnek, hogy ki mikor jelenti fel. Ez ellen viszont – a bírók képzésén túl – kizárólag úgy lehet védekezni, ha az ilyen személyeket a védőnők is feljelentik, ugyanis ha minden szülő eljárást indítana a védőnő ellen, akkor mást sem csinálna egy védőnő, mint tárgyalásokra járna. Ha viszont a szülő látja, hogy ezt következmények nélkül nem teheti meg, akkor ezerszer meggondolja, hogy mit csináljon.

Ugyanakkor sajnos egy-egy védőnői hiba folytán előfordul, hogy jogosan indul az eljárás, például ha rosszul fogalmazza meg a védőnői jelentést és tényként ír le olyan dolgokat, amiket csak másoktól hallott, de maga nem tapasztalta.


Pl.: az anya elmondja neki, hogy a gyermeket és őt is bántalmazta (megütötte, fojtogatta a konyhában) az apa, a gyermeken lévő sérülések ezen bántalmazás következményei, majd a védőnő leírja, hogy: „a tegnapi nap folyamán az apa súlyosan bántalmazta a gyermekét és annak anyját, a konyhában megütötte és fojtogatta.” Az ugyanis, hogy az anya ezt állítja, nem bizonyítja, hogy ez meg is történt (persze lehet, hogy megtörtént), ezért a védőnő akkor jár el helyesen, ha azt írja le, hogy a szülő ekkor és ekkor ezt és ezt mondta el, magam láttam a kék-zöld foltokat (ha látta) stb.


Egy hasonló ügy miatt indult eljárás egy védőnő ellen, ahol első fokon 500.000,-Ft pénzbüntetést szabott ki a Fővárosi Törvényszék a védőnővel szemben kártérítésként egy személyiségjogi perben hasonló megfogalmazás miatt.

A lényeg tehát az, hogy azt írja le a védőnő, amit tud, de azt is, hogy az információja honnan származik, ugyanis például egy gyermekelhelyezési perben egy ilyen nyilatkozatot a bíróság tényként kezel, abban a hiszemben, hogy a védőnő maga is jelen volt ennél a cselekménynél, maga is látta a fojtogatást, hiszen nem szerepel benne olyan információ, hogy mindezt csak az anya mesélte. Márpedig lehet, hogy ennek a fele sem igaz, lehet, hogy válófélben vannak, a gyermek csak elesett, az anya mindezt kitalálta a gyermek felügyeleti jogának megszerzése érdekében.


Ugyanilyen veszélyes lehet, ha a védőnő azt írja le, hogy az apa meg nem engedhető módon közeledik gyermeke felé, márpedig az anyák elég hamar megtanulták, hogy egy ilyen nyilatkozattal azonnal megszerezhetik gyermekük felügyeleti jogát, tehát igyekeznek a védőnőtől, családgondozótól olyan nyilatkozatokat kicsikarni, amelyekkel elérik a céljukat, miközben az is előfordulhat, hogy ezek a nyilatkozatok valós alapokon nyugszanak. A védőnő feladata kizárólag az, hogy pontosan rögzítse, hogy mi az, amit ő maga tapasztalt és mi az, amit hallott, ez utóbbit kitől hallotta.


Sokszor befolyásolja a védőnőket és családgondozókat a saját beállítottságuk is, az egyik esetben például az anya a 9 hónapos gyermekét magával vitte és elhagyta az addigi közös lakást, ami már eleve jogszabálysértő, sérti a közös felügyelet szabályait. Az apa a gyermekjóléti szolgálatnál láthatta a gyermekét, egy ilyen alkalommal – mivel közös volt a felügyelet, tehát azonos jogokkal rendelkezett mint az anya – közölte, hogy ő most elviszi a gyereket az édesanyjához és másnap visszahozza. Az anya megpróbálta az apa kezeiből kitépni a gyereket és a jelenlévő személyek is az anya pártját fogták azzal az indokkal, hogy ennyi idős (egyébként már nem szopó) gyermeknek az anyánál a helye, majd az anya érezve a támogatást látleletet vetetett azon sérüléseiről, amelyek akkor keletkeztek, amikor az apától a gyermeket el akarta venni (az apa forgott körbe a gyermekkel a karjában, az anya meg a környező bútorokban bukdácsolva időnként elesett. A családgondozók úgy gondolták, hogy az apa a hibás, miért akarja a gyermeket elvinni, holott az anya volt a hibás, miért szakította el a gyermeket az apától és egyébként is miért ne vihette volna magával az apa a gyermeket az anyjához, amikor az anya is a saját anyjával élt, tehát az ő anyja bármikor láthatta a gyermeket. Itt a családgondozókat az befolyásolta, hogy szerintük az anyánál a gyerek helye.


Ha például a védőnő alkoholos üvegeket talál a lakásban, akkor azt írja le, hogy mikor, hol és mit látott. Ebből nem lehet még arra következtetni, hogy biztosan az apa iszik, mert lehet, hogy épp az anya iszik, vagy a család csak begyűjti ezeket és visszaváltja, hogy némi pénzhez jusson, majd az anya azt állítja, hogy az apa alkoholos üvegei ezek, de az is lehet, hogy épp az anya zugivó. Tehát itt annyit kell leírni, hogy ezt látta, vizsgálat tárgyát képezi, hogy a család valamely tagja fogyaszt-e rendszeresen alkoholt, ha igen, mennyit, és ez veszélyezteti-e a gyermeket. Sajnos itt is sokszor az egyéni beállítottság dönt, amikor pl. az apa elmondja, hogy napi 1-2 sört iszik, akkor az nyilvánvalóan rendszeres alkoholfogyasztásnak minősül, míg senki nem gondolja, hogy az ebédnél elfogyasztott 1 pohár bor, rendszeres alkoholfogyasztást jelentene, azt meg végképp nem, hogy ez a gyermeknevelési képességet bármilyen módon befolyásolná. Hasonló esetben például azt, hogy a nő rendszeresen koktélozgatott (ez nyilvánvalóan magasabb alkoholtartalmú italokat feltételez mint a sör), a bíróság figyelmen kívül hagyta, azt, hogy az apa sörözött, rendszeres italozásnak tekintette.


Ezekről viszont senki másnak ne adjon információkat, ez nem zárja ki, hogy kérdéseket tehessen fel a lakókörnyezetben a családról, a kérdések azonban ne legyenek rávezető kérdések, tehát ne az legyen a kérdés, hogy fogyaszt alkoholt az apa? hanem tud-e a családban alkoholfogyasztásról?


A védőnők jogait biztosító szabályok érvényesítéséhez fűződő kötelezettségek betartásának szükségessége


Ebből kiemelem a dokumentálási kötelezettséget. Mint már fentebb említettem, mindenről készítsenek feljegyzést, ami fontos lehet, továbbá éljenek a jelzési kötelezettségükkel.


Ha a feljegyzés megfelel a fent már ismertetett szabályoknak (kitől, mikor, hol és mit hallott a védőnő és mi az, amit saját maga tapasztalt), akkor kisebb az esélye, hogy eredményesen eljárás indul ellene.


Mint már említettem, rendszeresen keresnek meg védőnők, családgondozók és gyámügyi szakemberek különféle kérdésekkel, az egyik ilyen kérdés az volt, hogy egy anya szült, de a gyermeket olyan környezetbe akarja hazavinni, amely nem alkalmas a csecsemő fogadására. Mit tegyen a védőnő, ha tart a család haragjától?


Nagyon egyszerű: írja le, hogy mi mindent tapasztalt, ezt küldje meg a gyámhivatalnak és a gyámhivatalt kérje, hogy vizsgálják a körülményeket. Nem a védőnő feladata ugyanis a környezettanulmány készítése, az alapellátás biztosítása, az viszont a védőnő feladata, hogy ha felmerül benne, hogy a csecsemő veszélyeztetve lenne ha a kiadására sor kerülne, akkor ezt jelezze az okok megjelölésével. Persze nem elegendő indok az, hogy pl. az anyának eddig minden gyermeke állami gondoskodás alá került, vagy nincs fűtés a lakásban és nem is megoldható, de ha felmerül, hogy a csecsemő emiatt meg is fagyhat, az már igen.

Jogi fogalmak:

jogszabályértelmezés – Először egy lényeges kérdést kell tisztázni, amit sajnos sokszor a jogalkalmazók sem tudnak és ezért nem is alkalmazzák. Ha a jogszabály kijelentő módban fogalmaz, akkor az kötelező erejű. Pl. a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 10. §-a előírja, hogy:

10. § (1) Az állapotos nő a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. Az egészségügyi intézmény a beavatkozás elvégzését követő 8 napon belül a terhesség megszakításáról tájékoztatja a kérelmet ellenjegyző munkatársat.

(2)

(3) Az állapotos nő kérelmét a beavatkozás napján aláírásával ismét megerősíti.

(4) Ha az állapotos nő 8 napon belül nem jelentkezik, erről az egészségügyi intézmény a munkatársat a kérőlap másolatának visszaküldésével értesíti.

Ez tehát nem választható opció, az értesítés kötelező.

Ha a jogszabály feltételes módban fogalmaz, akkor választható opció: ilyen a védőnők esetében nagyon kevés van, hiszen pl. a veszélyeztetettséget mindig köteles jelezni

Törvényes képviselő – kinek adhat, kinek nem adhat információt.

A védőnő köteles a gyermekről információt adni a gyermek felügyeleti jogával rendelkező szülőknek akkor is, ha nem élnek együtt. Ha a gyermeket a bíróság elhelyezte az egyik szülőnél és nem állapított meg közös felügyeletet (korábbi Csjt. alapján hozott döntés), vagy a felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosította fel (új Ptk. alapján), akkor a másik szülő felügyeleti joga szünetel, azonban ekkor is köteles a védőnő közölni a különélő szülővel olyan információkat, amelyek a gyermek egészségének megőrzése szempontjából lényegesek (pl. a gyereknek milyen betegsége van, milyen gyógyszereket kell kapnia, milyen vizsgálatokra kell elvinni, ha az a különélő szülő kapcsolattartási idejére esik stb.

A szülői felügyelet azonban nem csak szünetelhet, hanem a bíróság megvonhatja, ill. a korábbi szabályozás szerint szüneteltethette is (ez utóbbira soha nem láttam példát). Ilyen esetben ugyanaz a helyzet, mint fentebb.

Sokszor tapasztalom, hogy az egyik szülő (általában az anya) magával viszi a gyermekét, mint valami tulajdonát és közli a védőnővel, gyermekjólétis szakemberekkel, hogy megtiltja, hogy az apának információt adjanak ki a gyermekről, majd a „szakemberek” ennek megfelelően cselekednek. Ez súlyos következményekkel járhat, hiszen személyiségi jogot sért a védőnő, ha nem adja ki az információt az apának abban az esetben, ha az apa felügyeleti joga nem szünetel. Gondoljunk bele, ilyen esetben az apa válaszolhatná azt, hogy ő is megtiltja a védőnőnek, hogy információt adjon a gyermekről az anyának (és nyilván ezt sem teljesíthetné a védőnő).

BH1995. 87.

Személyhez fűződő jogokat sért a gyógyintézet, ha a beteg gyógykezelésével, műtétjével kapcsolatos okiratok kiadását megtagadja [Ptk. 76. §, 81. §, 84. § (1) bek. d) pont, 86. §, 87. §, 1972. évi II. tv. (Eü. tv.) 45. § (1) bek., 77. § (1) bek., 78. § (2) bek., 86. § (2) bek., 87. § (2) bek., 1969. évi III. tv. (Szjt.) 1. § (1) bek., 11/1972. (VI. 30.) Eü M r. 23. § (1) bek. d) pont.].

Ez természetesen a védőnőkre is vonatkozik.

A gyermekek veszélyeztetésének felmérése

Ez nem egyszerű kérdés, hiszen attól is függ, hogy a védőnőnek mik a tapasztalatai. Belátható, hogy teljesen mást tart veszélyeztetőnek egy nagyon szegény településen élő védőnő, mint aki az I. kerületben, a luxus körülmények között élő szülőket látja. Míg mondjuk ott már a dohányos családban élő gyermek is súlyosan veszélyeztetettnek minősül, addig mondjuk a dzsumbujban az éhező, iskolába nem járó gyermek minősült veszélyeztetettnek. Sajnálatos módon sokszor a nyomozó hatóságok is abba a hibába esnek, hogy azt vizsgálják, hogy a gyermek már sérült-e a veszélyeztető magatartás következtében, azonban a veszélyeztetésnél nincs jogtárgysérelem, csak annak bekövetkezésétől kell tartani (jogtárgy ilyen esetben a gyermek teste, pszichéje – és ez utóbbival még inkább nem tudnak mit kezdeni a jogalkalmazók).

BH2005. 321: Téves az a jogi álláspont, mely a családjogi jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából csak akkor tekinti a cselekményt a kiskorú gyermek személye ellen elkövetett bűncselekménynek, ha az közvetlenül és fizikailag is sérti a gyermeket. Ez következik abból is, hogy az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 195. §-a a kiskorú veszélyeztetését önálló törvényi tényállásként definiálja akként, hogy az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelezettségét súlyosan megszegi és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény passzív alanya a kiskorú személy, az ő testi, értelmi és erkölcsi fejlődése kerül veszélybe az elkövetői magatartás következtében, ami akár tevéssel, akár mulasztással megvalósítható. A bűncselekmény a kiskorú testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének veszélyeztetésével befejezetté válik. A kiskorú tényleges károsodása nem tényállási elem, az a büntetés kiszabása körében értékelhető körülmény. Az idézett jogszabály helyes értelmezése szerint ezért a gyermek személye elleni bűntettnek nemcsak a Btk. XII. fejezetében felsorolt bűncselekmények sorolhatók, de ilyennek minősül a Btk. XIV. fejezetében meghatározott, a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni büntettek többsége is, amelyet a kiskorú gyermekkel szemben követnek el. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette tehát a gyermek közvetlen vagy tettleges bántalmazása nélkül is a személye ellen elkövetett bűncselekménynek minősül, ennek megfelelően a szülői felügyelet megszüntetésének a Csjt. 88. § (1) bekezdése c) pontjában foglalt feltételei a Btk. 195. §-ában írt bűncselekmény miatti jogerős elítéléssel megvalósulnak.

A fizikai bántalmazás részletes leírását az 1. sz. módszertani levél tartalmazza:

http://szociologiaszak.uni-miskolc.hu/segedanyagok/gyermekbantalm.pdf

Ebből néhány dolgot kiemelek, mert sajnálatos módon tapasztalataim szerint a védőnő épp ezeket nem hajlandó sokszor leírni:

1. A rázás

A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma. Elkövetésének leggyakoribb oka, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását. Az erőteljes rázás retinavérzést, az agyi vénák elszakadását, a központi idegrendszer belső vérzését, sérülését, esetleg nyakcsigolya sérülést okozhat. A bántalmazásnak ez a formája halált vagy maradandó sérülést eredményezhet.

2. Lágyrész zúzódások

Jellemzően a felső testfélen, különösen a háton és a végtagokon, fejen, nyakon fordulnak elő. Gyakran különböző időben keletkezett tompa zúzódásnyomokat, az ütlegként szereplő eszköz lenyomatait, megragadási nyomokat látunk. Ugyancsak jellemző a hajkitépés, a conjunctiva bevérzése, a mindezeket kísérő vérömlenyek és vérbeszűrődések. Vágott, metszett és szúrt sérülések viszonylag ritkábbak, minthogy a büntetés szándéka rendszerint nem irányul súlyos sérülések előidézésére.

3. Belszervi sérülések

Igen súlyos, minden esetben 8 napon túl gyógyuló sérülésnek minősülnek a hasüregi, a koponyaűri és ritkábban a mellkasi szervek bántalmazásból fakadó sérülései, melyek közvetlen életveszélyt vagy akár halált is okozhatnak.

4. Törések

A bántalmazások miatt csonttörés bármely csonton létrejöhet. A törések nemegyszer többszörösek, különböző időben keletkeztek. A régebbi törések megfelelő röntgenfelvételek hiányában rejtve maradhattak, ezért alapos gyanú esetén keresni kell ezeket is.

A fizikai erőszak áldozatainak sérüléseit elemező tanulmányok arról számolnak be, hogy a bántalmazott gyermekek valamivel több, mint fele 3 évesnél fiatalabb volt és a lehetséges csonttörések majd mindegyikét elszenvedték.

A bántalmazásból eredő törési sérüléssel kórházi kezelésre felvett gyermekek csaknem fele 1 évesnél fiatalabb kisgyermek. Az ilyen kicsi gyermekek törései esetében még fokozottabb figyelemmel kell eljárni. A csecsemők és kisgyermekek baleseti eredetű törései általában leesésből származnak, bár igen ritka a törés akkor, ha a gyermek alacsonyról, egy méter körüli magasságból esik le.

A törések időpontjának meghatározása nemcsak a kezelés, hanem a jogi megítélés szempontjából is fontos. A különböző sérülések gyógyulási folyamatai meglehetősen tág határok között mozognak, amit még a sérült életkora is jelentősen befolyásol, így az észlelt elváltozások értékelése nagy tapasztalatot igénylő, mindenképpen szakorvosi feladat. Tájékoztató adatként érdemes megjegyezni, hogy a váz-mozgatórendszer sérülései 1-6 hét között gyógyulnak, ezen időn túl már ritkán felismerhetőek. A csontok vonatkozásában életkortól, csonttól és töréstípustól függően rtg callust mutató törésnek legalább 3-4 hetesnek kell lennie, de a régebbi törés rtg jelei néha még 1 év elteltével is felismerhetőek lehetnek. Egyes esetekben a diagnózis felállításához más képalkotó technikák nyújthatják a döntő információt (pl. rázás esetén a koponyáról készült CT felvétel stb.).

5. Égés

A gyermekek baleseti égése vagy forrázása véletlenszerűen következik be, bár sokszor a háttérben a gondozás hibája, hiányossága észlelhető. A gyermek a baleset után megkapja a szükséges ellátást.

Az elhanyagolt gyermek a gondatlan szülői magatartás miatt szenved égési sérülést, s ez rendszerint együtt jár a gyermek ellátásának elmulasztásával is.

A bántalmazott gyermek égési, forrázásos sérüléseit viszont szándékosan idézik elő.

Az égési sérülések okozását, a forrázást a gyermekbántalmazás legsúlyosabb formái közé soroljuk, az erőszakos cselekményeknek abba a kategóriájába tartozik, ahová a szexualitáshoz kapcsolódó szadizmus, vagy a büntetéssel megfélemlítés igénye ("majd én megleckéztetem!") is szerepet játszik.

6. Mérgezések

A véletlenszerű mérgezés miatt orvoshoz vitt gyermekek 1-2%-ának vannak mérgezésre utaló tünetei, ezek ritka esetben járnak súlyos következményekkel, haláleset igen ritka. A nem baleseti mérgezések ritkábbak, de sokkal súlyosabbak, esetükben gyakoribb a gyermek halála.

A szándékos mérgezéshez használt szerek között szerepelhetnek a háztartásban található különféle vegyszerek, gyógyszerek. A toxikológiai tankönyvek ehhez tájékoztatást nyújtanak. Mérgezés gyanúja esetén a szakma szabályai szerint azonnal toxikológiai osztályra kell irányítani a gyermeket.

7. A fojtogatás

A fojtogatás motivációi eltérőek lehetnek, vannak anyák, akik stresszállapotban, felindultan fojtogatják gyermeküket, mások pedig megfontolt rendszerességgel és mindig orvoshoz viszik, ha a gyermek elvesztette eszméletét. A fojtogatáshoz még kicsi gyermek esetében is jelentős erőfeszítés és előkészület szükséges. A nyilvánvaló erőszak ellenére általában viszonylag kevés nyom marad. Fojtogatás következtében az arcon bőrbevérzések (petechia) alakulnak ki, különösen a szemhéjaknál a megemelkedett vérnyomás, oxigénhiány és a széndioxid visszatartása miatt. Az arcon vértolulás is keletkezhet. Ugyanitt megragadási nyomokat is láthatunk az orr vagy a száj körül. A fojtogatást igen gyakran ruhával vagy párnával végzik, amely nem jár külsérelmi nyomokkal. A fojtogatás minden formájához kapcsolódhat az orr vagy a száj nyálkahártyáinak bevérzése is. Az ilyen módon megfojtott gyermek még a legtapasztaltabb klinikai patológus számára sem mutat jól azonosítható tüneteket. Az agyvérzés beálltához elegendő egy perc, a hosszabb időtartamú fojtogatás maradandó agykárosodást okoz. A halál kb. két perces fojtogatás után katasztrófaszerűen is beállhat, ha a gyermek szívbénulást kap vagy hányni és fuldokolni kezd. A súlyos fojtogatás tüdőödémát is okozhat.

8. Münchhausen szindróma

A túlságosan aggodalmaskodó szülők szoronganak egészséges gyermekük lehetséges betegségei miatt. Nemritkán nem kívánt gyermek, súlyos önértékelési zavar, a gyerek elutasítása áll a háttérben. A tapasztalatlan, egyedülálló, stresszállapotban lévő vagy beteg anya gyermeke olyan tüneteit "diagnosztizálja", amelyek másnak fel sem tűnnek. Gyakran viszi orvoshoz a gyermeket, nem tud megnyugodni addig, míg az orvos a "betegséget" meg nem találja és ezzel nemegyszer a gyermeket feleslegesen megkínzó vizsgálatoknak, stressznek teszi ki. A szülők egy része folyton tájékozódik, olvas, információt és segítséget kér, egyre újabb orvoshoz fordul. A gyermek számára ez nagyon megterhelő, szükségtelenül esik számos vizsgálaton át, idegen emberekkel találkozik. Az ilyesmi nem minősül a gyermek elleni erőszaknak addig, amíg az anya magatartása makacssággal, kényszerességgel, a negatív lelet indulatos elutasításával nem válik szélsőségessé, és ezzel gyanússá.

A Münchhausen szindróma kifejezést először 1977-ben használták egy olyan gyermek esetének leírására, akit anyja súlyos betegségben szenvedőnek tüntetett fel és a kitalált betegséget fizikai tünetek előidézésével maga okozta. A Münchhausen szindróma olyan szülőknél, rendszerint anyáknál fordul elő, akik súlyos pszichés zavarokkal küzdenek és számukra az egészségügyi szolgálat jelenti az egyetlen szociális támaszt. Ezek az anyák gyakran önmaguknak is betegségeket találnak ki, orvostól orvosig járnak, és a vizsgálat, a kezelés gyakran nem hoz eredményt. Gyakran előfordul, hogy nem élnek házasságban vagy tartós kapcsolatban, illetve kapcsolatuk megromlott. A tüneteket általában az anya idézi elő, (pl. gyógyszerekkel rosszullétet, vagy öntudatlan állapotát provokálja), s ugyanő az, aki az orvosnál előadja a gyermeke betegségéről szóló - hamis - információkat.

Ebben az esetben azonban az orvos is bántalmazóvá válhat, ha elfogadva az anya által szolgáltatott információkat, nem létező betegség ellen kezeli a gyermeket. Kitalált betegségre utal, ha az orvos a következő jelzések valamelyikét, vagy együttesét észleli:

A gyermekbántalmazások 80%-a családon belül történik. A bántalmazó az esetek 41%-ában a vér szerinti apa, 39%-ban pedig a vér szerinti anya, tehát láthatóan nem túl nagy az eltérés.

Említést kell tenni a gyermekbántalmazás egy szokatlan és ritka formájáról is, amelyet a szakirodalom Münchausen szindróma by proxy néven ismer. Elsősorban szorongó, tapasztalatlan, elszigetelt, pszichés beteg vagy stresszállapotban lévő fiatal anyák, ritkábban apák vagy baby-sitterek esetében előforduló jelenség. Enyhébb formájában a gyermeket jelentéktelen tünetekkel rendszeresen orvoshoz viszik, amivel fájdalmas és felesleges orvosi vizsgálatoknak teszik ki. Súlyosabb esetben maga a szülő idéz elő a gyermeknél betegségtüneteket vagy betegségeket (pl. gyógyszerekkel, romlott étel etetésével). Háttere, hogy a magányos, szociálisan izolált szülő gyermeke kezelése kapcsán az egészségügyi hálózat dolgozóitól figyelmet, törődést kap vagy remél kapni.

A védőnő köteles ezeket jelezni a gyámhivatalnak, amely ilyenkor az ügyet kivizsgálja és elsődlegesen alapellátásban gondozza a családot, ha az együttműködő (erről köteles határozatot hozni, bár tapasztalataim szerint a legtöbb gyámhivatal nem szokott, sőt, sokszor fogalma nincs, mit is kezdjen egy ilyen esettel). Ennek eredménytelensége esetén védelembe vételt rendelhet el (Gyvt. 68. §), melynek során a szülőket és a gyermeket is kötelezheti akár arra is, hogy pszichológiai segítséget vegyen igénybe (megjegyzem, hogy erre szintén sosem láttam példát, melyet annak tudok be, hogy tapasztalataim szerint a gyámhivatalok egy részének fogalma nincs, hogy mit kellene tenniük egy-egy ilyen esetben, amikor említem nekik a jogszabályt jobb esetben néznek „boci szemekkel”, rosszabb esetben a jogszabályismeretük hiányát agresszív fellépéssel próbálják pótolni).

68. § (1) Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi.

(3) A védelembe vétellel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a gyámhatóság a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki és a veszélyeztetettség okának megszüntetése érdekében intézkedést tesz, így különösen

a) kötelezi a szülőt, hogy folyamatosan vegye igénybe a gyermekek napközbeni ellátását, a gyermekek átmeneti gondozását, az Nktv. hatálya alá tartozó iskolaotthonos nevelést-oktatást, illetve kollégiumi ellátást,

b) kötelezi a szülőt, hogy gyermekével keressen fel valamely családvédelemmel foglalkozó személyt vagy szervezetet,

c) kötelezi a szülőt arra, hogy gyermeke vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat,

d) kezdeményezi a háziorvosnál - súlyos veszélyeztetettség esetén bármely orvosnál - a betegsége, illetve szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy időszakosan kóros elmeállapotú szülő, illetve a gyermekkel együtt élő más hozzátartozó orvosi vizsgálatát,

e) intézkedik - az illetékes szervek bevonásával a gyermek egészségét veszélyeztető körülmények megszüntetéséről,

f) magatartási szabályokat állapít meg a gyermek számára a kifogásolt magatartás megszüntetése érdekében,

g) figyelmezteti a szülőt helytelen életvezetésének, magatartásának következményére, és felszólítja annak megváltoztatására, figyelmezteti továbbá a szülőt az (5) bekezdés szerinti jogkövetkezményre,

h) kötelezheti a szülőt és a gyermeket, illetve felkérheti a konfliktusban érintett más személyt arra, hogy a nevelési-oktatási intézményben előforduló erőszak miatt kialakult helyzet vagy más súlyos konfliktushelyzet kezelése érdekében jelenjen meg iskolapszichológusi vizsgálaton, illetve vegye igénybe a konfliktuskezelést segítő szolgáltatást.

(4) A kirendelt családgondozó a védelembe vételt elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a gyermekre, illetve a (2) bekezdés szerinti fiatalkorúra vonatkozóan egyéni gondozási-nevelési tervet készít, melyhez szükség szerint a 132. § (1) bekezdésében meghatározott szerveket vagy személyeket kereshet meg.

(5) A gyámhatóság - kérelemre bármikor, hivatalból legalább évente - felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A gyámhatóság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedést, ha

a) a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni nem lehet, és alaposan feltételezhető, hogy segítséggel sem biztosítható a gyermek családi környezetben történő megfelelő gondozása, nevelése vagy

b) a védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni.

(6) A védelembe vétel nem érinti a szülő felügyeleti jogát.

69. § (1) A védelembe vételt meg kell szüntetni, ha

a) a gyermek családban történő nevelkedése védelembe vétel nélkül is biztosítható,

b) a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését vagy nevelésbe vételét rendelték el,

c)

d) a fiatalkorú szabadságvesztését vagy javítóintézeti nevelését tölti.

(2) A védelembe vétel - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a gyermek nagykorúvá válásával szűnik meg.

(3) Ha a gyámhatóság a védelembe vételt a 68. § (2) bekezdés c) pontja alapján rendelte el, a védelembe vétel indokolt esetben a fiatalkorú kérelmére a büntetőeljárás befejezéséig, de legfeljebb huszadik évének betöltéséig tart.

68. § (1) Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi.

(3) A védelembe vétellel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a gyámhatóság a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki és a veszélyeztetettség okának megszüntetése érdekében intézkedést tesz, így különösen

a) kötelezi a szülőt, hogy folyamatosan vegye igénybe a gyermekek napközbeni ellátását, a gyermekek átmeneti gondozását, az Nktv. hatálya alá tartozó iskolaotthonos nevelést-oktatást, illetve kollégiumi ellátást,

b) kötelezi a szülőt, hogy gyermekével keressen fel valamely családvédelemmel foglalkozó személyt vagy szervezetet,

c) kötelezi a szülőt arra, hogy gyermeke vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat,

d) kezdeményezi a háziorvosnál - súlyos veszélyeztetettség esetén bármely orvosnál - a betegsége, illetve szenvedélybetegsége következtében állandóan vagy időszakosan kóros elmeállapotú szülő, illetve a gyermekkel együtt élő más hozzátartozó orvosi vizsgálatát,

e) intézkedik - az illetékes szervek bevonásával a gyermek egészségét veszélyeztető körülmények megszüntetéséről,

f) magatartási szabályokat állapít meg a gyermek számára a kifogásolt magatartás megszüntetése érdekében,

g) figyelmezteti a szülőt helytelen életvezetésének, magatartásának következményére, és felszólítja annak megváltoztatására, figyelmezteti továbbá a szülőt az (5) bekezdés szerinti jogkövetkezményre,

h) kötelezheti a szülőt és a gyermeket, illetve felkérheti a konfliktusban érintett más személyt arra, hogy a nevelési-oktatási intézményben előforduló erőszak miatt kialakult helyzet vagy más súlyos konfliktushelyzet kezelése érdekében jelenjen meg iskolapszichológusi vizsgálaton, illetve vegye igénybe a konfliktuskezelést segítő szolgáltatást.

(4) A kirendelt családgondozó a védelembe vételt elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a gyermekre, illetve a (2) bekezdés szerinti fiatalkorúra vonatkozóan egyéni gondozási-nevelési tervet készít, melyhez szükség szerint a 132. § (1) bekezdésében meghatározott szerveket vagy személyeket kereshet meg.

(5) A gyámhatóság - kérelemre bármikor, hivatalból legalább évente - felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A gyámhatóság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedést, ha

a) a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni nem lehet, és alaposan feltételezhető, hogy segítséggel sem biztosítható a gyermek családi környezetben történő megfelelő gondozása, nevelése vagy

b) a védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni.

(6) A védelembe vétel nem érinti a szülő felügyeleti jogát.

69. § (1) A védelembe vételt meg kell szüntetni, ha

a) a gyermek családban történő nevelkedése védelembe vétel nélkül is biztosítható,

b) a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését vagy nevelésbe vételét rendelték el,

c)

d) a fiatalkorú szabadságvesztését vagy javítóintézeti nevelését tölti.

(2) A védelembe vétel - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a gyermek nagykorúvá válásával szűnik meg.

(3) Ha a gyámhatóság a védelembe vételt a 68. § (2) bekezdés c) pontja alapján rendelte el, a védelembe vétel indokolt esetben a fiatalkorú kérelmére a büntetőeljárás befejezéséig, de legfeljebb huszadik évének betöltéséig tart.



----- A cikk folytatása: A védőnőket fenyegető veszélyek 2. cikkben ----

dr. Regász Mária

ügyvéd

Kiemelt Cikkek