Nemzetközi ügyek - A gyermekek jogellenes külföldre viteléről 2. (Kommentár: dr. Regász Mária

Kazahsztánba vitt kislányáért küzd egy tiszaújvárosi apa

Egy tiszaújvárosi férfi majdnem egy éve nem látta hároméves kislányát, mert kazah édesanyja magával vitte Kazahsztánba,írja a Boon.hu.


"Pillanatnyilag semmilyen bírósági eljárás nem zajlik, most az ügyészségen keresztül próbáljuk elérni a kislányom hazaadását" – mondta T. Zoltán.



Korábban volt ugyan egy gyermekelhelyezési per, amikor az anya azt vallotta, hogy Elizabet is kazah állampolgár, amit a bíróság „bemondás alapján” el is fogadott. A nő erre hivatkozva kérte a bíróságot, hogy gyereket nála helyezze el. A bíróság ekkor nem döntött, mondván: kazahsztáni gyerek fölött nincs hatásköre.


Mire azonban az apa beszerezte a kislány magyar állampolgárságát bizonyító papírokat, már késő volt, Elizabetet addigra anyja magával vitte Kazahsztánba.


Szerző: Index.hu



Kommentár: Dr. Regász Mária


Ez jó eséllyel eredménytelen lesz, ugyanis az ügyészségnek semmiféle hatásköre nincs arra, hogy gyermekeket hozasson vissza Magyarországra külföldről. Magyarországon ugyanis a gyermekek jogellenes külföldre vitele nem bűncselekmény (Angliában például emberrablásnak minősül). Nálunk a gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezmény alapján lehet emiatt eljárást indítani, de Kazahsztán nem tagja az egyezménynek, a tagállamok listáját itthttp://www.hcch.net/index_en.php?act=states.listing találja, itt http://www.hcch.net/index_en.php?act=states.nonmember pedig azokét, akik nem tagok.A kapcsolattartás akadályozása miatt végrehajtási eljárást és talán ennek eredményeképpen – ha a kapcsolattartást szabályozó döntés tartalmazza, hogy az átadás-átvétel helye az anya magyarországi állandó bejelentett lakóhelye – akkor büntetőeljárást lehet indítani, az interpool egyezménynek majdnem minden ország tagja, tehát az eredményesebb lehet.


Sajnos a bíróság „megtévesztése” Magyarországon gyakorlatilag semmiféle következménnyel nem jár, rendszeresen fordul elő olyan, hogy egyik vagy másik fél megtéveszti a bíróságot, ennek eredményeképpen a Pp. 8. §-a alapján pénzbírság kiszabását lehet kérni, de az esetek 99 százalékában a bíróság nem szabja ki.


A cikkből nem derül ki, hogy a gyermekelhelyezési per miért csak korábban volt folyamatban, most miért nincs és az sem, hogy mi lett az eredménye, de ha a gyermeket a bíróság elhelyezte az anyánál, akkor az apának még arra sincs reális esélye, hogy „önhatalommal” „visszalopja”, főleg, ha olyan országban él az anya, ahol a gyermek elvitele bűncselekmény.


Egyetlen esélye az ilyen szülőknek az lenne, ha a gyermekek jogellenes külföldre vitelét Magyarországon is bűncselekménnyé nyilvánítanák, melyre elegendő indok lehet az, hogy tilos mindennemű diszkrimináció, márpedig az meglehetősen diszkriminatív a jelenlegi szabályozás ill. annak hiánya, ha az alábbi esetet nézzük:

  • ha egy anya Angliában él a gyermekével és jogellenesen elhozza, jó eséllyel elrendelik a gyermek visszavitelét. Ez viszont azzal jár, hogy a gyermeket ugyan visszaviszik az anya viszont azt kockáztatja, hogy ha ő is visszamegy, ellene büntetőeljárás indul, minthogy Angliában bűncselekmény a gyermekek jogellenes elvitele.

  • ha egy anya Magyarországon él a gyermekével és jogellenesen külföldre viszi a gyermekét, az viszont nem bűncselekmény és az apának bizonyos esetekben esélye nincs a gyermek jogi eljárásokkal való visszahozatalára. Ha meg is találja a gyermeket, sokszor hosszú idő telik el, a gyermek papírjai nélkül pedig esélytelen a hazahozatala. Vannak persze extrém esetek, amikor a gyermeket hamis papírokkal „kicsempészik” az adott országból, de ez rizikós, a büntetőeljárást kockáztatja a szülő, ezzel pedig azt, hogy a gyermek felügyeleti jogát örökre elveszítheti, ha pedig nem próbálja meg, akkor lehet, hogy a gyermekét ezért nem láthatja többet. Jogi tanácsot adni ilyen esetben nagyon nehéz, az „én mit tennék az ő helyében” kérdésre pedig a válasz nyilvánvaló: a világ végére is elmennék a gyermekemért, viszont a gyermeken nem sokat segít, ha a szülője börtönben ül.


Sajnos ezen esetek elszenvedője általában férfi, minthogy általában nőknél helyezik el a gyermekeket, de néha nők is kerülhetnek hasonló helyzetbe, ugyanakkor nőknek is ajánlatos meggondolniuk a gyermekek másik szülő hozzájárulása nélküli elvitelét, ahogyan ez történt az egyik esetemben, amikor egy házassági bontóperben képviseltem az apát, az anya pedig úgy döntött, hogy „lerövidíti” a pert és „megoldja az elhelyezés kérdését”. Az apa hozzájárulása nélkül Magyarországon tartotta a gyermekeket, nem számolva azzal, hogy az apa csak az itteni nyaraltatásukhoz járult hozzá, az itt tartásukhoz nem. A gyermekek visszavitelét elrendelték és mivel az anya nem volt hajlandó a bírósági döntést betartani, a végrehajtási eljárás is megindult, közben a gyermekelhelyezési pert is elveszítette, a gyermekeket az általam képviselt édesapánál helyezték el. Mindennek ellenére az apa kiterjedt kapcsolattartást biztosított az anya részére, hiszen a gyermekeknek mindkét szülőjükre szükségük van.


BH2013. 19


I. A szokásos tartózkodási helyükről jogellenesen Magyarországra vitt gyermekek visszavitelének elrendelése nem mellőzhető, ha a személyes meghallgatásuk alapján a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy visszavitelük nem okozná testi vagy lelki károsodásukat, és nem teremtene számukra elviselhetetlen helyzetet.


II. A Brüsszel II.A. Rendeletben a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekre megállapított joghatósági szabályok nem zárják ki a magyar bíróság eljárását a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény alapján (1986. évi 14. törvényerejű rendelet, 2201/2003/EK rendelet, 1952. évi III. törvény 155/A. §).


A kérelmező és a kérelmezett 1998-ban kötött házasságot, melyből három gyermek született, F. 2001. július 19-én, az A. és F. utónevű ikergyermekek pedig 2005. február 7-én.


A kérelmező 2006-ban Spanyolországban vállalt munkát, a munkaszerződése 3 + 2 évre szólt. A házastársak megállapodtak abban, hogy ez alatt az idő alatt a család Spanyolországban fog élni. A kiköltözést követően F. Spanyolországban járt egy évig óvodába, ezt követően folyamatosan ott végzi általános iskolai tanulmányait. Az ikergyermekeket pedig a szülők 2008-ban íratták be uniós óvodába Spanyolországban.


A család megélhetéséről a kérelmező gondoskodott, a kérelmezett pedig a gyermekekkel foglalkozott, e tevékenységből azonban a kérelmező is részt vállalt. A kérelmezett próbált Spanyolországban elhelyezkedni, munkát vállalni, ez azonban nem járt sikerrel.


A kérelmezett és a gyermekek az iskolai szünet időszakában évente rendszeresen Magyarországon töltöttek mintegy két hónapot, ugyanakkor a kérelmező is a lehetőségeihez képest szabadságra utánuk utazott. Karácsonykor is minimum két hetet, illetve húsvétkor egy hetet rendszerint Magyarországon töltöttek. 2008. nyaráig ilyenkor a p.-i ingatlanukban tartózkodtak, ekkor azonban a családi házat értékesítették, ezt követően a magyarországi látogatások során rokonoknál laktak.


2008-tól kezdődően a házastársak kapcsolata fokozatosan megromlott, 2009-ben a kérelmező és a kérelmezett már külön ingatlanban tartózkodtak magyarországi ittlétük alatt és a kérelmezett 2009-ben a házasság felbontása és járulékai iránt pert is indított.


2010. július 2-án a kérelmezett az ikergyermekekkel a szokásos magyarországi vakációra jött, a kérelmező 2010. július 6-án utazott utánuk legidősebb gyermekükkel. Egy héten keresztül mindhárom gyermek a p.-i apai nagyszülőknél tartózkodott a kérelmezővel együtt. Időközben, 2010. július 15-én a kérelmezett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a fenti perben a három kiskorú gyermeknek a nevelésében, gondozásában történő elhelyezése iránt, azzal, hogy a bíróság a gyermekek tartózkodási helyéül Magyarországot jelölje ki. E kérelmet a városi bíróság 2010. szeptember 2-án kelt végzésével elutasította.


A felek a nyári szünet ideje alatt e-mailben tartották egymással a kapcsolatot. A kérelmező ily módon közölte feleségével, hogy az ikreket augusztus 15-én visszaviszi Spanyolországba, a nagyobbik gyermeket, F.-et pedig később, 2010. augusztus 27-én, tekintettel arra, hogy F.-nek még egyéb befizetett programjai voltak Magyarországon.


2010. augusztus 15-én a kérelmezett a gyermekeket nem adta át a kérelmezőnek, így az apa F.-fel utazott vissza Spanyolországba.


Ezt követően a kérelmezett telefonon kérte a kérelmezőtől, hogy beszéljék meg, hol legyen a jövőben a gyermekek további szokásos tartózkodási helye, illetve kérte, hogy a gyermekek 2010. szeptember 2-ig Magyarországon maradhassanak, figyelemmel a városi bírósághoz intézett - korábban említett - ideiglenes intézkedés iránti kérelmére, melynek pozitív elbírálásában bízott. Ebbe a kérelmező nem egyezett bele és kérte, hogy a kérelmezett az ikergyermekeket is adja át, ennek azonban a kérelmezett nem tett eleget.


2010. augusztus 15-ét követően a kérelmező a nagyobbik gyermekkel Spanyolországban, míg a kérelmezett a kisebbekkel Magyarországon élt. Az ikergyermekek Magyarországon jártak óvodába. A kérelmezett Magyarországon családi segítséggel lakást vásárolt.


A kérelmező kérte, hogy a bíróság kötelezze a kérelmezettet az ikergyermekek kiadására, annak érdekében, hogy őket Spanyolországba vissza tudja vinni. Indokolásul előadta, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban van, a kérelmezett őket jogellenesen tartja magánál.


A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Nem vitatta ugyan, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt, azonban állítása szerint a házastársak abban állapodtak meg, hogy a 3 + 2 éves spanyolországi munkavállalást követően a család ismételten Magyarországon fog élni, ugyanakkor a kérelmező a munkaviszonyát határozatlan időtartamúvá alakíttatta át. A jogellenes elvitelre vonatkozó döntés során a gyermekek mindenekfelett álló érdeke a domináns és az általa csatolt szakértői vélemény szerint nem javasolható a gyermekek Spanyolországba való visszaküldése, az édesanyjuktól való elszakítás számukra komoly érzelmi megrázkódtatást jelentene.


Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy a 2005. február 7-én született A. és F. utónevű ikergyermekeket 2010. szeptember 29-ig vigye vissza a szokásos tartózkodási helyükre, Spanyolországba, ennek elmulasztása esetén 2010. szeptember 30-án 10 és 14 óra között adja át őket a kérelmező meghatalmazottjának.


Az elsőfokú bíróság az eljárás során a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve a Tanács 2201/2003/EK rendeletében (Brüsszel II. A. rendelet, a továbbiakban: EK rendelet) foglaltakra és a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) foglaltakra figyelemmel az EK rendelet 2. cikke (11) bekezdésének a) és b) pontja alapján azt vizsgálta, hogy a gyermekek Magyarországra hozatala, illetve itt-tartása jogellenes-e, tekintettel a gyermekek szokásos tartózkodási helyére.


A kérelmező és a kérelmezett egyöntetű nyilatkozatára is figyelemmel megállapította, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt. A nagyobbik gyermek ott járt iskolába, a két kisebb pedig óvodába. A kérelmezőt a munkavégzése Spanyolországhoz kötötte, Magyarországra csak családlátogatás céljából jártak.


A gyermekek elhelyezésére még nem került sor, ezért a szülők a szülői felügyeleti jogokat közösen gyakorolták. Erre tekintettel a szülői felelősség egyik gyakorlója sem határozhatott volna a gyermek tartózkodási helyéről a szülői felelősség másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül.


A kérelmezett az eljárás során arra hivatkozott, hogy a kérelmezővel megállapodtak abban, miszerint a 3 + 2 éves munkavállalás eltelte után hazaköltöznek Magyarországra és a család szokásos tartózkodási helye Magyarországon lesz. Az eljárás során meghallgatott tanúk azonban a kérelmezett ezen előadását megerősíteni nem tudták, csak arról nyilatkoztak, hogy a felek a 3 + 2 éves spanyolországi tartózkodásról közösen döntöttek. Ugyanakkor sem írásban, sem szóban nem született megállapodás arra vonatkozóan, hogy ezen időtartam leteltét követően, tehát 2011 után visszatelepül-e a család Magyarországra vagy sem. Ehhez képest a kérelmezett az ikergyermekeket már 2010-ban egyoldalú döntéssel Magyarországon visszatartotta.


Az eljárás egyéb adatai is azt támasztották alá, hogy a szülők és a gyermekek kizárólag családlátogatás céljából jártak vissza Magyarországra, nem folytattak kétlaki életvitelt és nem is készítették elő Magyarországon történő ismételt letelepedésüket, ellenkezőleg: az utolsó közös magyarországi lakóhelyükül szolgáló ingatlant is értékesítették.


A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy F. és A. Magyarországon tartása jogellenes.


A kérelmezett az eljárás során arra is hivatkozott, hogy a gyermekek mindenekfelett álló érdeke „fölülírja” a Hágai Egyezménynek a szokásos tartózkodási hely prioritására vonatkozó rendelkezését. Ezzel összefüggésben hivatkozott az általa csatolt magánszakértői véleményre.


Az elsőfokú bíróság az eljárás során a két öt éves gyermeket meghallgatta. Megállapította, hogy a kiskorúak mindkét szülőjükhöz ragaszkodnak, Spanyolországban és Magyarországon egyaránt szívesen tartózkodnak, azonban hiányzik nekik spanyolországi lakóhelyük, megszokott játékaik. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarországra történő visszaköltözés nyilvánvalóan nem a felek közös megbeszélésének eredménye volt, a szülők ezért nem is készítették fel a gyermekeket a lakóhelyváltozásra. Az sem szolgálja érdeküket, hogy míg a két kisebbik gyermek Magyarországon él, testvérük Spanyolországban nevelkedik.


Az elsőfokú bíróság döntésében arra is utalt, hogy visszavitel eredményeként a gyermekeknek nem kell feltétlenül elszakadniuk édesanyjuktól, ugyanis a kérelmezettnek módjában áll a gyermekekkel együtt Spanyolországba visszatérni. A gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos eljárás nem a gyermekek sorsával összefüggő vita végleges lezárását jelenti, csupán egy közbenső rendelkezésnek tekinthető a korábbi státusz, az apai szülői felügyeleti jog helyreállítása érdekében. A bíróság ezen eljárásban nem dönt a felek közötti alapvető vitás kérdésekről, tehát a gyermekek elhelyezéséről, illetve a szülői felügyeletről.


A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését csak annyiban változtatta meg, hogy a kérelmezett által a kérelmező részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 50 000 forintról 300 000 forintra felemelte, a gyermekek visszavitelére vonatkozó elsőfokú rendelkezést pedig azzal hagyta helyben, hogy a kérelmezett 2011. január 29-ig köteles a gyermekeket szokásos tartózkodási helyükre, Spanyolországba visszavinni, ennek elmulasztása esetén pedig 2011. február 4-én délelőtt 10 órakor köteles őket a kérelmezőnek a jogi képviselője irodájában átadni.


A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy elbírálására irányadó EK rendelet és a Hágai Egyezmény szabályainak mindenben megfelelő eljárás lefolytatásával, az anyagi jogi rendelkezések helyes alkalmazásával megalapozott és jogszerű, igen részletesen megindokolt határozatot hozott a kérelem tárgyában, ezért a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság végzésének érdemével és annak indokaival is, csupán az időmúlásra tekintettel aktualizálta a gyermekek visszavitelére szabott teljesítési határidőt.


A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatásával az A. és F. utónevű ikergyermekek Spanyolországba történő visszavitele iránti kérelem elutasítását, másodlagosan pedig a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.


Érdemi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés figyelmen kívül hagyta a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontját, mely szerint megtagadható a visszavitel, ha az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára. E rendelkezésben az nyer elismerést, hogy az eljárás során a gyermek érdeke az elsődleges és nem a szülőé. Az első-, illetve a másodfokú bíróságnak ezen rendelkezés alapján pszichológus szakértőt kellett volna kirendelnie annak eldöntése érdekében, hogy a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontja jelen esetben alkalmazandó-e vagy sem. Erre azonban a kérelmezett indítványa ellenére nem került sor, és a bíróság nem vette figyelembe a kérelmezett által csatolt magánszakértői véleményt sem, mely szerint szakmai szempontból nem javasolt a két kisgyermek Spanyolországba való visszaküldése, édesanyjuktól való elszakítása.


Az első- és a másodfokú bíróság azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a család nem a végleges letelepedés szándékával költözött Spanyolországba, a kérelmező munkaszerződése 3 + 2 évre szólt, szó sem volt arról, hogy véglegesen Spanyolországba maradnának.


Időközben a kérelmező megszüntette a korábbi spanyolországi tartózkodási helyét, másik lakásba költözött, így a visszavitelt elrendelő végzés erre tekintettel is végrehajthatatlan, mivel a gyermekeket a kérelmezett nem tudja visszavinni a szokásos tartózkodási helyükre. A Spanyolországba való visszatérésnek fizikai akadálya is van, ugyanis az ikreknek és a kérelmezettnek nincs hol lakniuk Spanyolországban és a kérelmezett jövedelemmel sem rendelkezik. A gyermekek elhelyezésének ügyében egyébként is eljárás van folyamatban, döntés még nem született, ezért nem várható el a kérelmezettől, hogy még a döntés meghozatala előtt az ikergyermekeket a kérelmező nevelésébe és gondozásába helyezze el.


Utóbb a kérelmezett felülvizsgálati kérelmét kiegészítve kérte az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését és az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig jelen felülvizsgálati eljárás felfüggesztését. Álláspontja szerint ugyanis a magyar szülőktől származó magyar anyanyelvű és állampolgárságú gyermekek Magyarországon tartása az EK rendelet 2. cikke 11/a. és b) pontja alapján csak formálisan jogellenes, tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése, illetve az Európai Alapjogi Charta 24. cikke alapján alkalmazandó, a Gyermek Jogairól szóló, New-Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 29. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, mely szerint a gyermeknek joga van arra, hogy állampolgárságának, anyanyelvének megfelelő, azt benne tudatosító környezetben nőjön fel.


A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős végzés hatályban tartására irányult.


A kérelmező szerint a kérelmezett csak a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjára, mint olyan okra, amely a gyermekek visszavitelének esetleges akadályát jelentené. A gyermekeket azonban a Spanyolországba történő visszavitelük károsodás veszélyének nem tenné ki, ennek alátámasztására a kérelmezett által csatolt magánszakértői vélemény nem alkalmas. A bíróság a gyermekeket meghallgatta, véleményüket a döntés meghozatalakor figyelembe vette. A jogerős végzés végrehajtásával a gyermekeket visszakerülhetnek abba a környezetbe, ahol másfél éves koruktól nevelkedtek, szocializálódtak, testvérük, édesapjuk és barátaik vannak. A család közös egyetértésben éveken keresztül Spanyolországban lakott és a kérelmező a gyermekek Magyarországon tartásához nem járult hozzá. A kérelmező folyamatosan Alicantében lakik F.-fel, csak annyi történt, hogy a kérelmezett elköltözését követően két utcával arrébb bérel egy másik modernebb, jobban felszerelt lakást.


Utóbb a felülvizsgálati eljárás során a kérelmező bejelentette, hogy a városi bíróság a gyermekeket előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedéssel nála helyezte el. Erre tekintettel a kérelmezett 2011. június 26-án átadta az ikergyermekeket a kérelmezőnek Spanyolországban.


A felülvizsgálati kérelem nem alapos.


I/1. A nemperes eljárásban a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy a kiskorú gyermekek magyarországi nyaralásra történt hazahozatalát, majd a 2010. augusztus 15-i itt-tartását megelőzően mi volt a család és így az ikergyermekek szokásos tartózkodási helye és ehhez képest Magyarországon való visszatartásuk jogellenesnek minősül-e, ami a szokásos tartózkodási helyre történő visszavitelüket kell, hogy maga után vonja. Nem kell-e ugyanakkor a visszavitelt mégis megtagadni, mert az a gyermekeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számukra.


A Hágai Egyezmény 3. cikke értelmében a gyermek elvitele (visszatartása) akkor jogellenes, ha sérti azon szerződő állam jogrendszere szerinti egy személynek juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt és ezeket a jogokat az elvitel időpontjában gyakorolta is. A szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol a gyermek és a szülője huzamos ideig, akár a szülő munkavállalására tekintettel tartózkodik, tehát nem feltétlenül a véglegesség szándékával (BH2004. 239.). Az 5. cikk szerint a felügyeleti jog magában foglalja a gyermek személye felőli gondoskodás jogát, így különösen a jogosultságot a gyermek lakóhelyének meghatározására. A Hágai Egyezmény által védett jogi érdek a szülői felügyeleti jog sérthetetlenségének biztosítása, természetesen a gyermek érdekével összhangban. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az EK rendelet 2. cikkének 11. pontja is.


Az ügyben nem volt vitás, hogy 2010 nyaráig a perbeli gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt, ahová a szülők közös egyetértésben költöztek a kérelmező munkavállalására tekintettel 3 + 2, tehát 5 éves időtartamra, azzal, hogy ezen időtartam lejártát követően ugyancsak közösen fognak dönteni arról, hogy a család az életvitelét Spanyolországban vagy ettől eltérő helyen, adott esetben Magyarországon folytatja-e. Az öt éves időtartam 2011-ben járt le. Az eljárás során a kérelmezett nem bizonyította, hogy ezt megelőzően a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők a tartózkodási hely megváltoztatásában megállapodtak volna. Ellenkezőleg: a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a kérelmezett a korábbi évekhez hasonlóan csak a nyári szünidő időtartamára utazott a gyermekekkel Magyarországra, ahová a kérelmező is követte a családot és szó sem volt arról, hogy a Spanyolországban óvodába, illetve iskolába járó gyermekek a továbbiakban Magyarországon nevelkednének. Erre vonatkozó szülői megállapodást tehát a kérelmezett nem bizonyított.


A felülvizsgálati kérelmében a kérelmezett arra hivatkozott, hogy a jogerős határozat figyelmen kívül hagyja a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontját, mely szerint megtagadható a visszavitel, ha az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára, ennek megvalósulását pedig a csatolt magán pszichológus szakértői vélemény alátámasztotta, így a bíróságnak a gyermeki érdek elsődlegességére tekintettel pszichológus szakértő bevonásával kellett volna mérlegelni a kérelmezett által rendelkezésre bocsátott bizonyítékot, illetve alapvetően azt a kérdést, hogy a gyermekek visszavitele a Hágai Egyezmény hivatkozott rendelkezése értelmében megtagadható-e.


A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság azonban a kérelmezett által csatolt magánszakértői véleményt - függetlenül attól, hogy azt a fél előadásaként kezelte és nem szakmai álláspontot tükröző bizonyítékként (BH2007. 192.) - nem hagyta figyelmen kívül, erre tekintettel foganatosította az EK rendelet (19) bekezdése, illetve 11. cikkének (2) bekezdése alapján az ikergyermekek személyes meghallgatását. Ebből megállapította, hogy noha a gyermekek már huzamos ideje az édesanyjuk gondozásában nevelkednek, azonban mindkét szülőjükhöz ragaszkodnak és bár szeretnek Magyarországon is tartózkodni, azonban hiányzik nekik a spanyolországi lakóhelyük. A meghallgatáson tehát semmiféle olyan körülményre nem derült fény, ami azt támasztaná alá, hogy szokásos tartózkodási helyükre történő visszavitelük - mely egyben a Magyarországon visszatartott gyermekeknek a nagyobbik testvérükkel történő újbóli együttélését is biztosítja - a kiskorúakat testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, számukra elviselhetetlen helyzetet teremtene. Ehhez képest az eljárás során pszichológus szakértő kirendelésére nem volt szükség, különös tekintettel arra, hogy az eljárás csupán a szülők közös megállapodásán alapuló státusz visszaállítását célozta és nem annak eldöntését, hogy hosszabb távon melyik szülő alkalmasabb a gyermekek nevelésére, a szülői felügyeleti jogok teljességének gyakorlására és ennek körében esetlegesen a tartózkodási helyről való kizárólagos döntésre.


Tekintettel ezért arra, hogy a gyermekek Magyarországon tartásának jogszabályi feltételei nem voltak megállapíthatóak, az eljárt bíróságoknak a gyermekek Spanyolországba történő visszaviteléről kellett határozniuk, az EK rendelet 11. cikkének (2)-(5) bekezdései, illetve a Hágai Egyezmény 10. cikk alapján, mivel a gyermekek érdeke ebben az eljárásban elsődlegesen a megsértett szülői felügyeleti jog azonnali helyreállítása volt (EBH2002. 634. II.).


II. A kérelmezett a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő leteltét követően Pfv. 30. sorszám alatt a felülvizsgálati kérelmét kiegészítve a Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte.


A felülvizsgálati kérelem módosítását Ennek azonban az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (5) bekezdésére tekintettel nincsen helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a beadvány tartalmát érdemben nem vizsgálta, figyelemmel a Pp. 272. § (1) bekezdésében foglaltakra is.


Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének a Pp. 155/A. §-ában meghatározott feltételei, szükségessége jelen esetben egyébként sem állnak fenn, mivel az EK rendeletnek a jelen végzés meghozatala szempontjából irányadó rendelkezései enélkül is értelmezhetők voltak. A Gyermekek Jogairól szóló New-York-i Egyezmény 29. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, a gyermek elhelyezésére vonatkozó érdemi döntés esetén lehet, illetve van jelentősége és nem a gyermek jogellenes elvitelére vonatkozó döntés meghozatalakor, amikor a szülők közös elhatározásán alapuló szokásos tartózkodási hely megsértésének kérdéséről, az eredeti állapot helyreállításáról kell intézkedni.


III. A kérelmezett észrevételeiben felvetette, hogy a magyar bíróságnak az EK rendelet 10. cikke alapján nincsen joghatósága a jogellenes elvitellel kapcsolatos eljárás lefolytatására, figyelemmel arra, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye korábban Spanyolországban volt és annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik kizárólagos joghatósággal a döntésre, amely országban az elvitelt megelőzően közvetlenül a gyermek tartózkodott. A 10. cikk a) és b) pontja ugyan meghatározott kivételeket ez alól a rendelkezés alól, azonban az ott írt kivételek jelen ügyben nem alkalmazhatók. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróságban kétség merül felül afelől, hogy az EK rendelet 10. cikkében foglalt joghatósági szabály kizárólagos joghatóságot keletkeztet-e a szokásos tartózkodási hely szerinti állam bírósága javára, úgy a kérelmezett kéri, hogy ezen kérdés tisztázása végett is keresse meg az Európai Bíróságot és kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást.


A kérelmezett fenti okfejtése a vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésén alapul.


Az EK rendelet (7) bekezdése értelmében a szülői felelősség egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelezettség, a szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot. Az EK rendelet 2. §-a a szülői felelősséget tárgyalja. A 8. cikk (1) bekezdése szerint egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésekor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. A 10. cikk kimondja, hogy a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez.


A fenti rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy az EK rendelet kérelmezett által felhívott szabálya a szülői felügyelet érdemére vonatkozó döntés meghozatalával kapcsolatban állapít meg - kivételekkel - kizárólagos joghatóságot a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságának. A gyermek jogellenes elvitelére vonatkozó döntés ugyanakkor nem a szülői felügyelet érdemét érintő kérdés. A vonatkozó joghatóságot speciális jogi norma, a Hágai Egyezmény állapítja meg. A gyermek visszaviteléről, annak elrendeléséről értelemszerűen az a bíróság dönthet, az rendelkezik ehhez megfelelő eszközökkel, ahol a gyermek aktuálisan (jogellenesen) tartózkodik. A Hágai Egyezmény 8. cikke értelmében ugyan a gyermek visszavitele iránti kérelem akár a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti, akár más részes állam központi hatóságánál előterjeszthető, azonban a 9. cikkből egyértelműen megállapítható, hogy a kérelemmel érdemben azon állam központi hatósága foglalkozik, ahol a gyermek aktuálisan tartózkodik. A 10. cikk szerint ennek a központi hatóságnak kell a szükséges intézkedéseket megtennie a gyermek visszavitele érdekében és a 12. cikk alapján ezen állam hatósága (bírósága) rendeli el haladéktalanul a gyermek visszavitelét, amennyiben az elvitel vagy elrejtés jogellenes.


A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős határozat nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.129/2011.)


Nem volt ilyen szerencsés az az apa, akinél két kiskorú gyermekét első fokon elhelyezték, majd a másodfokú bíróság a gyermekeket az anyánál helyezte el. Az apa az ítélethirdetést meghallgatta, de az ítéletet még nem vette át, amikor külföldre vitte a gyermekeket (ekkor még jogszerűen, hiszen az ítélet hatályossága kizárólag az átvétellel áll be). Ezt követően az apa ellen eljárás indult annak ellenére, hogy nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy tartósan vagy végelegesen kívánt volna a gyermekekkel külföldre utazni, két és fél évig egyáltalán nem láthatta a gyermekeket. Emiatt keresett meg, végül sikerült elérni, hogy biztosítsanak részére kapcsolattartást (telefonos és személyes kapcsolattartást is), azonban azt az anya rendre megakadályozta.



Eredeti Cikk: http://index.hu/belfold/2014/04/26/elizabet/

Kiemelt Cikkek