2012.09.05

dr. Regász Mária

Családjog

Ezt a jogot a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban Gyvt.) is biztosítja:

 

7. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.

(5) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek.

 

1991. évi LXIV. Törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről

9. cikk

1. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Ilyen értelmű döntés szükséges lehet bizonyos különleges esetekben, például akkor, ha a szülők durván kezelik vagy elhanyagolják gyermeküket, illetőleg ha különválva élnek és dönteni kell a gyermek elhelyezéséről.

 

Mindennek ellenére az elmúlt 3 évben tudomásom szerint egyetlen egy elmaradt kapcsolattartás pótlását sem rendelte el egyetlen egy gyámhivatal sem, annak ellenére sem, hogy a különélő szülők nem bírságot szeretnének, hanem a gyermekükkel szeretnének találkozni. A hivatalok sajnálatos módon ezen jogot a különélő szülő jogaként kezelik és nem a gyermek jogaként, tehát például ha a különélő szülő nem indít eljárást (mert mondjuk már belefáradt az eredménytelen eljárásokba), a gyermek semmiféle segítséget nem kap azért, hogy különélő szülőjét láthassa, annak ellenére, hogy jogszabály mondja ki, hogy ha a szülő és a gyermek közt érdekellentét van, akkor a gyermek részére eseti gondnokot kell rendelni, aki a gyermek érdekeit képviseli.

 

Csjt. 71. § (1) A szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek véleményét - korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni.

87. § (1) A szülő nem képviselheti gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga vagy házastársa, egyenesági rokona avagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel, vagy amelynek tárgya a gyermek családi jogállásának megállapítása. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a gyermek örökbefogadásával kapcsolatos nyilatkozatra, továbbá nem akadályozza, hogy a szülő a nála elhelyezett gyermek tartása iránt a másik szülő ellen indított eljárásban gyermekét képviselje.

 

Márpedig a gyermek kapcsolattartási jogának kikényszerítése érdekében indult eljárásban a gondozó szülő, aki épp a gyermek érdekeit sértő módon akadályozza a kapcsolattartást, egyértelműen ellenérdekű fél. Ennek ellenére nem gyakorlat, a gyermek kapcsolattartási jogának érvényesítése érdekében eseti gondnok kirendelésea gyermek részére, aki meg tudná mondani, hogy a gyermek kapcsolattartási jogának érvényesítése, netán a gyermek védelme érdekében a szülőknek mit kell tenniük, netán a kapcsolattartás megszűntetése érdekében a hivataltól intézkedést kérhetne. A hivatalok túlterheltsége miatt ugyanis sok esetben igen vaskos anyagot kellene áttanulmányozni, a gyermekjóléti szolgálat és gyámhatóság lehetősége szinte korlátlan, javaslatot tehet például akár gyermekelhelyezési perben, akár kapcsolattartás szabályozása iránti eljárásban a kapcsolattartás mikéntjére, tartamára, időpontjára stb.

 

A gyámhivatal feladata tehát az lenne, hogy ilyen esetekben, ha bármilyen jelzés érkezik a tekintetben, hogy a kapcsolattartás nem működik, eseti gondnokot rendel ki a gyermek érdekében, aki érvényesíti a gyermek kapcsolattartáshoz való jogát, megindítja a szükséges eljárásokat, feltáratja a kapcsolattartás akadályának okait (mediációs, alapellátás, védelembe vételi eljárás, kapcsolattartás szabályozása, újraszabályozása iránti eljárás, gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti eljárás, büntetőeljárás megindítását kezdeményezi szükség szerint).

 

Míg korábban mind a Fővárosi Gyámhivatal, mind a Pest Megyei Gyámhivatal, ill. a vidéki gyámhivatalok az Áe. 74. §-a alapján meghatározták, hogy az elmaradt kapcsolattartásokat mikor vagy meddig pótolják a gondozó szülők, addig annak ellenére, hogy a jelenlegi szabályozás ezt kötelezővé teszi (Gyer. 30. § (8) bekezdés, Ket. 134. §  (1) bekezdés d) és e) pont, továbbá 135. § (2) bekezdés), egyetlen elmaradt kapcsolattartás pótlása sem történik meg, ha azt a gondozó szülő nem akarja.

 

A kapcsolattartás nemcsak a különélő szülő joga, hanem a gyermeké is!

 

Az első és legfőbb probléma, hogy a gondozó szülő nem látja be, hogy:

Ø  csak a szülők válnak, a gyermek nem válik a szülőktől,

Ø  a gyermek nem a gondozó szülő tulajdona,

Ø  a különélő szülő nem azért szeretne a gyermekkel találkozni, hogy a gondozó szülőt bosszantsa, hanem azért, mert ő is szereti a gyermeket.

Ø  a gyermek igyekszik a gondozó szülő elvárásainak megfelelni

A végrehajtási eljárás során sok esetben elküldik a különélő szülőt a gyá

mhivatalnál azzal, hogy nem lehet végrehajtani, ha kérelmet is benyújt, 10-ből 9-et biztosan elutasítanak és ha mégis „végrehajtják”, az maximum abban merül ki, hogy a gondozó szülőt bírsággal sújtják és sajnálatos módon semmilyen más hatékony eszközt nem alkalmaznak a gyámhivatalok.

 

Erre hívta fel a figyelmet a Strasbourgi Emberjogi Bíróság a Németh Zoltán v. Magyarország ügyben, melyben Magyarországot 20.000 euró bírsággal sújtotta, amiért nem kényszerítette ki a kapcsolattartást. Az ítélet olvasható a minisztérium honlapján, ill. a www.kapcsolattartas.huweboldalon:

„

A Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy a hatóságok – a minisztériumok kifejezett intézkedési utasításai ellenére – hatékonyan használták fel a rendelkezésükre álló eszköztárat (lásd a fenti 20. bekezdést). A Bíróság különösen megjegyzi, hogy a gyermeket nem helyezték el ideiglenesen a kérelmezőnél, nem indítottak közvetítői eljárást, ill. nem avatkoztak be a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló eljárásban (lásd a fenti 18. és 19. bekezdést). Ráadásul a hatóságok visszavonták a bírságokat, amelyek elvben hozzájárulhattak volna a kérelmező láthatási jogainak érvényesítéséhez (lásd a fenti 20. és 21. bekezdést), és – két alkalom kivételével – nem biztosítottak rendőrségi segítséget a láthatások végrehajtásához.

1. A Bíróság tudatában van, hogy ezen a téren korlátozni kell a kényszer alkalmazását. Ugyanakkor a kérelmező csak március 2004 márciusa és 2005 áprilisa között tudta zavartalanul gyakorolni a jogait, amikor a hatóságok kétszer is rendőrségi segítséget biztosítottak a láthatásokhoz.

2. A Bíróság megjegyzi továbbá, hogy az illetékes gyámhivatal csak 2004 szeptemberében döntött az 1999 és 2003 közötti egyes láthatások meghiúsulásának szankcionálásáról, és ezzel elmulasztotta azon kötelezettségét, hogy megfelelően gyorsan járjon el…. A fentiekből a Bíróság csak arra tud következtetni, figyelembe véve az érintett érdekeket, hogy az illetékes hatóságok nem jártak el megfelelően gyorsan, illetve nem tettek ésszerű erőfeszítéseket a találkozás megkönnyítésére. Ellenkezőleg: a hatóságok tétlensége a kérelmezőre rótta azt a terhet, hogy folyamatosan időigényes és végső soron hatástalan jogorvoslatokhoz folyamodjon jogainak érvényesítése céljából. Az évek során eltűrték az anya törvénytelen cselekményeit, amelyeket kötelességük lett volna megakadályozni.„

 

Rendszeresen előfordul, hogy a hatóságok visszavonják a bírságoló határozatokat, ahogyan ez egyébként szintén a Németh Zoltán ügyben történt, erre utalt is a Strasbourgi Emberjogi Bíróság.

 

Alapvető probléma, hogy amikor a felek a gyámhivatalhoz fordulnak azzal, hogy egy-egy kapcsolattartási döntést hogyan kellene értelmezniük, mikor kellene kapcsolattartásra menniük, legtöbbször erre nem kapnak egzakt tájékoztatást, annak ellenére, hogy a Ket. értelmében a gyámhivatal köteles a feleket a jogairól és a kötelezettségeiről tájékoztatni:

 

5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.

(2) A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről.

 

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikke, az Alaptörvény XXIV. Cikk (1) bekezdése és a Ket. 4. §-a szerint:

 

 (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga.

(2) A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti.

 

Nem tekinthető tisztességes eljárásnak az, ahol a közigazgatási szerv nem tesz eleget a Ket.-ben rögzített tájékoztatási kötelezettségének, hanem attól függ, hogy valakit elmarasztalnak-e, hogy eltalálja-e, hogy mikor kellett volna kapcsolattartásra mennie, mikor lett volna kötelessége a gyermeket visszavinnie stb..

 

A gyámhivatalok a pótlás elrendelése iránti kérelmeket rendre elutasítják annak ellenére, hogy a

Gyer. 30. § (8) bekezdése értelmében:

(8) Az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, ha

a) az a kapcsolattartásra kötelezett miatt maradt el,

b) az a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból maradt el, feltéve, hogy a kapcsolattartást szabályozó döntésben foglaltak szerint eleget tett előzetes értesítési kötelezettségének, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja.

(9) Nem tekinthető elmaradt kapcsolattartásnak az időszakos kapcsolattartás idejével, illetve a gyermeket gondozó szülőt a 27. § (5) bekezdésének b) pontja alapján megillető, a gyermekkel folyamatosan együtt tölthető időtartammal részben vagy teljesen egybeeső folyamatos kapcsolattartás. Az ünnepnapokra eső elmaradt időszakos kapcsolattartás nem pótolható.

(5) Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a (4) bekezdés szerinti végrehajtást elrendelő végzésben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, a meghatározott cselekmény végrehajtása esetén igénybe vehető eszközökön túl a gyámhivatal kérelemre, a kérelem beérkezését követő naptól számított harminc napon belül végzéssel

 

A jogszabály semmi további feltételt nem szab az elmaradt kapcsolattartás pótlására és a pótlás iránti kérelem előterjesztése tekintetében határidőt sem állapít meg, a gyámhivatal által megjelölt 30 napos határidő ugyanis kizárólag a végrehajtási eljárás megindítására (Gyer. 33. § alkalmazására) vonatkozik.

 

A gyámhivatalok rendre tévesen értelmezik a szabályokat, illetve arra hivatkoznak, hogy a bíróságok olyan döntéseket hoznak, amit nem lehet kikényszeríteni, de egyetlen olyan gyámhivatali döntést sem láttam, amelynél a gyámhivatal a pótlást elrendelte volna.

 

A Gyer. 33. §-a szerint a végrehajtási eljárás során a Ket. cselekmény végrehajtására vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ugyanakkor a Gyer. 30. § (8) bekezdése szerint az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, tehát ha a Gyer. 33. §-ában foglalt feltételek nem állnak fenn, akkor is a Ket. szabályait kell alkalmazni, miután a Ket. rendelkezik a cselekmény végrehajtásáról, tehát a pótlásról is. Miután a pótlási kötelezettséget a Gyer. 30. §-a már tartalmazza, a végrehajtási szabályokat viszont csak a Gyer. 33. §-a tartalmazza, a Gyer. 30. § viszont nem tartalmazza a 30 napos jogvesztő határidőt, ezért a pótlás tekintetében az nem áll fenn, pótlást tehát elviekben bármikor lehetne kérni, ennek ellenére tudomásom szerint évek óta minden pótlási kérelmet elutasítanak, és ahelyett, hogy a pótlást rendelnék el, maximum bírságot szabnak ki a kapcsolattartást akadályozó szülővel szemben.

 

Az elmaradt kapcsolattartás pótlása egy cselekmény, amelynek során a gyermeket a gondozó szülő köteles a különélő szülőnek átadni; a cselekmény pótlására vonatkozóan viszont kizárólag a Ket. 134-134. §-át lehet alkalmazni, ha erre önként a kötlezett nem hajlandó. A végrehajtás szabályai a Gyer. 33. §-ában foglaltakat tartalmazzák, ebben szerepelhet pótlás is, de a pótlás szabályai (Gyer. 30. §) nem tartalmaznak más szabályt, tehát bírságot, védelembe vétel, gyermek kiemelést stb. mivel pótlásra akkor is sor kerülhet, ha a kapcsolattartás elmaradása a gondozó szülőnek nem róható fel, pl. gyermek betegsége. A Ket. általános szabályként nem sorolja fel, hogy mi mindent kell így végrehajtani (pl. öröklés folytán a vázát az örökös részére kiadni, kapcsolattartás esetén az elmaradt kapcsolattartást pótoltatni, birtokháborítás esetén a birtokháborító tevékenység megszűntetését kikényszeríteni, lépcsőházban elhelyezett tárgy lakókat veszélyeztető volta miatt indult szabálysértési eljárásban a tárgyat eltávolítani stb.), hanem azt határozza meg, hogy minden cselekményt ezen szabály alapján kell végrehajtani.

 

Meghatározott cselekmény végrehajtása

134. § Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv

a) a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti,

b) feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse,

c) a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti,

d) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki,

e) a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.

 

Ezen szabály egyértelműen rögzíti, hogyan kell egy elmaradt kapcsolattartást pótoltatni, a pótlás pedig egy cselekmény (gyermeket kell átadni), tehát a gyámhivatal értelemszerűen a cselekmény végrehajtására vonatkozó szabályok közül kapcsolattartás végrehajtása esetén kizárólag a d) és e) szakaszokat tudja alkalmazni, tehát bírságot szabhat ki, ha a különélő szülőnek felróható a magatartás és a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki, ha a bírság eredménytelen.

 

Ha a kapcsolattartás elmaradt, a Gyer. 30. § (8) bekezdése alapján azt mindenképpen pótolni kell, ha a kötelezett erre önként nem hajlandó, akkor pedig az önhiba azonnal megállapítható és alkalmazható a bírság. A bírság kiszabása esetén határidőt kell tűzni a cselekmény önkéntes végrehajtására, ha erre az adott határidő alatt a gondozó szülő a pótlásra nem hajlandó, ismételt bírság kiszabásával kell újabb határidőt tűzni, mindaddig, amíg a pótlás meg nem történik. Erre utal a 135. § (2) bekezdése.

 

135. § (1) Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy százaléka az eljárási bírság felső határánál nagyobb összeg, a végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási bírság felső határa a teljesítési költség egy százalékáig terjedhet.

(2) Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a bírságot kiszabó végzésben megállapított végrehajtási határidő alatt nem teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést ismételten megszegi.

 

Megjegyzem, hogy korábban a gyámhivatalok elrendelték az elmaradt kapcsolattartások pótlását (épp a Kormányhivatal vezetője hozott ilyen döntéseket amikor még a Pest Megyei Gyámhivatalt vezette), mivel az Áe. ugyanilyen módon rendelkezett, majd éveken keresztül jogszabálysértő módon működött a gyámhivatal, melyet a Fővárosi Bíróság is megállapított már 2007. január 02-án. Sajnos azóta sem változott ez a jogszabálysértő gyakorlat. A bíróságok az elmúlt évek alatt folyamatosan próbálták változtatni a szabályozási gyakorlatukat annak érdekében, hogy a kapcsolattartások ténylegesen biztosíthatóak legyenek, ez eredménytelen volt, nem tudnak olyan döntést hozni, amit a gyámhivatalok bizonyosan kikényszerítenek, pótlások tehát azóta sincsenek elrendelve.

 

A Ket. arról is rendelkezik, hogy amennyiben még nem kell bírságot kiszabni (tehát csak a cselekmény maradt el és nem lehet tudni, hogy felróható-e a gondozó szülőnek a kapcsolattartás elmaradása, azonban a jogosult önhibáján kívül marad el, pl. a gyermek betegsége miatt, akkor is határidőt kell tűzni a cselekmény önkéntes teljesítésére:

 

72. § (1) A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell

df) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást,

 

Bár a jogszabály határozatot ír, minden döntés határozat, amely lehet végzés vagy ítélet a bírósági eljárásban, és végzés vagy határozat a közigazgatási eljárás során, egyébként pedig a Ket. nem használja következetesen a határozat szót, van amikor végzésnél jelöli határozatnak.

Emiatt a jogszabály logikájából és a végrehajtás céljából kiindulva teljesen nyilvánvaló, hogy a kapcsolattartás végrehajtása konkrét végrehajtást jelent, tehát annak elérését, hogy az elmaradt kapcsolattartás pótlásra kerüljön.

Ez van ugyanis összhangban a kapcsolattartás céljával (Gyer. 27. §) és a gyermek érdekeivel és jogaival (ld. fenti jogszabályok).

 

A kapcsolattartás akadályozása személyhez fűződő jogokat sért, elsősorban a kiskorú gyermekét, másodsorban a különélő szülőét (Ptk. 75. §, Ptk. 339. § (1) bekezdés), ezen felül büntetőeljárást is maga után vonhat (Btk. 195. § (4) bekezdés).

A személyhez fűződő jogokat a Ptk. példálózó jelleggel sorolja fel:

 

75. § (1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

 

BH1994. 318.

I. A kapcsolattartás jogellenes meghiúsítása kártérítési következményt von maga után [Ptk. 339. § (1) bekezdés).

Btk. 195. § (4) Aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is akadályozza, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

E szerint az első bírság kiszabását követő minden további akadályozás (nem csak a kapcsolattartás konkrét megakadályozása, hanem a zavarása is) büntetőeljárást vonhat maga után, amit a hivatalos személy (gyámhivatal, gyámhatóság, bíróság) köteles feljelenteni:

 

171. § (2) A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni.

 

Amennyiben a gyermekjóléti szolgálatok, gyámhatóságok, gyámhivatalok és bíróságok ezen szabályokat betartják, jelentősen csökken azon gyermekek száma, akik ezen okból veszélyeztetve lennének.

 

Budapest, 2012. szeptember 5.

 

Dr. Regász Mária
Ügyvéd
06-30-381-8350

A kapcsolattartás végrehajtásának problémái

A kapcsolattartás nem csak a szülő, hanem a gyermek joga is, melyet több jogszabály deklarál:

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) kimondja, hogy:

 

92. § (1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

Eredeti Cikk: