A hang és video felvétel adja a legjobban vissza az elidegenítés menetét és bizonyítékait, de figyelni kell, hogy ne legyenek ráutaló kérdések (amelyekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni) és a kérdésekben ne legyen benne a válasz (pl. ugye apa/anya ezt és ezt csinálta).

 

A gyermek rajzai szintén árulkodóak lehetnek.

 

Az 1197. XXXI. törvény 68. §-a alapján

68. § (1) Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi.

 

A védelembe vételt tehát megelőzheti az alapellátás, de egyáltalán nem biztos, hogy van alapellátás, hiszen ha már a kezdeteknél látható, hogy az alapellátás nem elegendő, vagy esélytelen, akkor el sem lehet rendelni. Alapellátást folytatólag elrendelni nem lehet, hiszen ha az alapellátás pár hónap alatt eredménytelen, akkor a Gyvt. 68. § (5) bekezdését kell alkalmazni.

 

A Gyámhivatal az alábbiakat teheti (most csak az elidegenítésre koncentrálva):

 

(3) A védelembe vétellel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a gyámhatóság a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki és a veszélyeztetettség okának megszüntetése érdekében intézkedést tesz, így különösen

b) kötelezi a szülőt, hogy gyermekével keressen fel valamely családvédelemmel foglalkozó személyt vagy szervezetet,

 

Ez lehet pl. a nevelési tanácsadó, gyermekjóléti szolgálat stb.

 

e) intézkedik - az illetékes szervek bevonásával a gyermek egészségét veszélyeztető körülmények megszüntetéséről,

Ez lehet pszichológus vagy pszichiáter, pl. ha a gyermek már pszichésen nem bírja azt a nyomást, amit az elidegenítő szülő rá helyez a céljai elérése érdekében.

g) figyelmezteti a szülőt helytelen életvezetésének, magatartásának következményére, és felszólítja annak megváltoztatására, figyelmezteti továbbá a szülőt az (5) bekezdés szerinti jogkövetkezményre,

 

(4) A kirendelt családgondozó a védelembe vételt elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül a gyermekre, illetve a (2) bekezdés szerinti fiatalkorúra vonatkozóan egyéni gondozási-nevelési tervet készít, melyhez szükség szerint a 132. § (1) bekezdésében meghatározott szerveket vagy személyeket kereshet meg.

 

(5) A gyámhatóság - kérelemre bármikor, hivatalból legalább évente - felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A gyámhatóság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedést, ha

a) a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni nem lehet, és alaposan feltételezhető, hogy segítséggel sem biztosítható a gyermek családi környezetben történő megfelelő gondozása, nevelése vagy

b) a védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni.

 

Mint látható, a gyámhivatal legalább évente felülvizsgálja az eredményességet, azonban ez nem azt jelenti, hogy vár egy évet és utána megnézi, hátha megszűnt a probléma.

 

A gyermekek másik szülő ellen nevelése rendkívül súlyos veszélyeztető magatartás, melyet jogszabály is rögzít, épp azért, mert hosszú időszakra súlyosan személyiségromboló hatást fejt ki, amely sok esetben visszafordíthatatlan.

 

A következmény a fokozatosság elvének betartásával a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per megindítása, vagy ha már folyamatban van ilyen per, a perbe való beavatkozás a különélő szülő javára, továbbá büntető feljelentés:

 

(7) Ha a kapcsolattartásra kötelezett a gyermeket bizonyíthatóan folyamatosan a kapcsolattartásra jogosult ellen neveli és a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatnak a (4)-(5) bekezdés szerinti végrehajtási intézkedések ellenére sem tesz eleget, a gyámhivatal

a) a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt pert indíthat, feltéve, hogy az elhelyezés megváltoztatása a kiskorú gyermek érdekében áll,

b) feljelentést tesz a Gyszr. 8. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a 2013. június 30-ig hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV. törvény) 195. § (4) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése, illetve a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 210. § (1) bekezdése szerinti kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása miatt.

 

Ha ez eredménytelen, a gyermeknek a családból való kiemelése várható:

 

72. § (1) Ha a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, a gyámhatóság, valamint a rendőrség, az idegenrendészeti hatóság, a menekültügyi hatóság, az ügyészség, a bíróság, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága (a továbbiakban: beutaló szerv) a gyermeket fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatával ideiglenesen

a) a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, más hozzátartozónál, illetve személynél………. helyezi el.

 

Sajnos a gyámhivatalok sokszor igyekszenek összemosni a problémákat, ezáltal megoldhatatlanná válnak és nem csinálnak semmit. Az ilyen törekvések az alapján ismerhetőek fel leginkább, hogy a gyámhivatal azt mondja, hogy a problémák „a szülők kommunikációs problémái” miatt alakultak ki és az ilyen feleket rögvest el is küldik mediátorhoz, ezzel „lerázva” a problémát.

 

Budapest, 2014. március 05.

 

 

Dr. Regász Mária

Ügyvéd
06-30-381-8350