Az Egri Járási Ügyészség két orvos ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt vádat emelt.

 

A tragédia tavaly januárban történt. A kislány tarnabodi otthonában lázasodott be, a nagymamája, aki vigyázott rá, lázkúppal és borogatással próbálta levinni a lázat. Amikor látta, hogy ez nem működik, éjfél után felhívatta a Hevesi Orvosi Ügyeletet. A közlemény szerint többször beszélt az elsőrendű vádlottal, aki azt javasolta, hogy próbálkozzon tovább a házilagos lázcsillapítással.

 

Mivel a csecsemő nem lett jobban, az időközben hazaérő szülei hajnali háromkor saját kocsijukon bevitték az Egri Markhot Ferenc Kórházba. A gyermekosztályra be sem jutottak, mert a nővér beutaló híján elküldte őket. Ekkor a szülők az egri Szálloda úti ügyeletre vitték a csecsemőt, ott volt éjszakás a másodrendű vádlott. Az ügyészség szerint ő megvizsgálta a csecsemőt, lázcsillapító injekciót adott, de a kórházba ő sem utalta be.

 

Reggelre tovább romlott otthon a kislány állapota, a szülők ezért ismét az ügyelethez fordultak segítségért. A nappali ügyeletes már kórházba utalta, de késő volt. A csecsemő meghalt útközben, miközben a Miskolci Gyermekellátó Központba vitték. Halálát meningococcus B baktérium okozta vérmérgeződés talaján kialakult sokk okozta.

 

Kommentár: Dr. Regász Mária

 

Nemtörődömség, átgondolatlanság!

 

A nemtörődömség sajnos sokszor jellemző a különféle szervek részéről (ahol nyilván nem a szervek nemtörődömök, hanem az ott dolgozó emberek, akik akkor is megkapják a fizetésüket, ha semmit sem tesznek).

 

Egy magánklinikán ez nem fordulhatott volna elő, mert míg egy magánklinika célja az, hogy minél többen forduljanak hozzá, addig a közellátás célja épp az, hogy lehetőleg senki se keresse őket, hiszen állami pénzen kell megoldani valamit, ráadásul úgy, hogy többnyire még borravalót sem kapnak, a fizetésük alacsony, motiváció pedig nincs, mert ha „kidolgozzák a lelküket is”, akkor sem lesz több a pénzük (tisztelet a kivételnek, aki tényleg azért ment orvosnak, ügyintézőnek, ügyésznek, bírónak stb. mert ez a hivatás volt a vágyálma).

 

Ügyfelek tömkelege jelzi, hogy 4 óra körül a hivatalokban már senki sem fogadja őket, sokszor előre jelzi az ügyintéző, hogy ő már nem tudja a meghallgatásukat elkezdeni, mert 4-kor lejár a munkaideje.

 

(Az ő szempontjából érthető is lenne, hiszen tényleg lejár és tényleg nem fizetik meg érte, de a munkaidőt az ügyfélfogadási rendhez lehetne igazítani – fél vagy egy órával tovább tartson, mint az ügyfélfogadási idő – , hogy ne akkor érjen véget, amikor az ügyfélfogadás, tehát ha egy-egy ügy megbeszélése kicsit elhúzódik, arra legyen még idő és ne kelljen az ügyfélnek visszajönni. Ezt ugyanis csak mondani könnyű, de sokszor jelentős az utazási költség, szabadságot kell kivenni, várakozni kell és az előre kért időpont sem mindig megoldás, mert sokszor akkor is várakozni kell órákig.)

 

Ez sajnos eléggé általános minden területen.

 

Az ügyintézők, mintha nem is a való világban élnének, például egy gyámhivatali ügyintéző közölte, hogy nem is érti, hogy a felek miért nem mentek el iratbetekinteni (esetleg az ügyvéd), illetve miért nem másolták le a teljes iratanyagot az általuk felkért szakértő számára.

 

Láthatóan nem gondolta át, hiszen a felek és az ügyvéd 150 km-re laktak attól a bíróságtól, ahol az iratanyag volt, az iratanyag ráadásul 4 ezer oldalnyi volt, aminek a másolása kb. 200.000-Ft lett volna. Miután neki minden ingyen van (a papír, a toll amivel ír, az áram, a postázás stb.), láthatóan fel sem merült benne az, hogy esetlegesen másnak ez pénzbe kerül és egy 3 gyermekes család nem tudja megengedni magának ezeket a költségeket.

 

Hasonló eset történt egy másik ügyben, amikor egy kisváros bíróságának az elnöke tudta úgy szabályozni az apa kapcsolattartását, hogy kéthetente hétvégén péntektől vasárnap estig láthatja a gyermekét. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy az apa az USA nyugati partján lakott és 60 év fölötti személy volt, tehát kéthetente hétvégén fizikailag kizárt, hogy Magyarországra utazzon, márcsak azért is, mert ilyen idős korban nem utazhat egy hónapon belül kétszer. A másodfokú bíróság több tárgyalást tartott, majd ő maga is olyan döntést hozott, amit nem gondolt át. A kapcsolattartást úgy szabályozta, hogy az apa elviheti a nyári szünetben a gyermeket magával, majd júliusban vissza kell hoznia (személyesen), viszont legközelebb szeptember elején láthatja a gyermeket. Ennek viszont az lett a következménye, hogy az apa júliusban Magyarországra utazik, majd nem tud visszamenni Amerikába, mivel egy hónapon belül kétszer nem repülhet, tehát nem tudna visszajönni szeptemberben, kénytelen úgy itt maradni, hogy egész augusztusban a gyermekével nem találkozhat.

 

Megint más esetben a 17. életévét betöltött gyermek átköltözött az édesapjához (előtte két hónappal az anya elidegenítő magatartása kapcsán szóba sem állt az apjával, majd ezt az anyai magatartást megelégelte). Ezek után az apa kérte a bíróságot, hogy mivel a gyermek nála került elhelyezésre, szíveskedjen a tartásdíj fizetési kötelezettségét megszűntetni, mert el kell tartania a gyermeket és amellett, hogy az anya a tartásdíjat nem fizeti, még le is vonják tőle. A bíróság megkereste az apa munkáltatóját, hogy vonja le továbbra is a tartásdíjat, de tartsa letétben. A kérdés értelemszerű: a letétben tartott összegből hogyan kap a gyermek reggelit, ebédet és vacsorát, hogyan jár iskolába és hogyan öltözködik?

 

Szóval átgondolatlan döntések sajnos rendszeresen előfordulnak az élet minden területén, pedig csak azt kellene átgondolni, hogy egy-egy döntésnek mi a várható következménye.

 

Az egészségügyben egy átgondolatlan döntésbe sajnos bele lehet halni. Nem csak a két orvos felelős, hanem az a kórház is, aki a gyermeket beutaló hiányában nem fogadta.

 

Ilyen kórházba a macskámat sem vinném, nemhogy a gyermekemet (pedig nem a kórház a hibás, hanem az az orvos, aki egy csecsemőt csak azért nem fogad és vizsgál meg, mert nincs beutaló. Egy magánklinikán ilyen orvos 3 másodpercig nem dolgozhatna.

 

Az ügy további következménye, hogy tönkremegy több család élete (szülők, nagyszülők, tágabb környezetük, akik a gyermeket szerették) és több orvos karrierje, akik évekig tanultak azért, hogy orvosok lehessenek, megbecsülést szereztek (vagy nem) a munkájukkal.

 

Nem beszéltem a család jövőjéről, orvosokba vetett bizalmáról, ahogyan a költségekről sem beszéltem: utazási költségek, a baba érkezésére való felkészülés, a nevelés költségei, az ügyvédi és eljárási költségek. Milliós tételek, amiknek a töredéke fog megtérülni, a lelki sérülés pedig gyógyíthatatlan. Biztos, hogy érdemes kockáztatni?

 

Budapest, 2014.04.18.

 

dr. Regász Mária

ügyvéd

Hagyták meghalni a féléves csecsemőt

Sorozatos orvosi mulasztások vezettek egy hat hónapos csecsemő halálához, írja a Heves Megyei Főügyészség. Az ügyészségi közlemény szerint a két orvos közül, akikhez segítségért fordultak, egyik sem diagnosztizálta a 41 fokos lázas csecsemő életveszélyes bakteriális fertőzését, egyikük sem utalta őt kórházba, amikor pedig a szülei maguktól odavitték, akkor beutaló híján elküldték őket.