MIÉRT ROSSZ ÉS MIRE JÓ A STRESSZ?

5 pontban a feszültségről

„A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik történetünk. Éhezés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytállásból.” (Szendi Gábor)

Napjaink sokat emlegetett kifejezése a stressz. Ezt a villámgyors és a végletekig feszített életmódot, amit folytatunk, erőteljesen meghatározza. Egyben korunk vezető egészségügyi problémáinak, mint a magas vérnyomás vagy a szív és érrendszeri betegségek, a melegágya. Azonban a stressz nem feltétlenül csak rossz. Ha megtanuljuk kezelni akkor a javunkra is fordíthatjuk.

A történelem. Őseink idején nagy szerepe volt a szervezetünk általi válasznak, amelyet éles helyzetekben tanúsított. Márpedig akkor éleshelyzetből jócskán adatott; vadászat, területi harcok, küzdelem az időjárás viszontagságaival, mondhatni az életben maradásért folytatott harc napi kihívást jelentett. A lét megkövetelte a kiélesedett érzéket, a gyors reakciót, a többlet erőkifejtést. A test állandó készenlétben volt, hogy a másodlagos élettani funkciókat, mint az emésztés, háttérbe szorítsa, az elsődleges feladatok javára, amelynek a tétje a túlélés volt. Az évezredek alatt a körülmények megváltoztak, a szervezetünk azonban továbbra is hasonlóképpen felel a felmerülő izgalmakra. John Steinbeck szerint; „Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyű feszültség, amely már-már pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és a lelkiviláguk egészen megzavarodott.” 

A jelen. Természetesen lehet károgni, hogy vannak helyzetek, melyek élet halál kérdések, és ilyenkor, hogyan is lehetne nyugisnak maradni. Teljesen érthető, ha épp kirabolnak, akkor az adrenalin szintünk az egekbe szökik. Mégsem ezek a ritka alkalmak teszik tönkre a legtöbbünk életét, hanem az a sok csip csup dolog, amivel nap, mint nap szembesülünk. Tegyük a szívünkre a kezünket, mire van nagyobb esély, hogy ma elszenvedői leszünk egy fegyveres rablásnak vagy, hogy a főnökünk megint kitalál nekünk valami új „szórakozást”? Ez utóbbihoz hasonló napi apróságokra adott reakciónk zabálja fel a mentális energiánkat és az egészségünket is. „Az ember stresszből és szorongásokból felépít magának egy másik testet a saját testén belül, ami aztán szép lassan elpusztítja” mondotta Závada Péter.

A válasz. Ezért elsődleges, hogy hogyan reagálunk. Ez határozza meg, hogy káros vagy jótékony befolyást gyakorol ránk. Ha minden egyes feszült helyzetet újabb ördögi csapásként azonosítunk, jó eséllyel csak a pusztító oldalát ismerjük meg. „Legfélelmetesebb ellenségünk a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté” mondta George Orwell. Ha nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget annál, ami, akkor egészséges maradhat a lelkivilágunk. A külvilág nem stresszt küld a számunkra, hanem különböző feladatokat, és ezek bennünk válnak egyszerű tennivalóból, stresszé. Amikor úgy érezzük nem tudunk egy, vagy több teendővel megfelelően elboldogulni, akkor kezdődik az érzelmi felspanolásunk, akkor kezdünk rágódni, idegeskedni, mérgelődni. Ettől még nem leszünk közelebb a megoldásukhoz.

A megoldás. Mielőtt bármivel kapcsolatban kiverne minket az ideg, vegyünk néhány mély levegőt. Rangsoroljuk előre a feladatainkat, és ha szükséges közben is rangsoroljuk őket újra. Nincsenek csodák, a teherbírásunk véges. Bárkit agyonnyom a teher, ha egy nap alatt akarja egy hét munkáját elvégezni. De ha apránként, napi adagokban tesszük a vállára, akkor megbirkózik vele. Ne omoljunk össze a mázsás súly alatt. Pakoljuk szét, készítsünk belőlük kisebb csomagokat és egymás után foglalkozzunk velük. A környezetünk nincs tisztában a leterheltségünkkel, ezért van, hogy sokszor egyszerre zúdul ránk minden. A mi dolgunk szortírozni, mérlegelni, fontossági listát készíteni, és lépésről lépésre haladni. Ismerjük magunkat (ha nem akkor ismerjük meg magunkat), tudjuk mit hogyan kezelünk, mit vállalhatunk be, mit bírunk. Ezek tükrében tevékenykedjünk, és ha segítségre vagy pihenésre van szükségünk, azt is iktassuk be. Ahogy Matt Haig állítja; „Amikor úgy érzed, nincs időd lazítani, tudd, hogy most van rá a legnagyobb szükséged.” 

A haszna. Ha nem hagyjuk kiborítani magunkat, akkor a napi stresszt jótékonyan is megélhetjük. A folyamatos tennivalók nem csak lekötik a figyelmünket, de segítik a rájuk való koncentrálást is. Az erősebb fókusz által jobban átadjuk magunkat az elfoglaltságunknak, átéljük az úgynevezett flow-élményt. Ez kellemes közérzetet biztosít a számunkra, és amennyiben ez értékes munkával párosul, úgy nagyban hasznosnak és értékesnek érezzük a személyünket is. Találjuk meg az erényt a dolgainkban. Nagyobb erőbedobásra vagyunk képesek, amikor nyomás alatt dolgozunk, ezért jobb teljesítményt tehetünk le az asztalra, amely akár gyorsabb végrehajtást is eredményezhet. Ne tévesszük össze a kapkodós és csak mihamarább a végére jussak mentalitással. Ez utóbbi sosem hiba nélküli és színvonalas teljesítés. Az előbbi azonban, a már említett erős összpontosítással közösen, hivatásunk kiemelkedő minőségű művelését teszi elérhetővé. Ösztönözhetjük magunkat, hogy jobbá és jobbá váljunk, tehát fejlődjünk, és a legközelebb még gyorsabban, még igényesebben, még figyelmesebben csináljunk meg valamit. Kialakíthatunk egy belső versenyszellemet, egy magunkkal vívott csatát, amelynek a tétje jobbnak lenni. És ez igaz lehet úgy a munkában, mint a sportban vagy épp a privát életünkben.

A világ behatásai kívülről érnek minket, de belül formájuk át a mi érzelmi nyelvünkké. Ezek a belső szavak gondolatokká alakulnak a fejünkben és a pozitív vagy negatív jelentésüktől függően irányba állítják a világról és magunkról alkotott képet. Dönthetünk róla, hogy a stressz káros vagy építő hatását erősítjük meg. Mi dönthetünk a gondolatainkról. Jo Marchant szavaival; „A világról alkotott gondolatainknak köszönhetően emelkedtünk ki az állatvilágból, ám ennek ára van. Olyan dolgok miatt is tönkretehetjük magunkat a folyamatos aggodalmaskodással, amelyek már megtörténtek, nem történtek meg, és nem is történnek meg soha. Úgy tűnik, hogy a tudatos jelenlét még feljebb emel minket. Lehetnek gondolataink, de nem kell, hogy uralkodjanak felettünk.”

Ha te sem vagy híve a túlzott stresszelésnek, és tetszett ez a cikk, akkor oszd meg másokkal is.

Eredeti Cikk: http://legyjobbmindhalalig.blog.hu/2017/08/30/miert_rossz_es_mire_jo_a_stressz