Sorozatgyilkost fogott, a karrierje bánta (Kommentár: dr. Regász Mária)

Stephen Fulcher valaha megbecsült nyomozó volt Angliában szép karrierrel és dicséretekkel a háta mögött. Most a háború dúlta Szomáliában dolgozik tanácsadóként: nem nagyon válogathatott az állásajánlatokban. A pályáját az a szakmai szabályszegés törte ketté, ami egyben a legnagyobb sikerét is hozta: beismerésre bírt egy taxisofőrt, aki legalább két nőt ölt meg. Fulcher, aki most könyvet írt az ügyről, azt gyanítja: valójában akár több tucat áldozat is lehetett.

2011. március 19-én, hajnali 2 óra 53 perckor az angliai Swindonban a 22 éves Sian O'Callaghan elindult hazafelé egy barátaival átbulizott este után a Suju klubból. Nem lett volna hosszú út, gyalogosan is vágott neki, de a térfigyelők felvették, ahogy hamarosan beszáll egy mellette lelassító, Toyota márkájú taxiba. Innentől a lánynak nyoma veszett.

Az ügyet a Wiltshire megyei rendőrségen Stephen Fulcher nyomozó kapta. Akkor még, mivel élt a remény, hogy a lány élve előkerül, nem lehetett biztos benne, hogy egy gyilkost kell elkapnia, azt meg főleg nem tudhatta, hogy a tét: "Elfogni egy sorozatgyilkost". Fulcher ma már meg van győződve róla, hogy erről volt szó. Ezt a címet adta idén júniusban megjelent könyvének, amelyben megírta, végül hogyan forgatta fel alapjaiban az életét ez az eset. Fulcher, aki a könyve kapcsán most újra sokat szerepel a médiában, tagadja, hogy megkeseredett volna, de – ahogy a Guardian újságírója megfigyelte – küzd, hogy uralja az érzelmeit.

Napokig figyelték a taxisofőrt

A ma 50 éves egykori nyomozó 21 éves korában állt rendőrnek. A karrierje döccenő nélkül, szépen, simán és gyorsan alakult. 2007-ben már főfelügyelő volt, és egyetlen megrovás sem volt a számláján, dicséretből viszont többet is szerzett. Ugyanakkor, írta a Guardian, volt benne mégis valami, amitől elütött az unalmas mintarendőr képtől: egy metálszürke Alfa Romeo Spidert vezetett piros bőrülésekkel, és miközben egyes kollégái edzeni járnak műszak után, ő inkább rugbyt szeretett nézni, sörözgetés közben.

Amikor a Sian O'Callaghan-féle nyomozás elkezdődött, a térfigyelő kamera felvételén kivehető rendszám alapján gyorsan be lehetett azonosítani a taxisofőrt, aki felvette a lányt: a 47 éves Christopher Halliwell volt az, maga is két tizenéves lánygyerek apja. A férfi gyanús volt, de nem volt holttest, se közvetlen bizonyíték, ami összekötötte volna őt az eltűnéssel. Halliwellt megfigyelés alá helyezték, és közben folyt a keresés Sian után. Hamarosan úgy ezer rendőr és több száz civil, helybeliek, barátok vettek részt benne, átfésülték például a Savernake erdőt, mert ezen a környéken adott utoljára jelet a lány mobiltelefonja.

Az események öt nappal az eltűnés után, március 24-én gyorsultak fel. A Halliwellre állított megfigyelők végignézték, ahogy a férfi aznap reggel túladagoláshoz bőven elegendő mennyiségben gyógyszert vásárol. A rendőrök attól tartottak, hogy öngyilkosságra készül, és ezzel – ha még életben, de valami rejtett helyen fogságban van – az elrabolt lányt is halálra ítéli. Fulcher azonnali közbeavatkozást rendelt el.

A gyilkos, a nyomozó és pár cigaretta

Halliwellt lekapcsolták egy parkolóban, meggyanúsították Sian O'Callaghan elrablásával, ő meg nem volt hajlandó megszólalni. És itt jött el az első olyan pont, ahol Fulcher letért a bevett útról. Ahelyett, hogy bevitette volna a kapitányságra, utasította az embereit, hogy a Barbury kastélyhoz vigyék. Ez valójában nem a mi fogalmaink szerinti kastély, hanem egy vaskorból itt maradt erőd, nyugalmas hely, Wiltshire egyik látnivalója. Ott aztán órákra kettesben maradt a nyomozó és a gyanúsított.

Ahogy Fulcher a Guardiannak mesélte: ültek a kék ég alatt, cigarettáztak, és lassanként valamiféle kapcsolat bontakozott ki közöttük. A nyomozó azzal győzködte a taxisofőrt, hogy ha nem működik együtt, alaptalan rágalmak jelennek majd meg róla a sajtóban, sokkal jobban jár, ha felfedi az igazságot. Fulcher utólag beismerte: csak egy hajszálnyira volt attól, hogy feladja, amikor Halliwell végül megtört, és felajánlotta, hogy elviszi őt Sian O'Callaghan holttestéhez. Az uffingtoni fehér lónál kötöttek ki, ennél a domboldali, mészkőbe vájt prehistorikus képzőművészeti alkotásnál. Itt ültek, amikor Fulcher visszaemlékezése szerint Halliwell kifújta a cigifüstöt, és megkérdezte:

Akar még egyet?

Egy másik holttestre célzott. A gyanúsított nemcsak oda vezette el Fulchert, ahol Sian O'Callaghan holttestét elrejtette, hanem megmutatta azt is, hol földelte el még 2003-ban Becky Goddent, az akkor 20 éves szexmunkást. Eddig senkinek fogalma sem volt róla, mi történt a 8 évvel korábban eltűnt Goddennal, arról meg pláne nem, hogy Halliwellnek köze van hozzá.

Se ügyvéd, se figyelmeztetés

Egyfelől igazi nyomozói bravúr volt, amit Fulcher véghezvitt. Másfelől – utólag arról ír a könyvében – már ekkor érezte, hogy ennek ára lesz, hogy a kapocs, ami létrejött közte és a gyilkos között, és aminek az igazság kiderülését köszönhette, kölcsönösen pusztító lesz mindkettejük számára. Az áttörést hozó négyszemközti beszélgetés szétfeszítette a szabályos nyomozás kereteit. Ha Fulcher a szabályok szerint akart volna eljárni, bár korábban erre sor került, az újabb bűncselekmény beismerése előtt neki újra figyelmeztetnie kellett volna Halliwellt a jogaira, és muszáj lett volna szólnia arról is, hogy ügyvédet hívhat.

Fulcher azzal védekezik: az adott helyzet nem olyan volt, hogy ez szóba jöhetett volna. Pengeélen táncoltak. Nem úgy nézett ki a dolog, hogy Halliwell szólt volna: "most pedig el fogom mondani, mi történt". Ehelyett csak annyit mondott: "Van kocsid? Megyünk!".

De Fulcher legfontosabb érve, amivel védi az akkori döntését, amit állítása szerint a mai napig nem bánt meg, a következő: úgy érezte, ez a fajta kikérdezés az egyetlen módja annak, hogy megmentse Sian O'Callaghan életét, ha egyáltalán van még remény. A Guardian-cikk szerint valahányszor megkérdezik tőle azóta, hogy miért tette amit tett, ő mindig megfordítja a kérdést:

Maga mit tett volna a helyemben?

Szerinte morális értelemben nem volt más választása.

Úgy tűnt, Godden megölését megússza

Sian O'Callaghan és Becky Godden családja hálás volt neki azért, hogy így döntött. Ugyanakkor az utóbbiak számára csak az hozott megkönnyebbülést, hogy előkerült a holttest. A gyilkos megbüntetésének nem örülhettek. Halliwell – míg Sian megölését elismerte – a 8 évvel korábbi gyilkosságnál utólag tagadásra váltott. Azt állította, hogy a vallomását a családját fenyegetve csikarták ki belőle. A szabálytalan körülmények miatt a Becky Godden ügyében szerzett vallomást a bíróság ki is zárta a bizonyítékok közül. A férfit 2012-ben csak Sian O'Callaghan meggyilkolásában mondták ki bűnösnek.

Kiderült, hogy a lány kevéssel azután halott volt már, hogy beszállt a taxiba. A férfi egy erdős részre hajtott vele, ahol szexuális bántalmazta, aztán megkéselte. A BBC cikke szerint a bíróságon elhangzott: Halliwell aznap éjjel eleve potenciális áldozat után kutatva cirkált az utcákon, a taxijában lévő rádiót is kikapcsolta, hogy a kollégái ne tudják, merre jár. A holttestet két nappal később vitte a végsőnek szánt rejtekhelyre, ahol egy hasadékba dobta. A nyomokat megpróbálta eltüntetni, kitisztította a kocsiját és elégette az üléshuzatokat. A tárgyalássorozat végén életfogytiglant kapott azzal, hogy legkorábban 25 év eltelte után bocsátható szabadlábra.

Wilthshire helyett Szomália

Fulcher ellen vizsgálatot indított a Független Rendészeti Panaszbizottság. "Katasztrofálisnak" minősítették, amit tett, és a végén hivatali kötelezettségszegés miatt elmarasztalták. Kirúgni nem rúgták ki, írásbeli figyelmeztetéssel zárult a dolog, de Fulcher a nyomás miatt nem sokkal később önszántából leszerelt. Altatókat és antidepresszánsokat kezdett szedni, és úgy élte meg, hogy lényegében esélytelen lett munkát kapnia az Egyesült Királyságban. A házát el kellett adnia. Most Szomáliában dolgozik egy cégnél, tanácsadóként.

Fulcher azt gondolja: a rendőrségi szabályzat kiegészítésre szorul, valahogy bele kellene férnie annak is, hogy a nyomozók néha, mint vele is történt, kivételes helyzetben találják magukat. Korábban Becky Godden édesanyja, Karen Edwards is petíciót indított a szabályok megváltoztatásáért. Egy azóta bekövetkezett fordulat miatt ma már ő is úgy érezheti, hogy igazságot szolgáltattak a lányának. 2016-ban egy másik bíró mégiscsak úgy döntött, hogy meghallgatásra érdemes a Becky Godden meggyilkolására vonatkozó bizonyíték.

Mégis meglett a tényleges életfogytiglan

A tárgyalásokon kiderült, hogy Halliwell visszajáró kuncsaftja volt Goddennek. Egy Miss X néven tanúskodó egykori szexmunkás azt vallotta: a férfi eléggé odavolt Beckyért, előfordult, hogy pénzt adott neki csak azért, hogy ne dolgozzon. A lányt 2003 januárjában látták utoljára, amint beszállt egy taxiba a nightclub előtt. Halliwell szex után fojtotta meg. A férfi, aki a négyszemközti beismeréskor állítólag azt mondta Fulchernek, "egy beteg fasz vagyok", a bíróságon saját magát védte. Azt próbálta elhitetni a 6 férfiból és 6 nőből álló esküdtszékkel, hogy drogdílerek követték el a gyilkosságot. Az eredmény kevesebb mint 3 óra tanácskozás után megszületett: Halliwellt bűnösnek találták ebben a vádpontban is, és ezzel tényleges életfogytiglanra súlyosbították a büntetését. Soha nem szabadulhat ki a börtönből.

Fulcher szerint azonban a Godden-ügy lezárulásával még korántsincs tisztázva Halliwell bűnlajstroma. Az exnyomozó könyvében kifejtett elmélet szerint Halliwell nem pusztán kétszeres gyilkos, hanem sorozatgyilkos.

A Godden-gyilkosság 2003-ban történt, Sian O'Callaghan 2011-ben halt meg. Fulcher szerint kizárt, hogy a kettő között Halliwell tétlen lett volna.

Úgy becsüli, hogy akár évente elkövethetett 1-2 gyilkosságot. Vigasztalja, hogy ha igaza van, akkor a szabálytalan módszerével életeket menthetett, mert a börtönbe került Halliwell nem tudta tovább folytatni a megkezdett sorozatot.

Baljós ruhagyűjtemény került elő

Fulcher sorozatgyilkos-elméletének legfontosabb táplálója, hogy a rendőrség, miután a Beckyre vonatkozó bizonyíték kiesett és pótlásképp más nyomok után kezdtek kutatni, tett egy nyomasztó felfedezést a Marlborough-nál lévő erdőben, nem túl messze az egyik holttest helyétől. Körülbelül 60 női ruhadarab volt itt eltemetve, de közülük máig csak kettőt azonosítottak: Sian barna, magassarkú New Look csizmáját és Becky kardigánját. Fulcher szerint ez lehetett Halliwell trófearaktára: a ruhák ma még nem azonosított áldozatokhoz tartozhatnak.

A Sun bulvárlap részleteket is írt a sorozatgyilkos-teóriáról, más potenciális áldozatokról. Eszerint különleges jelentősége lehet a március 19-i dátumnak. Ez volt Sian O'Callaghan eltűnésének időpontja, és állítólag ezen a napon szakított Halliwell-lel egy régi barátnője még a nyolcvanas években.

2002. március 19-én veszett nyoma Swindonból a 41 éves Linda Razzellnek, akinek a múltjában, ha érintőlegesen is, de felbukkant Halliwell: építési munkát végzett a Razzell-házaspár otthonán 4 évvel az asszony halála előtt. A gyilkosságért Linda férjét tartóztatták le, aki azóta is börtönben ül, és ártatlannak mondja magát. Fulcher régóta beszél Halliwell esetleges érintettségéről, de Linda Razzell családját nem győzte meg, ők a BBC szerint nem kételkednek abba, hogy a becsukott férj a tettes.

Aztán ott van Claudia Lawrence, aki 2009. március 18-án tűnt el, és aki pár utcányira lakott Halliwell apjától. Az ügyben korábban letartóztattak négy férfit, de vádat már nem tudtak emelni ellenük. Fulcher szerint előlépett egy szemtanú, aki látta Halliwellt és a nőt együtt, de a rendőrség nem volt kíváncsi a mondandójára.

A rendőrség azóta kiadott egy közleményt arról, hogy nincs bizonyíték, ami bármelyik más, az Egyesült Királyságban elkövetett bűncselekményhez kötné Halliwellt. Stephen Fulcher szerint ha nincs, azért nincs, mert nem kutatták fel azokat.

Eredeti Cikk: http://index.hu/kulfold/2017/07/03/sorozatgyilkos_es_rendori_hiba_karrier_volt_az_elfogas_ara/

Kommentár: dr. Regász Mária

Sajnos itt is ismert dologról van szó. Nem nyomoznak, mert az rontaná az ügyészség váderedményességét,ha kiderülne, hogy van bűncselekmény, sőt, még elkövető is, csak nehéz a bizonyítás. Sőt, néha még akkor sem, ha könnyű, például amikor hangfelvétel bizonyította a szexuális erőszak kísérletét, de az ügyészség inkább megszüntette az eljárást, mert az ügyészt is zaklatni kezdte az elkövető és rágalmazó cikkeket írt róla. Így inkább megszüntette az eljárást és ellene panasznak helye már nem volt, de egyébként is a jogban járatlan áldozat nem mert szembeszállni az elkövetővel, ha egyszer a hatóság/ögyészség is „fél”.

dr. Regász Mária

ügyvéd