Pszichopata a párom

Idilli képben tünteti fel magát és vázolja fel a kapcsolatot, figyelmes, simulékony, felkészül a leendő párja szokásaiból és feltérképezi annak gyengeségeit, hogy elérje a célját, a kontrollt.

Zsolt egy közösségi oldalon írt rám, kiderült, hogy korábban már látott egy eseményen, és a titkárnőjének fizetett, hogy nyomozza ki a nevemet. Megismerkedésünkkor egy depresszív, melankolikus időszakomat éltem az élet minden területén, ezért imponált, hogy mindig próbált felvidítani. Nagyon segítőkész volt, több vizsgámra is készültem akkoriban, és adott a tanuláshoz segédanyagokat.

Meglehetősen intelligens, kedves, közvetlen, figyelmes és határozott férfi benyomását keltette. Úgy tűnt, hogy ami nekem fontos, hogy meglegyen a páromban az őbenne megvan, azokkal a jellemvonásokkal bír.

Hazugságok, a saját hibájából való tanulás teljes hiánya

Külsőre egyáltalán nem volt az esetem, de egy vidám és értelmes embernek tartottam, akire fel tudtam nézni. Kapcsolatunk elején elég sokat eljárt szórakozni, illetve többet is ivott a kelleténél, de azt ígérte, hogy ez meg fog szűnni, mert ha én vele vagyok az számára a tökéletes boldogság, bulizásokra már nincsen szüksége. Ez nagyon hízelgően hangzott, de természetesen kíváncsi voltam, hogy be is tartja-e, így amikor nem találkoztunk hétvégén, de beszéltünk telefonon megkérdeztem, hogy mivel fogja tölteni az estét. Általában a válasz az volt, hogy TV-t fog nézni, és rám gondolni, amit el is hittem. Eleinte… Ugyanis többször észrevettem a közös kedvenc szórakozóhelyünk bulifotóit nézegetve, hogy az én párom nem csak rám gondolt péntek vagy szombat esténként, ahogyan ígérte, hanem a disco bárpultját támasztotta, amit a fotós meg is örökített. Mikor rákérdeztem, hogy volt-e bulizni, tagadta, majd mikor mutattam, hogy szerintem volt, mert le is fotózták, mondta, hogy én vagyok az oka, hogy elment, mert mindentől eltiltom.

Féltékenység

Amikor felvetettem egy alkalommal, hogy én is elmennék kikapcsolódni a barátaimmal, mondta, hogy természetesen menjek, a kapcsolatok ápolása nagyon fontos. Ahogyan közeledett az időpont elkezdett lelkiismeret-furdalást okozni. Olyanokat mondogatott, hogy én őt nem is szeretem, biztosan meg szeretném csalni azért megyek el. A baráti találkozót végül lemondtam.

Másik fél önbizalmának teljes lerombolása

A megismerkedésünk után pár héttel életmódot váltottam. Elkezdtem tisztán étkezni és sportolni, aminek elég gyorsan látványos eredménye lett. Nagyon nem tetszett neki, mindig őrült bűntudatot keltett bennem, hogy tőle veszem el az időt, amikor futni, vagy konditerembe megyek, de a legkegyetlenebb megjegyzése az volt, hogy vékonyabban neki nem tetszem, mert olyan helyekről is lefogytam ahonnét nem kellett volna, így számára már nem vagyok nőies.

A külsőmet tekintve viszonylag elégedett voltam mindig magammal, természetesen, mint a legtöbb nő kapásból húsz dolgot fel tudnék sorolni, hogy mi nem tetszik magamon, de csúnyának sosem tartottam magamat. Ahogyan elkezdtem sportolni sokkal jobb lett a közérzetem és jobban is éreztem magam a bőrömben, amit Zsolt folyamatosan próbált lerombolni különféle megjegyzésekkel.

A megbánás hiánya

Egy lányismerősöm, - aki korábban Zsolttal az utcán látott minket együtt - egy rendezvényen kérdezte, hogy együtt vagyunk-e. Mondtam, hogy igen, erre ő megjegyezte, hogy jó, ha tudom, hogy párhuzamosan neki is udvarol. Zsoltnak elmeséltem, mire teljesen felháborodott és kikérte magának. Nagyon őszintének tűnt, elhittem neki.

Ezen eset után pár nappal történt, hogy egyik este nézett valamit a TV-ben, és kértem, hogy egy korábban ígért e-mailt továbbítson nekem. Odaültem mellé, bekapcsolta a laptopját, majd belépett az e-mail fiókjába. Láttam, hogy a beérkezett üzenetek között van egy társkereső oldalas üzenet. Kérdeztem, hogy erre mi a magyarázat. Nem szerette volna, de erősködtem, hogy nyissa meg. Egy válasz volt egy hölgytől az ő üzenetére. Kérdésemre, hogy miért regisztrált egy társkereső oldalra, először gyenge hazugsággal próbált reflektálni, majd engem okolt, hogy múltkor összevesztünk és azt ő úgy értelmezte, hogy már vége van a kapcsolatnak és én őt nem szeretem. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy semmiféle megbánást nem mutatott.

Agresszivitás

Zsolttal azonos volt a foglalkozásunk, így reméltem, hogy majd szakmai kérdéseket is meg tudtunk vitatni, de az első ilyen témájú diskurzusnál, amikor felülírtam az ő véleményét, iszonyatos haragra gerjedt és kikérte magának. Ahogy telt az idő rájöttem, hogy azért gondoltam a szakmájában professzionálisnak, mert szóban nagyon jól elő tudta magát adni, de az írásbeli prezentációi és az okfejtései nagyon gyengék voltak. Ha az ember a felszínnél kicsit alább ásott, komoly hiányosságokat talált, amit ő természetesen próbált palástolni.

Család

Már az elején nagyon furcsa volt nekem, hogy anyukája látatlanban különféle ajándékokat küldött nekem, amit természetesen kedves gesztusnak találtam, de nem értettem. Mikor találkoztunk élőben még kedvesebb volt és a beszélgetésből rájöttem, hogy ő objektívan látta a fia természetét, és nagyon szerette volna, hogy valaki megmaradjon mellette.

Kötődés

Ahogy telt az idő megmagyarázhatatlan kötődés alakult ki bennem Zsolt iránt, akiről már tudtam, hogy nem az, akinek gondoltam, és akinek mutatta magát. Azok a tulajdonságok, amelyek miatt megszerettem őt, a valóságban nem is léteztek, egy illúzió volt, amit ő keltett.

Lezárás

Egyre inkább éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel. Kezdtem elfáradni a kapcsolatban, az önbizalmam egyre kevesebb lett, mert azt éreztette velem, hogy egy kibírhatatlan személyiség vagyok, akit csak ő visel el és ezért hálát várt. Rengeteg energiát fektettem ebbe a kapcsolatba, sokkal többet adtam, mint amit visszakaptam.

Igyekeztem mintabarátnő lenni, reggel mikor felkelt reggeli várta, ebédet csomagoltam, kitettem kivasalva a másnapi ruháját, munka után rohantam bevásárolni vacsorára. Volt takarítónője, de mondtam, hogy mondja vissza majd én takarítok. A kapcsolat elején ezekért az apróságokért nagyon hálás volt, később, ha nem főztem, mert nem volt időm, mert mondjuk túlóráztam, a fejemhez vágta, hogy ezek szerint nem szeretem már, vagy megjegyezte, hogy már nem vagyok olyan házias.

Egyre több konfliktusunk volt. Már tudtam, hogy vagy a kapcsolatnak lesz vége, vagy a lelkem megy erre rá. Tarthatatlan volt számomra már ez az állapot, megbeszélni a problémákat pedig esélytelen volt. Rögtön vádaskodásnak vette, és vagy érzelmi zsarolással próbálkozott - többnyire sikeresen, mert utána mindig megkérdőjeleztem a saját emberi értékeimet -, vagy agresszívan visszatámadt. A lelkiismeretére pedig nem lehetett hatni, mert az neki nem volt.

Ez egy darabig ment, hogy lejjebb adtam az igényeimből, de egy idő után belefáradtam. Folyamatosan rossz kedvem volt, és zavart, hogy nem vagyok önmagam. Szerencsére egyik találkozáskor annyira túlzásba vitte az érzelmi zsarolást, hogy egy pillanat alatt átkattant bennem valami, és ezt az embert objektíven tudtam nézni. Úgy váltunk el, hogy rám vágta az ajtót, és felszólított, hogy akkor keressem, ha felnövök és befejezem a hisztit. Nem sikerült bennem már bűntudatot keltenie. Úgy döntöttem „nincs kedvem befejezni” és én nem kerestem többet. A sors iróniája, hogy ő persze igen. Még egy ideig próbálkozott, bocsánatkéréssel, ígéretekkel és a szokásos érzelmi zsarolással, de már túljutottam rajta érzelmileg.

Eredeti Cikk: http://pontmintte.blog.hu/2017/05/02/pszichopata_a_parom