Csak ne nála legyen

„Ha már nem tudtok szeretni, legalább jók legyetek. Ha jónak lenni sem sikerül, akkor keressétek az igazságot. És ha azt sem találjátok, akkor tartsátok be a törvényeket.” A néhány éve elhunyt népszerű pszichológus, Popper Péter alighanem nagyon jól ismerte a gyermekeikért a végsőkig küzdeni kész szülők elszántságát. Azokét, akik – a szó szoros értelmében – bármire képesek, hogy a válás után ne a másikhoz kerüljön a gyerek.


Egy négy évvel ezelőtti kora nyári napon Bence kisfiával együtt, vérző karral menekült el otthonról őrjöngő felesége elől. Korábban is voltak tettlegességig fajuló vitáik, miután megszületett kisebbik gyerekük, az asszony egyre agresszívabbá vált, durván bánt a gyerekeivel, akiket a férfi próbált megvédeni. Ekkor már beadták a válási papírokat, a tárgyalást novemberre tűzték ki.


Pár nappal később, amikor a férj a gyerekével és édesanyjával hazafelé tartott az utcán, markos férfiak támadták meg, verték eszméletlenre, a gyereket pedig elrabolták. Bár másnap Bence kézhez kapta a bíróságtól azt az ideiglenes intézkedést, amelynek értelmében a gyerekek az anya tanúk által megerősített alkalmatlansága miatt azonnali hatállyal az apjukhoz kerülnek, nem tudta érvényesíteni azt. Fél évig azt sem tudta, hol vannak a gyerekei, mint később kiderült, ugyanaz az ilyen helyzetekre specializálódott „cég” segített elrejtőzni az asszonynak, amelyik a rablást elkövette.


A pokol innentől három éven át folytatódott számtalan perrel, tárgyalással, rágalmakkal, szakértőkkel.


Az asszonynak három ügyvédje állt fel, hogy nem vállalja tovább az ügyet, a tárgyalóteremben nemegyszer intette meg a bíró az anyát, hogy nyilvánvaló hazugságokkal – a szexuális abúzus vádjától a férj alkoholistázásáig – ne akassza meg az ügyet. Az asszony ellen zajló négy büntetőjogi perből három még folyamatban volt (és van is még mindig), az egyikben jogerősen elítélték kiskorú rejtegetése miatt, amikor a gyermekelhelyezési perben másodfokon is döntés született, amely neki kedvezett. Arra hivatkozásul, hogy az elmúlt években nála voltak a gyerekek, és fontos számukra az állandóság, neki ítélték őket, az apának bővített kapcsolattartást engedélyezve. Bence később utánanézett: rossz helyre költöztek annak idején – az érintett bíróságon lényegében nem nyerhet apa.


A válás anatómiája


Bár apa amúgy is ritkán nyer Magyarországon ilyen jellegű pert – amelyek bár nem nagy gyakorisággal fordulnak elő, nem egyediek és viszonylag hasonló forgatókönyv szerint zajlanak.


Érdekes megállapítást tesz mindkét általunk megszólaltatott pszichológus szakember, a nevelési tanácsadóban dolgozó Rothbart Erika és az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézetének igazságügyi szakértője, Kovács József: „tanult embernek nincs párja az elhelyezési ügyekben”.

Az akár 4-6-8 évig húzódó jogi hercehurcák szereplői legtöbbször jól szituált, magasan képzett emberek, akiknek van megfelelő jogtudatosságuk és anyagi forrásuk, hogy belemenjenek egy ilyen küzdelembe. De persze nem ez a két legfőbb „hozzávaló” egy ilyen ügyben. Sokkal inkább a sértettség és az ehhez kapcsolódó bosszú, amelynek eszközévé válik a gyerek. Az a teljesen ártatlan résztvevő, aki eleve áldozata egy ilyen helyzetnek, a család szétesésének.


A gyerek a válással önmagában meg is birkózna, ha szülei nem folytatnának háborút, pont érte, de valójában egymás ellen, mondja Rothbart Erika klinikai szakpszichológus, aki sok ilyen eldurvult küzdelemnek és nem megfelelő bírói ítéletnek szembesült már a következményével a nevelési tanácsadóban. „A válófélben lévő szülőknek gyakran elmesélem a Kaukázusi krétakör történetet, a két anyáét, aki egyaránt igényt tartott ugyanarra a gyerekre, és akik esetében az döntött volna, hogy ki tudja kihúzni a gyermeket a körből. Az igazi anya elengedte a gyereke kezét, hogy ne tépje szét. Senki nem akar lemondani a gyerekéről – valójában nem is kell –, de a helyzetet, amelyet magunk idéztünk elő, nekünk kell megoldanunk úgy, hogy neki jó legyen, ne kelljen meghasonulnia, választania. Hiszen a gyermek egy ilyen helyzetben iszonyú lojalitáskonfliktusba kerül, nem tud kétfelé megfelelni, érzelmileg függő viszonyban van, és előfordulhat, hogy a vele élő szülő akarva-akaratlanul manipulálja a gyereket” – mutat rá a szakember annak a helyzetnek az igazságtalanságára, amikor az egyik szülő úgy tud „nyerésben lenni”, hogy – akár folyamatos jogsértés árán – a másiktól elveszi a kapcsolattartás lehetőségét.


Peti és Diana a válás után az édesanyjukhoz került. Az ítélet szerint az apának joga volt a kapcsolattartáshoz. A gyerekek szerették az apjukat, minden héten várták a találkozást. Az anya azonban másként gondolta, és megtiltotta a gyerekeknek, hogy találkozzanak vele. Az apa ebbe nem törődött bele, és többszöri sikertelen győzködés után ügyvédhez fordult. Per lett az ügyből.


Az anya ekkor azzal jött elő, hogy az apa szexuálisan bántalmazta a kislányát, és azt kérte, tiltsák el a gyermekeitől. Az apa állította, hogy soha egyetlen ujjal nem nyúlt a gyermekeihez, hiszen szereti őket. A két szülő tanúkat, szakértőket vonultatott fel. Egyet, kettőt, ötöt, tízet. Teltmúlt az idő. A bíró mindenkit meghallgatott, aztán másfél évvel később úgy határozott, hogy az apának joga van látni a gyerekeit.


Az anya nem adta fel, fellebbezett és megint fellebbezett. Újabb szakértők, újabb tanúk, újabb másfél év. Közben a bíró számára is világossá vált, hogy az anya tendenciózusan rágalmazza az apát a hatóságok előtt és a bíróságon is. Ítéletet nem hozott ugyan, de ideiglenesen az apához helyeztette el a gyermekeket. Az anya a határozat kézhezvétele előtt eltűnt, és azóta se tudni, hol van. A hatóságok teszik a dolgukat, körözést adtak ki az eltűnt gyerekekre vonatkozóan. Az apa pedig vár. Immár több mint három éve. És fogalma sincs, mit tudnak vagy gondolnak róla a gyermekei. A per folyik tovább.


Az idő nem tétel


„A legfőbb gond az idő” – mondja dr. Koncz Krisztina ügyvéd. Az elsősorban családi joggal, ezen belül gyermekelhelyezési – a 2014. március 15. napja óta hatályos jogszabályok terminológiája szerint: szülői felügyelet gyakorlása iránti – ügyekkel foglalkozó jogász szerint, mivel a törvény nem mondja ki, hogy az ilyen ügyekben mennyi idő alatt kell ítéletet hoznia egy bírónak. „Egy taktikázó fél akár évekig is elhúzhat egy ügyet fellebbezésekkel, újabb és újabb szakértői véleményekkel és ellenvéleményekkel vagy a jog nem rendeltetésszerű gyakorlásával.”


„Sokszor érzem úgy, hogy a szülők, belefáradva a küzdelembe, már-már belemennének a megegyezésbe, de az ügyvédjük hajtja őket tovább, hiszen ő birtokában van a bevethető eszközök teljes repertoárjának” – mondja Kovács József szakpszichológus, aki több száz gyermekelhelyezési ügyben írt már szakvéleményt, amely ezeknek a pereknek egyrészt az egyik legfontosabb eleme, másrészt időhúzási eszköz azok számára, akik nem a gyors megegyezésre törekednek.


A peres felek gyakorlatilag végtelen számú szakértőt felvonultathatnak, akik persze mind meghallgatják, kikérdezik, analizálják a per tárgyát, vagyis a gyermeket. Előfordul, hogy nyolc-tíz szakértő is felbukkan egyetlen ügyben, amire a bíró megelégeli az egymásnak ellentmondó véleményeket, és a perben maga rendel ki független igazságügyi pszichológus szakértőt. „A gyakorlat az, a bíró egy ideig hagyja, hogy a szülők hozzanak saját maguk által rendelt szakértői véleményeket – mondja dr. Koncz Krisztina. – Előfordult, hogy olyan »szakértő« véleményét csatolták egy keresethez, aki pszichológusdiplomával sem rendelkezett.”


Ezek a drága pénzen (60-80 ezer forinton) vett vélemények természetesen a megrendelőt tüntetik fel jó fényben: a zenész is annak a nótáját húzza, aki fizet. Rothbart Erika klinikai szakpszichológus azt mondja, hogy az ilyen magánszakértői véleményezéseket a gyerekek érdekében meg kellene tiltani, hiszen csupán hangulatkeltő és időhúzó szerepük van, mint tényleges befolyásoló erejük. Az is előfordulhat, hogy a bíróság maga is több szakértői véleményt kér be, ha az ügyvéd megtámadja azt, és gyakran előfordul a szakértők meghallgatása, nem egy esetben több szakértő véleményének szóbeli ütköztetése is a tárgyalásokon.


„Ezek a vizsgálatok megterhelik, nyomasztják a gyermekeket és teljesen felesleges egy harmadik, negyedik, sokadik szakértői vélemény, hiszen ugyanazokkal az eszközökkel ugyanazokra a dolgokra kérdeznek rá a kollégák” – mondja Kovács József, hozzátéve, hogy bizony nem kellemes egy gyereknek a SOTE Anatómiai Tanszékének komor épületében a sorára várni vagy éppen a rácsokkal teli orvos szakértői intézetbe besétálni. És persze rutinszerű a 8. családi rajz elkészítése vagy apáról és anyáról beszélni újra és újra, a válaszok nyilván egy idő után sematikussá válnak.


A szakértőket felvonultató perek ráadásul azért is nyúlnak végtelen hosszúságúra, mert a szakértői meghallgatásokra hónapokat kell várni szakemberhiány miatt.


„Évi 6-700 embert hallgatok meg, egy emberre átlagosan egy óra jut – árulja el Kovács József. – Természetesen ezek után még ki kell értékelnem a találkozást, szakvéleményt készítenem, és adott esetben elmennem a tárgyalásra.” Szerinte ekkora leterheltség mellett még lehet szakszerűen dolgozni, de mégsem egészséges ez így senki számára. Az igazságügyi szakértő hangsúlyozza, hogy egy jól képzett kolléga megfelelő tapasztalattal, a rendelkezésre álló eszközökkel és metódussal, amelyeket módszertani levelek, ajánlások határoznak meg (de nem tesznek kötelezővé) Magyarországon, nagy biztossággal meg tudja állapítani, hogy történt- e szexuális abúzus, alkalmas-eegy szülő a gyermek nevelésére, illetve, hogy kihez kötődik jobban a gyerek. Kivonható a viselkedésből a válással járó stresszfaktor és kiszűrhetők a gyereket befolyásoló magatartások is. Ugyanakkor, mivel a szakértők is emberek, van szubjektív eleme minden szakvéleménynek, és ezért is térhetnek el esetleg a több helyről rendelt állásfoglalások. Ráadásul a végső döntés a bíróé, aki megítélése szerint használja fel a véleményeket, amelyek sokszor annyit tudnak megállapítani: mindkét fél alkalmas a gyermek nevelésére, a gyerek mindkét szülőhöz egyformán ragaszkodik. A szakértő így gondolja, a gyerek így érzi, a szülők pedig háborúznak tovább…


Eredeti Cikk: https://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/csak_ne_nala_legyen



Kommentár: Dr. Regász Mária


„„Sokszor érzem úgy, hogy a szülők, belefáradva a küzdelembe, már-már belemennének a megegyezésbe, de az ügyvédjük hajtja őket tovább, hiszen ő birtokában van a bevethető eszközök teljes repertoárjának” – mondja Kovács József szakpszichológus” – ilyen is van, de olyan is, hogy a szülők megegyeznek, majd kiderül, hogy a pszichológusnál, mediátornál kötött egyezség végrehajthatatlan, vagy olyan hátrányos valamelyik fél (általában az apa) számára, hogy gyakorlatilag az egyezség megfosztja minden jogától. Ilyenkor utólag már szinte lehetetlen megváltoztatni. A mediátor/pszichológus nem jogász, nem ismeri a jogszabályokat, a bírósági és gyámhivatali gyakorlatot. A mediátor/bíróság/gyámhivatal azt mondja: egyezzenek meg, de van, hogy csak akkor tudnak megegyezni, ha az van, amit az egyik fél akar. Az ügyvéd feladata viszont épp az, hogy az ügyfele érdekeit is érvényesítse.


Van olyan ügy, ahol a felek egyezséget kötöttek. Az ügyvéd előre jelezte, hogy az egyezség tartalmával nem ért egyet, végrehajthatatlan, de egyébként is hátrányos az anya számára. Az apa ekkor már a fél világot feljelentette/beperelte/megrágalmazta, beleértve az anyát, a teljes rokonságát, az összes ismerősét, tanúját, védőnőt, ügyvédet, nyomozót stb. Az anya azt gondolta, hogy egyezségkötéssel majd szabadulhat és megszűnnek az eljárások (addigra több mint 50 eljárást indított az apa az anya ellen, akinek pici gyermeke volt, nem ért rá tárgyalásokra járni, készülni, beadványokat írni.)


Az egyezség nem jött be, a nő élete azóta is pokol. Az apáról nárcisztikus-paranoid-pszichopata, a kapcsolattartásokat arra használja, hogy az anyát megfélemlítse. A hatóságok nem tesznek semmit, mert az apa őket is feljelenti/beperli/megrágalmazza, beleértve az anya összes ügyvédjét. A célja az, hogy az anya képviselet és ezáltal védelem nélkül maradjon és ő szabadon erőszakoskodhasson vele (volt, hogy a kapcsolattartás során megerőszakolta, amire az anya feljelentést tett, de a mai napig senki sem csinált semmit). Nem biztos, hogy az ügyvéd rosszat akar, de mindenki könnyebben hiszi el, hogy az ügyvéd a hibás, mint azt, hogy ő maga.

Megjegyzem továbbá, hogy a szakértők is sokszor hibáznak, pl. amikor a gyerek elmondja, hogy azért utálja az apát, mert amikor az anya hasában volt, az apa akkor is verte az anyát és ezzel őt is, ezután a szakértő megállapítja, hogy ellennevelésre utaló jeleket nem tapasztalt.

Amikor egy szakértőnél 30 esetből 30-szor az anya alkalmasabb a gyermek nevelésére „egy kicsivel”, vagy amikor az anyát évek óta zaklatja az apa, fenyegeti, rágalmazza, megfigyeli és erre több peradat van, vagy pl. a gyermeket másfél éves kora óta rendszeresen ütlegeli, amiről több felvétel van, vagy amikor az anyának sugallatai és látomásai vannak és üvölt a gyermekkel, hogy hogy merte lehányni a nadrágját és a szakértő ezt meg sem hallgatva mondja ki alkalmasabbnak az anyát a gyermeknevelésre, az komoly szakmai felkészületlenséget bizonyít. Amikor a bíróságok nem hajlandóak kirendelni ellenőrző szakértőt, nem hajlandóak arra, hogy a két szakértő jelenjen meg a tárgyaláson és ütköztessék a véleményüket (pl magánszakértő v. kirendelt szakértő, mert tartani lehet attól, hogy netán a kirendelt szakértő hibázott), az komolyan megingatja az ügyfeleknek a bíróságok pártatlanságába és a szakértők elfogulatlanságába vetett hitét. Remélhetőleg ez változni fog. Ezen vagyunk.


dr. Regász Mária

ügyvéd

Kiemelt Cikkek
Kövessen (még nem üzemel)
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
Legújabb Cikkeink