"Zaklatás, mindig a nyomodban" 8. - a pszichopata állarca
(Zaklatás - mindig a nyomodban: 12. rész, a törvény felett)
„Zaklatás – mindig a nyomodban” címmel egy sorozatot láthatunk az ID Discovery csatornán.
Sajnos a zaklatás sok ember életének mindennapi része, ez alól senki sem kivétel (még mi ügyvédek sem, többek között engem is zaklatnak, zaklatómról pedig nemrég állapította meg igazságügyi pszicháter szakértő, hogy nárcisztikus, paranoid, pszichopata).
A zaklatók személyisége eléggé összetett, többnyire nárcisztikus, paranoid személyiségek, ritkábban ez pszichopátiával, szociopátiával is párosul, mely igen veszélyes párosítás, ha még skizofrénia is társul hozzá.
Az antiszociális személyiségzavar
„A báránybőrbe bújt farkas”
DSM IV-TR: Antiszociális személyiségzavar = BNO: Disszociális személyiségzavar
A szélhámosokat az antiszociális személyiségzavarral (szociopátia, korábban elterjedt nevén pszichopátia) azonosítja a szakma.
Az antiszociális személyiségzavar a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavara.
Az antiszociális személyiséget az alábbi negatív triásszal jellemezhetjük:
NEM SZERET – NEM SZORONG – NEM TANUL
Jellemzők:
simulékonyság, felületes kedvesség, báj
• egocentrizmus, nagyzásos önértékelés, szeretetképtelenség („nem szeret”)
• hajlam az unalomra
• kóros hazudozás, csalás
• becsület, szégyenérzet és empátia hiánya
• érzelmek szegényessége, emocionális mélység hiánya, másokkal való törődésre való képtelenség
• “parazita” életstílus
• promiszkuitás (gyakori partnerváltás) a szexuális kapcsolatokban
• jó intellektus
• több házasság, zavaros családi élet
• reális, hosszú távú tervek hiánya
A szociopata a normális ember tökéletes másolata…
A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulál és kihasznál. Megtanulja, és hihetően játssza a szerepét. Ha kell, a bűnbánatot is eljátssza („nem szorong”).
„Szociális öngyilkos” mintha eleve a kudarcot keresné („nem tanul”).
Vannak öngyilkos gondolatai, de ritkán valósítja meg ezeket.
Büntethető
Tisztában van azzal, hogy amit tesz, büntethető – csak éppen nem érdekli.
A csalás, okirat-hamisítás, sikkasztás, jogosulatlan címhasználat, házasságszédelgés jogi kategóriáiban tetten érhető.
A modern társadalmakra jellemző, Durkheim által leírt, egyre szélesebb körben tapasztalható anómia* kedvez a gátlástalan, önző, manipulatív, érzelem nélküli érdekemberek érvényesülésének. …
Ha akar tőlünk valamit, a számunkra megnyerő oldalát fogja nekünk mutatni és nincs ráírva, mi munkál benne.
Hogyan ismerhető fel:
- túl egyenletes a teljesítménye, stressz-helyzetben is „hidegvérű”, „szeme se rebben”
- szuggesztív, manipulatív (általában monoton, egyenletes hangon beszél, stresszhelyzetben sem változik a hangmagasság)
- hazugságainak van valami igazságalapja (hazugság: az XYZ cégnél dolgozik – igazságtartalom: lakóhelye közelében van egy XYZ gyár)
- felismeri a gyenge ponto(ka)t a másik emberben, és ott hízelgi be magát („túl jó, hogy igaz legyen”)
- megbízhatatlan (rendszerint késik, a megbeszélt időpontokat „ajánlásként” értelmezi)
- ha számonkérésre kerül sor, mindenre van egy válasza (kifogása), ezek a magyarázatok azonban nehezen követhetők nyomon vagy igazolhatók. Ha kifogást kell fölhoznia, akár a barátja hirtelen halála, vagy édesanyjának retinaleválása (!) is előkerülhet eszköztárából. Ezzel még együttérzést is vált ki partneréből.
Az antiszociális viselkedés, illetve a fentiekben leírt tünetek gyakran már gyerekkorban megjelennek és ezekkel érdemes szakemberhez fordulni, mivel felnőttkorra a patológiás viselkedés olyan mértékben rögzül, hogy túl sok eredmény már nem várható a beteg kezelésétől.
Pszichopata, szociopata, antiszociális személyiségzavar Szerző: WEBBeteg - Dr. Veress Dóra
A hétköznapi életben gyakran használjuk a pszichopata kifejezést, mégis kevesen tudnánk pontosan megfogalmazni, milyen emberekre is vonatkozik ez a megnevezés. A pszichiátriában hivatalosan 1980-ig használták a pszichopátia, és az ebből származtatott pszichopata szót, a későbbiekben a helyét az antiszociális vagy disszociális személyiségzavar váltotta fel. Az új névben szereplő antiszociális kifejezés nagyon megtévesztő, mivel a köznyelvben antiszociálisnak azokat az embereket szoktuk nevezni, akik kerülik a társasági életet, visszahúzódóak, gátlásosak. Szakszerűen azonban ezt az embertípust aszociálisnak kellene nevezni, az antiszociális elnevezést fenntartva azoknak, akik szembefordulnak a társadalmi normákkal, felrúgják a társadalmi együttélés szabályait, így képtelenek beilleszkedni a közösségbe.
A pszichopata álarca
Első megközelítésre az antiszociális személyiségzavarban szenvedő ember nagyon barátságos, elbűvölő, intelligens, mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tőle. Általában magas pozíciót tölt be, a céljait mindig eléri, sikeres embernek nevezhető. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy mindez csak a látszat, és a jólszituáltság maszkja mögött egy teljesen más ember lakozik. Az antiszociális ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erőszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés. Az áldozatok sokszor csak késve ismerik fel, hogy az elbűvölő álarc mögött ki is lakozik valójában.
A pszichopata nem érez.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az ilyen személyiségzavarban szenvedő ember nem érez. Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együtt érezni másokkal, ezért gyakran tapintatlan, lenéző és érzéketlen más emberekkel szemben. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg. Noha mindig tudja, mit kell mondani, de a szavai mögött kevés a meggyőződés és a valós érzelem.
A pszichopata nem szorong
Másik jellemzője ennek az embertípusnak, hogy nem szorong. Mivel csak önös érdekeik vezérlik őket, ezért nem riadnak vissza a hazudozástól, álnévhasználattól, csalástól, mások becsapásától sem. Kölcsönöket vesznek fel, melyeket soha nem fizetnek vissza, a munkahelyüket igen gyakran váltogatják. Viselkedésük sokszor feszült, felelőtlen, kiszámíthatatlan, alkalmanként a saját magukra veszélyes cselekedetektől sem riadnak vissza. Nem képesek felismerni annak a következményeit, ha bűncselekményen kapják őket, sok esetben visszaesőként kerülnek az igazságszolgáltatás elé. Az antiszociális személyiségzavarban szenvedő nem tanul a hibájából
A legnagyobb hibájuk, hogy nem tanulnak saját tévedéseikből és tapasztalataikból. …
Antiszociális személyiségzavar - A pszichopátia jellemzői A hétköznapi életben a pszichopata kifejezés mellett a szociopata megnevezés is igen gyakran előfordul. Egyes pszichiáterek szerint a két megnevezés közt nincs különbség, ugyanazt az embertípust jelölik, míg mások szerint ezek az antiszociális személyiségzavar két altípusát képviselik. A pszichopatának nevezett altípus örökli a betegséget, míg a szociopatákat a körülményeik, az elhanyagoló szülői magatartás, iskolai traumák, a szegénység vagy a rossz társaság viszi tévútra. Egy harmadik megközelítés szerint szociopata az a pszichopata, akinél a törvénnyel és a társadalmi szabályokkal való szembehelyezkedés dominál. Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/11642/antiszocialis-szemelyisegzavar
Az ilyen személyek sokszor pelekedési tébolyban is szenvednek, mindenkit feljelentenek, beperelnek, a zaklatott személyeket tárgyként kezelik és a zaklatás célja az, hogy hatalmukat kiterjesszék a zaklatott személyre, hatalmas energiákat fektetve abba, hogy a zaklatott személyben folyamatosan tudatosítsák jelenlétüket, azt, hogy figyeli őt, hogy mindig jelen van az életében. Ezt szó szerint kell érteni, gyakorlatilag az egyetlen esélye a zaklatottnak az, ha lecsukják a zaklatót, ellenkező esetben esélye nincs megszabadulni tőle.
A zaklatáshoz bármilyen eszközt felhasználnak (telefonon, e-mailben próbálják felvenni a kiszemelt áldozattal a kapcsolatot, interneten különféle lejárató cikkeket írnak róla, melyek sokszor hihető tartalmúak, de hamis okiratokon alapulnak vagy részben való tényeket tüntetnek fel hamis színben).
Sokszor tesznek alaptalan feljelentéseket kihasználva, hogy az eljáró hatóságok sokszor egyáltalán nem alaposak, hibákat követnek el, nem vizsgálják ki kellően az eseteket, ezért különféle „bizonyítékokat” is koholnak, mert biztosak abban, hogy nem buknak le.
A hatóságokat könnyen félrevezetik, az ügyeket egyesíttetik ezzel átláthatatlanná teszik, majd az eljárást különféle trükkökkel elhúzzák, miközben azt a hamis látszatot keltik, hogy az ellenfél miatt húzódik el az eljárás.
Mivel kiváló manipulációs készséggel rendelkeznek és hihetően adják elő az állításaikat csak a rendkívül jól képzett szakemberek képesek leleplezni őket (közülük is csak azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy az ilyen személlyel szembeszálljanak és felvállalják, hogy maguk is üldözés tárgyai lesznek) pedig nagyon könnyen felismerhetőek arról, hogy mindenkit igyekeznek megfélemlíteni, aki nem nekik ad igazat, például nem szoronganak akkor sem, ha feljelentik a bírót, az ügyészt, az ügyvédet vagy bárkit, aki az útjukba áll.
Épp emiatt a manipulációs készségük és megfélemlítő magatartásuk miatt sok esetben még az igazságügyi pszichológus szakértők sem képesek és/vagy merik felismerni és leírni a személyiségjegyeiket, ezért sokáig rejtve marad a személyiségük, mely azzal a veszéllyel járhat, hogy igen súlyos bűncselekményeket követnek el évekig minden következmény nélkül, ami viszont rendre megerősíti bennük azt a kényszerképzetüket, hogy ők „kiválasztottak”, akik mindenkinél okosabbak (ezt rendre hangoztatják is, miszerint magas IQ-val rendelkeznek) és azt, hogy bármit megtehetnek büntetlenül, mert mindenki más „hülye” és úgysem ért semmihez, bárkit „padlóra visznek”, „lenyomnak”.
Az ilyen személyek haragja legfőképp azon személyek ellen irányul, akiktől a legjobban tartanak, például annak okán, hogy leleplezheti őket (nyomozó, ügyész, ügyvéd, bíró stb.). Minél jobban tartanak valakitől, annál jobban támadják.
Sajnos előfordul, hogy ezen személyek nagyon veszélyesek, nem ritka, hogy eltűnt személyek „kísérik” a tevékenységüket, akik soha nem kerülnek elő, pl. a koronatanúk eltűnnek.
Sok esetben agresszívek, agresszivitásukat sokszor általuk tartott állatokon vezetik le, például macskákat bántalmaznak, vagy halott állatok tetemei, esetlegesen részei „díszítik” a lakásukat, pl. macskájuk levágott farka, ill. különleges állatokat tartanak (kígyót, krokodilt, pókot stb.), mely szintén azt a célt szolgálja, hogy kitűnjenek a tömegből és bátornak, különlegesnek lássák őket mások.
Sajnos az a magatartásuk, hogy állatokat kínoznak meg, igen komoly előjele annak, hogy sorozatgyilkosokká válnak, vagy már azok (ld. Peter Tobin esete – CBS Reality: Gyilkos férjek, ill.: http://www.port.hu/tobin_-_egy_sorozatgyilkos_portreja_tobin_-_a_portrait_of_a_serial_killer/pls/w/films.film_page?i_film_id=111189).
A nárcisztikus/paranoid/pszichopata személyiség a sorozatgyilkosokat is jellemzi pl. Luis Alfredo Garavito Cubillos
“A pszichopata profiljában a tulajdonságok és jellemzők között találjuk például: a felszínes sármot, az empátia, az érzelmek és a bűntudat hiányát, a felsőbbrendűségi érzést, a beteges hazudozást, lobbanékonyságot, felelőtlenséget, az alkalmi szexuális kapcsolatokat, de nem ritka az átlagon felüli intelligencia sem. Lételemük embertársaik dróton rángatása, a szeretet pedig életük végéig ismeretlen marad előttük.” http://www.nowmagazin.hu/?p=2674
„"Tiszta tekintetű, jóképű, harmincas férfi ült velem szemben, és roppant meggyőzően állította, hogy ártatlan. De amikor kérdőre vontam a börtönparancsnokot, csak legyintett. A férfi szó szerint kivégezte a szüleit, miután arra kérték, hogy menjen el dolgozni, mert nem tudják eltartani. Döbbenetes volt. Ha az utcán találkozom ezzel az emberrel, talán még tetszett is volna", meséli egyetemi szakmai gyakorlatának emlékét Bori. A "szimpatikus" férfira mondhatjuk: tipikus pszichopata, de ugyanez áll arra a szélhámosra is, akit egy régi, pszichiátriai tankönyv esetleírása említ. "Mint hírlapíró a Budapesten átutazó Pasics jugoszláv miniszterelnököt meginterjúvolta, ezért a kormányzóság nevében motorcsónakot, majd hidroplánt utaltatott ki a maga számára. (...) A Royal Apollo bejáratánál fogadta az államfőt és a főherceget. (...) Egy színésznőnek mint idegorvos mutatkozott be (...) elment a nő lakására és megvizsgálta: (...) meztelenül szaladgáltatta, megkérdezte, milyen a nemi élete, mikor uralkodott Napóleon. A lelkiismeretet csak hírből ismerő, a közösségi normákra fittyet hányó hazudozók, házasságszédelgők, hidegvérű gyilkosok minden korban előfordultak, ………”
„A lelkiismeret döbbenetes hiánya fémjelzi őket, tevékenységük nem egyéb, mint a másik ember kárára történő önös vágykiélés."
Hare a pszichopatákat a "társadalom ragadozóinak" hívja, akik "megnyomorított, összetört emberi lelkeket és sorsokat hagynak maguk után ámokfutásuk közben, nemritkán halottakat is".
"Ahhoz, amit a köznyelv pszichopatának mond, az antiszociális személyiségzavar áll a legközelebb, de a hisztérikus, a narcisztikus és a borderline személyiségzavarosaknak is vannak pszichopata 'vonásaik', vagyis kevert képletekről van szó - mondja Döme László, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető pszichiáter-főorvosa. - A pszichopátiának nevezett képletet nagyon sok morális kritériummal definiálják, a gyenge akarattal, a kíméletlenséggel, a felelőtlenséggel. Mindehhez a társadalmi normák felrúgása, a többiek kihasználása, valamiféle kizsákmányoló attitűd társul, de a feltűnési vágyról sem feledkezhetünk meg. A pszichopaták szeretnek a médiában szerepelni - gondoljunk csak arra a tipikus krimielemre, amikor a gyilkos állandóan azt lesi, mit írnak róla az újságok. …De fordítva is igaz. Bizonyos pályákon - főleg az erőszakszervezeteknél - kifejezetten sikeres karriert építhetnek." 2004-ben, egy amerikai pszichiátriai konferencián megállapították: "100 vállalati vezetőből nyolc pszichopata, akik ugyan hosszú távon a cég kárára vannak, de válsághelyzetekben, amikor gyorsan, racionálisan, érzelemmentesen kell dönteni, hasznot hozhatnak."
A pszichopaták általában ellenségként tekintenek a többiekre, úgy gondolják, "az élet harc", és csak úgy tudnak győzni, ha hatalmat gyakorolnak. Vizsgálatokkal igazolták például, hogy a pszichopaták szexuális bűncselekményeik elkövetésénél sokkal inkább az "uralkodásban", mint testi vágyaik kiélésében motiváltak, igazából a "leigázást" élvezik. Közben meg vannak róla győződve, hogy még legalantasabb cselekedeteikre is van magyarázat. „
A szakemberek többsége szerint már a gyermekkorban észlelhetők egyértelmű jelek - ok nélküli agresszivitás, állatkínzás, lopás stb. -, és nem csak azoknál, akiknek "nehéz sorsuk" van. A korai felismerésnek azért lenne jelentősége, mert a pszichopaták kezelése - pláne "meggyógyítása" - jelenleg megoldatlan. "Az ember személyiségének, főleg bizonyos mentális állapotainak fejlődése olyan, mint a hőre keményedő műanyag. Kezdetben még remekül lehet formálni, s ahogy formálódik, egyre inkább megszilárdul. Attól kezdve legfeljebb törni lehet, formálni már nagyon nehéz. A baj az, hogy abban az időszakban, amikor még lágy ez a műanyag, amikor még lehetne egy kicsit szobrozni, akkor nem vesszük komolyan ezt a feladatot, mert életkoruk miatt is ártalmatlanoknak tűnnek ezek a gyerekek. Akkor legfeljebb azt mondjuk, hogy neveletlen a kölök, majd az iskolában megnevelik" - nyilatkozta a FigyelőNetnek Ranschburg Jenő pszichológus.
Mit lehet tenni?
"Ha valakinek a személyiségzavara mellett más problémái is vannak, például alkohol- vagy drogfüggő, szinte biztos, hogy ezek rontják a pszichopátiás minőséget. Tehát azokat a terápiákat kell alkalmazni, melyeket egyébként is alkalmaznánk - mondja Döme László. - Ellenben a színtiszta pszichopata-képletekkel nincs könnyű dolgunk. A kezelés során először is olyan fogalmakat kellene tisztázni, ami másnak evidens. Mi az, hogy becsület, empátia, miért nem szabad hazudni. Másfelől azt kellene beláttatni, hogy ha így folytatja, előbb-utóbb nagyon megjárja. Csakhogy a pszichopaták nem ismerik a félelmet, előbb cselekszenek, és csak utána gondolkodnak, bár értelmi képességeik sokszor átlagon felüliek. …"
Ráadásul a pszichopaták - hacsak nincs más bajuk - maguktól soha nem fordulnak orvoshoz, pszichológushoz. Számukra természetes, hogy a világ olyan, amilyennek ők látják, és az összes többi ember ugyanúgy gondolkodik, mint ők. Így nem csoda, hogy a velük végzett vizsgálatok java börtönökben zajlott. ……………..A szakirodalom jellegzetes tünetként említi az izgalmak keresését, és az is közismert, hogy a pszichopaták stressztűrő képessége átlagon felüli. De mindennek a fordítottja is igaz, az unalom szinte elviselhetetlen nekik, az elkerüléséért bármire képesek. "Remek manipulátorok, együttérzést, szimpátiát keltenek, és nemcsak a laikusokat tudják megtéveszteni - mondja Hamula János. - Volt olyan betegünk, aki képes volt arra, hogy oligofrénnek (gyengeelméjűnek - szerző) nyilvánítsák, és kényszergyógykezelését rendeljék el. Rájöttünk, hogy csupán személyiségzavaros, egyebek mellett abból, hogy az IQ-tesztje viszonylag magas volt. Menet közben az is kiderült, hogy jogosítványa van, autót vezet. Valószínű, hogy itt már nem érezte szükségét a színjátéknak, biztonságban tudta magát."
Hare szerint a pszichopaták esetében nem érdemes kezelést kezdeményezni. "A kezelés kifejezés azt sugallja - írja -, hogy van mit kezelni: betegséget, szubjektív gyötrődést. (...) Azonban amennyire megállapíthatjuk, a pszichopaták kitűnően érzik magukat a bőrükben." A pszichológus szerint le kellene tenni arról, hogy "jó útra" térítsük a pszichopatákat, vagyis nem empátiájuk és lelkiismeretük fejlesztésével kellene foglalkozni, hanem arról kellene meggyőzni őket, hogy jelenlegi viselkedésük nem szolgálja az érdekeiket. …………… (A teljes cikk itt olvasható: http://magyarnarancs.hu/tudomany/ki_a_pszichopata_-_a_buntetheto_betegseg-71074)
Abban az esetben azonban, amikor egy pszichopata érdeke az, hogy másokat provokáljon, majd feljelentsen és kártérítést igényeljen tőlük, ehhez pedig az egész rendszer (nyomozó- és szabálysértési hatóságok, ügyészségek, bíróságok stb.) „segítséget nyújt” számukra azzal, hogy az eljárásaikhoz költségmentességet engedélyez, a rágalmaikra, hamis vádjaikra nem marasztal ja el őket attól félve, hogy netán a döntéshozó lesz a pszichopata új célpontja, esély nincs a „megjavításukra”, márpedig sajnos a pszichopaták elleni küzdelem során az áldozatok rendre arról számolnak be, hogy nem elég a pszichopatával megküzdenie, de az egész rendszerrel is küzdenie kell, hiszen egy ügyésznek, bírónak sokszor sokkal egyszerűbb az áldozatot elmarasztalni, mint felvenni a harcot egy nála sokszor magasabb IQ-val rendelkező személlyel.
A hiba tehát nem csak a pszichopatával van, hanem azokkal a döntéshozókkal is, akik hagyják, hogy az ilyen személyek ámokfutása következtében emberi életek menjenek tönkre.
