Ezeknek a gyerekeknek a története a pszichológust is kikészíti
Szőke András pszichológus egy évtizede foglalkozik a gyerekként szexuális bántalmazást elszenvedett áldozatok terápiájával. Az SOS Gyermekfalvak és a Norvég Civil Támogatási Alap közös, egyéves projektjében nevelőszülőknek és gyermekvédelmi szakembereknek tart szupervíziót és képzést a szexuális abúzus kezeléséről.
Arról beszélgettünk, hogy zajlik a terápia egy gyereknél, mikor van rá szüksége az elszenvedőnek, mikor jelentkezik a trauma, fel lehet-e dolgozni a bántalmazást.
Hogy kapcsolódsz a témához?
13 éve vagyok pszichológus, 2006 és 2014 között az ESZTER Alapítványnál (a szexuális bántalmazás áldozatait segítő szervezet) a szexuális abúzust elszenvedőknek tartottam terápiát, meg óvodában, iskolában dolgoztam sokat. Jelenleg magánrendelésem van, és az SOS Gyermekfalvaknál tartok szupervíziót és képzést a szexuális abúzus kezeléséről gyermekvédelemben dolgozóknak.
Hogy néz ki a terápia szexuális abúzust elszenvedett gyerekeknél?
Ez nagyon helyzet- és személyfüggő, néhány alapelvet tudok csak elmondani. Az egyik sarkalatos pont, hogy egy terápiának nem dolga az igazság kiderítése, mert sok ilyen megkeresést kapott az alapítvány. De ez ellentmond a terápiás elveknek. Ha elkezdem megkérdőjelezni a gyerek élményét, akkor le van lőve az egész terápiás folyamat.
És általában a bántalmazottak azt élik meg, hogy nem hisznek nekik, sőt, ők sem hisznek maguknak, és sokáig él bennük az az illúzió, hogy egyszer majd kiderül, meg sem történt az egész. Ha felmerül, hogy nem hisznek neki, akkor nagyon nehéz terápiát folytatni. A terápia, mint minden gyerekterápia, játékos formában zajlik, és emellett fontos a szülőkkel való munka, mert a szülő tudja azt a közeget megteremteni, amiben az igazi gyógyulás zajlik.
Egyéni vagy csoportos formában zajlik a terápia?
Gyerekkel mindig egyénileg. Felnőtteknél sem működik a terápiás csoport, csak egy későbbi fázisban, mikor már a társadalomba való visszailleszkedésről szólnak a foglalkozások, de csak azokkal, akik túlestek a terápián. A gyerekterápiánál fontos még, hogy nem lehet „elkészülni” 2-3 hónap alatt. A gyerek csak azzal tud dolgozni, amit felfog, és ezt az érettségi szintje behatárolja.
A bántalmazott gyerek, mikor egy következő érzelmi és értelmi érettségi szintre jut, a traumájának is egy következő szintjét éli meg, és akkor újra foglalkozni kell vele. Azaz szakaszosan vissza kell térnie a terápiába, például egy 6-7 éves gyerek jár pár hónapot terápiába, aztán jól van pár évig, majd a prepubertásban érdemes visszajönnie, aztán az első párkapcsolat idején. Hiszen egy hatéves gyereknél nem lehet azzal foglalkozni, hogy milyen egy szexuális kapcsolat. Ez addig folytatódik, amíg szülővé nem válik, hisz akkor érti meg a szülő-gyerek viszonyt, és akkor érti meg azt a kontextust, amiben a bántalmazás megtörtént.
A terápia fix keretek között zajlik, mondjuk minden csütörtökön öttől hatig. Egy gyerek viszont nem biztos, hogy abban az időben épp akar ezzel foglalkozni.
Erről nincs szó. A gyerek megszokja, hogy jön ide rendszeresen játszani. Van, hogy hónapokig nem kerül elő a téma. Ő akkor tudja behozni ezeket a történeteket, ha a bizalma eléri azt a szintet, amikor biztonságosan el tudja mondani. Épp ezért az igazságügyi vizsgálatok is határozott sérülést okoznak a gyereknek, mert nem egy biztonságos és stabil környezetben történik az emlékek felidézése, hanem vadidegenek előtt, nem akkor, amikor jólesik. A terápiának másnak kell lennie.
Ha a gyerek nem hozza fel, te nem hozod szóba?
Nem. Legfeljebb próbálok olyan körülményeket teremteni, amiben, ha akarja, elmondja nekem.
Ha elmondja, hogy segíted feldolgozni?
Ha elkezd beszélni róla, elkezd értelmeződni a történet. Vannak kérdéseik, éppúgy beszélgetünk róla, mintha a tegnapi napról beszélnénk. Meg kell tanulnia, hogy ez vele megtörtént, de ettől ő nem romlott el, nem kell szégyellnie magát, a történtekért nem ő a hibás.
Gyakoribb egyébként, hogy játék közben mondanak egy-két mondatot. Egyszer focizás közben kérdezte egy gyerek, hogy én is szoktam-e olyanokat játszani a gyerekemmel, mint amit vele játszott a nevelőapja. Én elmondtam, hogy nem, és az nem volt helyes. Nagy megkönnyebbülés, hogy elmondhatja, és én nem hibáztatom.
Mikor van szükség terápiára?
Ha a gyerek azt érzi, hogy őt olyasmire kényszerítették, ami ő nem akart. Lehet, hogy ez évek múlva tudatosul benne. Gyakran például csak akkor, mikor 12-13 évesen elkezd a szaporodásról tanulni, és akkor rakja össze, hogy őt évekig használták. Persze a fizikai fájdalom trauma, de a gyereknek szüksége van arra az érzésre, hogy normális világban él. Érzi, hogy nem oké, ha az apja használja, de minél kisebb, annál könnyebb elhitetni vele, hogy ez rendben van. És mikor rájön, hogy nincs rendben, akkor történik meg az igazi trauma. Akkor lehet segíteni a gyereknek, ha eljut arra az érzelmi érettségi szintre, hogy ez nem oké.
Lehet sikeres a terápia, ha a gyerek marad az eredeti abuzív környezetben?
Nem, nem is lehet elkezdeni a terápiát, amíg a gyerek nincs biztonságban. Azért is, mert a terápia során elkezdenek lebomlani a gyerek védekező mechanizmusai, és akkor még védtelenebb lesz.
Milyen felnőtt az, aki szexuálisan közeledik egy gyerekhez?
A legtöbb szexuális abúzus családon belül történik, és az elkövető nem pedofil, csak zavart a szexualitása, nagyon rossz a határtartása, hiányos az empátiája, és nem érzékeli, hogy az nem játék, amit a gyerekkel űz. Ez lényegében önkielégítés, amihez a felnőtt eszköznek használja a gyereket, merthogy a gyerek oldaláról ebben nincs szexualitás. Tárgyként használja, hogy a szexuális vágyait kielégítse.
Fel lehet dolgozni az abúzust terápia nélkül?
Igen. Az áldozatok töredéke jut el terápiába. A nők 8-10 százaléka 18 éves koráig valamiféle molesztáláson átesik, ebben a buszon odadörgölőzés is benne van, de az is abúzus. Kutatások szerint létezik egy reziliens, rugalmas működésmód, amiben az áldozat a trauma pozitív oldalait is meg tudja találni, és egészséges életet élhet, de ezt egy felnőtt jelenlétéhez kötik, akiben tud bízni a gyerek, és aki segít, hogy ezen tovább tudjon lendülni. Sajnos azonban túl sokan vannak, akik semmilyen segítséget nem kapnak, és nem tudnak egyedül megküzdeni a trauma következményeivel.
Aki nem dolgozta fel, abból milyen felnőtt lesz?
Nagyon sokféle lehet. Az összeszedett csúcsvezetőtől a pszichiátriai kezeltig minden előfordul, de valamilyen kompenzációról mindig szó van. Lehet, hogy a hétköznapokban jól működik az illető, de ha egy filmen lát hasonlót, akkor fél napig zokog.
A gyereknevelésre kihat, ha a szülő gyerekként abúzust szenvedett el?
A családon belüli abúzus esetén a szülőkapcsolatok rettenetesen sérültek, hisz ahhoz olyan családi kapcsolat kell, ami megengedi az elkövetőnek, hogy szexuálisan bántalmazza a gyereket. Vannak kivételek, mikor az anya, ahogy megtudja, azonnal kirúgja a partnerét és a gyerek mellé áll, de többnyire nem hisznek a gyereknek. Ha valaki ilyen múlttal is képes párkapcsolatot kialakítani és szülővé válni, akkor nincs előtte szülői minta, amit látott, azt nem követheti, tehát át kell lépnie a saját árnyékán.
Hathat úgy az abúzus, hogy az áldozat összes gyerekkori emléket kitörli?
Igen. Ez rövidebb ideig tartó abúzusnál szokott történni, ha valakit kisebb korában, 2-3-4 éves korában piszkálnak, akkor előfordul, hogy ezt teljesen lehasítja, és semmire nem emlékszik. Ez nem jelenti, hogy nincs hatással az életére, az önértékelési, párkapcsolati problémák, a szorongások ettől még megjelennek.
Az emlékek aztán váratlanul berobbanhatnak, tipikus ilyen időszak a kamaszkor, az első szexuális élmények, az első gyerek születése, vagy amikor a gyereke lesz annyi idős, mint amikor őt bántották. De egy film, egy tévéhír is felrobbanthatja ezeket a betokosodott emlékeket.
Mi történik a képzésen, amit az SOS Gyermekfalunál tartasz?
Ez helyszínenként egy 30 órás képzés, nevelőszülők, gyámok és külső gyermekvédelmi szakemberek tudnak beiratkozni. Igyekszünk információkat átadni az abúzusról, sokat beszélgetünk a tipikus előítéletekről, esetmegbeszélőket tartunk, ahol arra tudunk válaszolni, ami a résztvevők számára nehézség. A program 14 hónapig tart, a képzés után tudnak jönni egyéni vagy csoportos megbeszélésekre.
Mik a tipikus problémák a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekeknél?
Nagyon gyakori probléma, hogy bekerülnek a gyerekek a nevelőszülőhöz, és nem tudni, hogy szexuális bántalmazáson estek át. Abból veszik észre, hogy egymást piszkálják, továbbadják, amit kapták. Előfordult, hogy feljelentették a 13 éves kissrácot, mert zaklatta a húgát. Ilyenkor nem bűnözőként, hanem áldozatként kell kezelni a gyereket. Ezek a bántalmazott gyerekek speciális viszonyulást igényelnek, és ezekről a szükségletekről szoktunk beszélgetni sokat. Minél többet kell beszélgetni ezekkel a gyerekekkel, hisz ők ahhoz szoktak, hogy az ő határaikat a felnőttek állandóan átlépik, de attól még ezek vannak, és neki is tisztelni kell mások határait.
Ha meg a nevelőanyának vannak nehézségei, akkor arról beszélgetünk, honnan tud erőforrásokat mozgósítani, ő honnan tud segítséget kérni. A harmadik megoldás, hogy találjanak helyben egy pszichológust, aki a gyerekkel foglalkozik, és én vállalom háromhetente a szupervízióját.
Te hogy dolgozod fel a hallott történeteket?
Az első ötven esetnél a pszichológus végig traumatizálódik a klienssel, nekünk is át kell dolgozni az általuk megélt eseményeket. Ehhez állandó szupervízió (szakmai önfejlesztés) kell. Az ESZTER-nél rendszeres szupervíziós csoportunk volt, ahol megbeszéltük a nehézségeinket. Nyilván ezek mindig nehezebb történetek, és nagyon oda kell figyelni, hogy csak annyira terheljem magam, amennyi viselhető. Most azt próbálom tartani, hogy a heti 25-30 kliensből 5-7 ilyen esetnél több ne legyen.
Nem feszélyező a terápiában, hogy férfi vagy?
De, az elején igen. De aki ezt tudta vállalni, annak mind nagyon megérte. A nők számára többnyire a férfiak az elkövetők, és ettől nagyon meginog a férfiakba vetett bizalmuk. Ha ezen sikerül a terápia első pár hónapjában túllépni, akkor nagy nyereség, hogy van egy férfi, akiben már tud bízni.
Még több gyermekvédelmi tartalom a http://gyereksorsok.hu/ oldalon olvasható.
Eredeti Cikk: http://divany.hu/kolyok/2015/06/06/ezeknek_a_gyerekeknek_a_tortenete_a_pszichologust_is_kikesziti/