PAS – avagy a szülői elidegenítés
Divorce Related Malicious Mother Syndrome/DRMMS/ - Írta: Turkat,I.D./1995/ Fordította: Keresztes Csaba/2006/
Válással összefüggő rosszindulatu anya szindroma
Divorce Related Malicious Mother Syndrome/DRMMS/
Írta:I.D.Turkat,Ph.D. 1995 Ford.:Keresztes Csaba 2006
A gyermekeket is érintő válások egyre mindennaposabbá lesznek.Ezen folyamat során megjelent egy abnormális magatartási forma,amely eddig kevés figyelmet kapott.Ez a dolgozat a „Válással összefüggő rosszindulatu anya szindromát” határozza meg.Speciális nosológiai kritériumokat kínál,bő klinikai példákkal.A magatartászavarra vonatkozó,rendelkezésre álló tudományos adatok hiánya miatt - úgy tűnik – megérett az idő az osztályozás,az etiológia,a kezelés és a megelőzés szempontjainak megvizsgálására.
Bevezetés
Egy elvált férfi nyeri meg a gyermekelhelyezési pert,mire volt felesége felgyújtja a férfi házát.Egy gyermekelhelyezési per alatt egy nő macskát vásárol gyermeke részére,mivel a válófélben lévő férj erősen allergiás a macskákra.Egy anya arra kényszeríti gyermekeit,hogy egy gépkocsiban aludjanak.Ezzel is bizonyítandó:a gyermekek apja tette őket anyagilag tönkre. – Ezek a cselekmények egy olyan abnormális magatartásmintát illusztrálnak,amely a gyermekeket is érintő válások számának növekedésével párhuzamosan alakult ki.
Ma a házasságok fele válással végződik/Beal és Hochman,1991/.A válással érintett gyermekek száma is drámai mértékben megnőtt/pl.Hetherington és Arastah,1988/.Bár ezen esetek nagy része jogi szempontból „elintézett”-nek tekinthető,a harc a bíróságon kívül tovább folytatódik.
A média komoly erőfeszitéseket tett annak érdekében,hogy a közvéleményben tudatosítsa azon elvált apák keltette problémát,akik nem teljesítik a bíróság által elrendelt gyermektartásdíj fizetési kötelezettségüket. Hedges/1991/ megjegyzi,hogy az elvált apáknak kevesebb mint 20 %-a fizet tartásdíjat 3 évvel a válás után.A nők anyagi helyzetének válást követő romlásával foglalkozó kutatás/pl.Hernandez,1988;Laosa,1988/ hozzájárult ahhoz,hogy nem rég törvényt hoztak a „csavargó apák”által keltett problémák kezelésére.
Míg a média – nagyon helyesen – bemutatja a „csavargó apák” jelensége által a nőkre és gyermekekre szakadó nehézségeket,addig a kamerák elkerülik annak a háborúnak a bemutatását,amelyet a nők egy sajátos csoportja visel tartásdíjat fizető,törvénytisztelő apák ellen.Ügyvédek,therápeuták nap mint nap szembesülnek olyan rémtörténetekkel,melyek szerint az anyák ezen sajátos csoportja „gonoszkodó” magatartást tanúsít ártatlan apák és ártatlan gyermekeik irányában.Sajnos,a tárgyban nem állnak rendelkezésre tudományos adatok. Hasonlóképpen,a klinikai irodalom is viszonylag kevés figyelmet szentelt a problémának.
Nevezetes kivételnek számítanak Gardner klinikai írásai/1987,1989/,melyekben a szerző kiváló leírását adja a Parental Alienation Syndrome-nak/Szülői elidegenítés/elidegenülés szindroma/.A PAS fennállása esetén a gyermekkel együttélő szülő különféle manőverekkel sikeresen elidegenítheti a közös gyermeket a különélő szülőtől.A sikeresen manipulált gyermek központi problémája a különélő szülő ócsárlása,befeketítése,kritikája, amely igazságtalan és/vagy eltúlzott /Gardner,1989.p.226/.A PAS tipikus esetében mindketten,az anya és a gyermek is,egy sor abnormális cselekvésbe kezdenek az apa ellen.Gardner szerint az „agymosás” kifejezés túlságosan szűk megjelölés ahhoz,hogy kifejezze azt a pszichológiai manipulálást,amelynek eredményeképpen a a gyermek a különélő szülő ellen fordul/Gardner,1989/.
Míg Gardner uttörő leirásai a PAS-ról fontos hozzájárulást nyújtanak ahhoz,hogy megértsük a válással összefüggő,gyermekeket érintő ellenségeskedéseket,addig jelen dolgozat egy általánosabb abnormalitással kíván foglalkozni.Miként ezen írás bevezetőjében felsorolt példákból is kitűnik,a válófélben lévő férjeket komoly támadások érik,mely cselekmények messze meghaladják a gyermekek puszta manipulálását.Ezen cselekmények továbbá azt is jelentik,hogy egyes anyák készek szándékosan áthágni a társadalmi törvényeket.Végül vannak olyan anyák,akik – azzal a céllal,hogy elidegenítsék utódaikat az apjuktól – kitartóan rosszindulatu magatartást tanúsítanak még akkor is,amikor képteleneknek bizonyulnak a sikeres elidegenítésre.Összefoglalva:ezek az esetek nem felelnek meg a PAS kritériumainak.Ennek ellenére,ezek egy súlyos abnormalitásra utalnak.
Jelen dolgozat célja meghatározni és illusztrálni ezt az általánosabb abnormalitást.Abban a reményben,hogy sikerül elindítani ezen probléma iránti kiterjedtebb tudományos és klinikai vizsgálódásokat.
Definició
Ezen fejezet egy olyan kiinduló meghatározását nyújtja a DRMMS-nak,mely klinikai és jogi esetekből származik.Mint minden kezdeti javaslat,ez is feltételezi,hogy a jövőbeni kutatás a taxonomikus kritériumok nagyobb finomitásához fog vezetni.A javasolt meghatározás 4 nagyobb kritériumot vesz figyelembe.Ezek:
1./ Az anya igazságtalanul bünteti válófélben lévő vagy már elvált férjét az alábbi módokon:
A./megpróbálja elidegeníteni közös gyermekeiket az apjuktól;
B./másokat bevon az apa elleni rosszindulatú akcióiba;
C./mértéktelen pereskedésbe bonyolódik.
2./ Az anya sajátos módokon próbálkozik megakadályozni gyermekeit abban,hogy:
A./az apjukat szabályos időközökben,akadálytalanul láthassák;
B./zavartalan telefonkapcsolatuk legyen az apjukhoz;
C./az apa résztvegyen gyermekei iskolai és iskolán kivüli életében.
3./ A magatartás mindenre kiterjed és olyan rosszindulatu cselekményeket is magába foglal,mint :
A./hazudozás a gyermekeknek;
B./hazudozás másoknak;
C./a törvény megszegése.
4./ A magatartászavar nem specifikusan kapcsolódik egy másik személyiségzavarhoz,ámbár egy külön mentális betegség egyidejüleg fennállhat.
Klinikai példák
Ebben a fejezetben - a fentebbi hivatkozási számok segítségével – minden egyes kritériumra példákat fogok nyújtani. Mivel az 1-3.kritériumok magatartásspecifikusan a Malicious Mother Syndrome-ra vonatkoznak,egy sor klinikai példát fogok adni.A negyedik kritérium,amelyik a javasolt szindrómának más mentális betegségekhez fűződő kapcsolatával foglalkozik,általánosabban kerül megvitatásra.
1/A.kritérium:a gyermekek elidegenítése
Az anyák által a gyermekek apjuktól való elidegenítésének megkisérlésére irányuló cselekmények skálája bámulatra méltó!Például:
Egy anya azt hazudta a gyermekeinek,hogy nem tud többé már élelmet vásárolni,mert az apa minden pénzüket nőkre költötte egy topless bárban.
Egy orvos felesége arra kényszerítette 10 éves fiát,hogy az iskolában kérjen államilag finanszírozott ingyen ebédet,azt a benyomást keltve ezzel a gyermekben,hogy az apukája anyagilag tönkretette őket.
Egy nőt,aki éveken keresztül nagyon közeli kapcsolatban állt egy elhelyezési perben érintett gyermekkel,az anya megkért:adja fel semlegességét és csatlakozzon az apa elleni kampányhoz,hogy majd „táncolhassanak a sírján”.Amikor a nő nem volt hajlandó feladni semlegességét,az anya azt a hamis információt közölte a gyermekekkel,hogy az apának viszonya van ezzel a nővel.
Ezek a magatartásformák - ha sikeresek – nem csak ahhoz vezethetnek,hogy a gyermek meggyűlöli az apját,de ahhoz is,hogy akár évekig is ne láthassa őt.Miként arra Cartwright/1993/ rámutatott:”Az elidegenítő célja világos:megfosztani az elveszített szülőt nemcsak a gyermek idejétől,de az egész gyermekkor élményétől” /p.210./.
1/B.kritérium:mások bevonása az apa elleni rosszindulatu akciókba
Az első nagyobb kritériumnak – ahol az anya büntetni próbálja a férjet – második összetevője magába foglalja más személyek manipulálását a célból,hogy ők is bekapcsolódjanak az apa elleni rosszindulatu akciókba.Erre vonatkozó példák a következők:
Egy anya az elhelyezési per során hazudott a therápeutának az apa viselkedését illetően.A therápeuta,aki soha nem beszélt az apával,megjelent a tárgyaláson mint szakértő tanú.Ebben a minőségében azt javasolta a bírónak,hogy az anyánál helyezzék el a gyermeket és az apát kötelezzék therápiára.
Egy mérges anya kamaszokat vett rá arra,hogy a volt férj lakásának ajtajára névtelen fenyegető leveleket tüzzenek ki.
Egy anya,aki elveszítette a gyermekelhelyezési pert,rávette gyermeke iskolájának titkárát arra,hogy segítsen neki a gyermek elrablásában.
A fennti példákban fontos észrevenni,hogy a dühös anya által manipulált személyek sajátos módon „elidegenülnek” a volt férjtől.Tipikus,hogy ezek a rászedett személyek „jogos” felháborodást éreznek az apával szemben és ezzel hozzájárulnak ahhoz a „jutalmazó” légkörhöz,amely az anya rosszindulatu cselekményeit mintegy „szentesíti”,mert azokat az apa megérdemelt büntetésének tekinti.
1/C.kritérium:mértéktelen pereskedés
Nem kérdőjelezhető meg az,hogy egy válóperes vagy egy gyermekelhelyezési peres eljárás során bármelyik félnek joga van megfelelő jogi képviseletre és akcióra.Ámde,a DRMMS-ban szenvedő egyének megpróbálják büntetni volt férjüket azzal is,hogy mértéktelen pereskedésbe kezdenek.
Egy harcias és oktalan anya verbálisan rátámadt volt férjére,valahányszor csak meglátta őt.Idővel a volt férj ezekre a támadásokra úgy reagált,hogy nem vett róluk tudomást.Ekkor a nő beperelte őt.Kérte a bírót,kötelezze a volt férjet arra,hogy szóba álljon vele.
Egy anya a bíróval közölte,hogy a lánya valójában nem a válófélben lévő férjétől van.
Egy nő nem volt hajlandó abbahagyni volt férje elleni bírósági támadásokat.Annak ellenére,hogy pereskedései folyamán számos ügyvédet „fogyasztott”:vagy ő rugta ki őket vagy az ügyvédek maguk önként „kiszálltak”.Ez az anya egy 3 éves időszak alatt 7 különböző ügyvédet vett igénybe.
Vannak adatok,amelyek segítenek meghatározni az intenzív pereskedések mértékét.Pl.Keel és tsai/1988/ beszámolnak a válás utáni pereskedések gyakoriságáról egy 700 családot magába foglaló minta alapján.Adataik szerint a családoknak csak 12,7 %-a nyújt be válás utáni kérelmet a bírósághoz.Ebből kevesebb mint 5 % két vagy három kérelmet,míg kevesebb mint 1 % négy vagy többet/Keel és tsai,1988/.
2/A.kritérium:a rendszeres láthatások megakadályozása
A szakemberek viszonylag egységesek abban,hogy a különélő szülő rendszeres és akadálytalan látogatásai jó hatással vannak a gyermekekre,kivéve a különleges körülményeket/Hedges,1991/.Valóban,egyes államok,mint pl.Florida írott törvényei is ezt a nézetet tükrözik/Keane,1990/.Annál inkább sajnálatos,hogy még ha az apának és a gyermekeknek törvényes joga is van a kapcsolattartáshoz,a DRMMS-ban szenvedő egyének kitartóan akadályozzák azt.
Egy anya,aki egy láthatás alkalmával a gyermekek átadásakor korábban fizikailag megtámadta volt férjét,nem volt hajlandó átadni a gyermekeket,amikor a volt férj rendőrök jelenlétében kisérelte meg átvenni őket.
Amikor egy elvált apa láthatásra érkezett és át akarta venni a gyermekeit,az anya úgy rendezte a dolgokat,hogy a gyermekek és ő is „eltüntek”.Igy a láthatás meghiúsult.
Egy anya fizikailag félelmetes külsejü barátját rávette arra,hogy támadja meg a gyermekei láthatására érkező volt férjét.
A Gyermeki Jogok Bizottságának elnöke/Washington,D.C./rámutatott arra,hogy ez a fajta elidegenítés a gyermek veszélyeztetése egyik formájának tekintendő/Levy,1992/.Sajnos,a rendőrség – jellemzően – igyekszik elkerülni,hogy bele bonyolódjon az efféle helyzetekbe.Mitöbb,hacsak egy áldozattá vált apa anyagilag nem képes megfinanszírozni egy ismétlődő,elhúzódó bírósági eljárást,nagyon keveset lehet tenni ezen anyai magatartás elhárítása érdekében.Végül,még ha ezek az esetek bíróság elé kerülnek is,a bíróságok gyakran képtelenek arra,hogy az apák láthatási jogainak érvényt szerezzenek/A bíróságok nemi diszkriminációját vizsgáló bizottság jelentése,1992/.
2/B.kritérium: a zavartalan telefonkapcsolat megakadályozása
Ha egyszer a szülő fizikailag távol van,a telefon fontos szerepet tölt be a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolat fenntartásában.A DRMMS-ban szenvedő személyek egy sor olyan cselekményt követnek el,amellyel megpróbálják ellehetetleníteni ezt a telefon kapcsolatot.
Egy apa felhívta telefonon gyermekeit.Az anya,aki felvette a telefont,azt állította,hogy a gyermekek nincsenek otthon.Holott a telefonban a háttérből kétséget kizáróan kivehető volt a hangjuk.
Egy apa telefonon beszélni kívánt a gyermekeivel.Az anya kérte,hogy tartsa a vonalat.Ámde nem szólt senkinek.Hagyta,hogy az apa – hiába - várakozzon.
Egy anya,akinek tudomása volt arról,hogy gyermekeinek apja valahol távol tölti szabadságát,arra bíztatta gyermekeit: mondják rá apjuk üzenetrögzitőjére,hogy azonnal hívja vissza őket,ha soron kívül találkozni szeretne velük.
Némely apák olyan kínosnak és elkeserítőnek találják ezeket az elidegenítési kisérleteket,hogy esetleg elmegy a kedvük attól,hogy telefonon hívják gyermekeiket.Egyszerüen feladják!Bele kényszerítve a „mindig vesztes” kilátástalan szerepébe,végül is az apák tényleg „elhagyják” gyermekeiket/Hedges,1991/.Sajnálatos módon,ezáltal pontosan az teljesül be,amit a DRMMS-ban szenvedő egyén akart elérni.
2/C.kritérium:a gyermek iskolán kivüli tevékenységében való részvétel megakadályozása
A szülő-gyermek kapcsolat fenntartásának folyamatában lényeges részt képez az,hogy a szülő részt vesz gyermekeinek szabadidő tevékenységében.Ugyanúgy,mint tette azt válás előtt.Ebből a szempontból fontos tevékenységeknek számítanak pl.az iskolai színjátszás,a csapatsportok és a vallásos események.A rosszindulatu anyák gyakran ezekből a tevékenységekből is igyekeznek kimanőverezni a különélő apákat.
Egy anya szándékosan rossz dátumot és időpontot adott meg a különélő apának egy,a gyermek szempontjából fontos eseményre vonatkozóan.Az eseményen megkérdezte a gyermeket:”Mit gondolsz,mi lehet az oka annak,hogy apád nem akar ma Téged megnézni?”
Egy anya megtagadta az apától azt,hogy bármi információt adjon neki a gyermek szabadidős tevékenységéről.
Egy anya,a gyermek futball mérkőzése előtt,az apa lejáratását célzó valótlanságokat mondott a többi szülőnek.Amikor az apa megérkezett,hogy megnézze a fia mérközését,a többi szülő megvető tekintettel nézett rá,nem volt hajlandó szóbaállni vele és otthagyták őt,amikor közeledni próbált feléjük.
Az ilyen viselkedést tanúsító rosszindulatu anyákat ritkán fenyegeti a büntetés veszélye az ehhez hasonló tetteik miatt.A bírók,ügyvédek és rendőrök nem avatkozhatnak bele az apai láthatás akadályozásának minden egyes részletébe.Azon kívűl,a legtöbb apának nem elég vastag az erszénye ahhoz,hogy pénzelni tudná ezeket a beavatkozásokat.Igy aztán a kapcsolat akadályozása újra és újra megismétlődik és végeláthatatlanul folytatódik tovább.
3/A.kritérium:rosszindulatu hazudozás a gyermekeknek
Tekintettel arra,hogy a fejlődés állapotában vannak,a peres válási helyzetbe keveredett gyermekek nagyon sérülékenyek.Ha az egyik szülő úgy dönt,hogy a gyermekeknek való hazudozással is támadja a másik szülőt,akkor ezen tipusu rosszindulatu magatartás példái hasonlóak lesznek a következőkhöz:
Egy válófélben lévő anya azt mondta az egészen kicsi lányának,hogy valójában nem is ő az „igazi” apja.Pedig,ő volt!
Egy 8 éves kislányt arra kényszerítette az anyja,hogy a láthatások alkalmával kifizetetlen csekkeket adjon át az apjának.U.i. az anya azt hazudta a lányának,hogy az apja semmi anyagival nem járult hozzá a család fenntartásához.
Egy anya azt hazudta a gyermekeinek,hogy az apjuk azelőtt rendszeresen megverte őt.
A rosszindulatu hazudozásnak ezen példái különböznek a „Szülői elidegenítés/elidegenülés szindrómára” jellemző finomabb manőverektől,mint pl.a „burkolt” vádaskodástól/Cartwright,1993/.Ez utóbbi esetben a PAS-ban szenvedő anya csak célozgat arra,csak sejteti,hogy veszélyeztetés történt,míg a DRMMS-ban szenvedő anya - hamisan - állítja,hogy a veszélyeztetés tényleg meg is történt!
3/B.kritérium:rosszindulatu hazudozás másoknak
A DRMMS-ban szenvedő egyének egy sor más személyt is képesek „beszervezni” a volt férjük elleni támadásaikba.Mindazonáltal,ezen sajátos kritériumra jellemzően a DRMMS-ban szenvedő egyén egészen furcsa módon hazudik harmadik személyeknek az apa elleni háboruskodás hevében.Nézzünk néhány példát!
Az egyik haragtól elvakult anya felhívta válófélben lévő férje munkahelyének/kb.1500 dolgozót foglalkoztató/ vezetőjét és hamisan megvádolta volt férjét.Azt állította,hogy vállalati tulajdont egyéni célokra használ,továbbá,a közös gyereküket a munkahelyen veszélyezteti.
Az egyik anya hivatalos sszemélyek előtt azt állította,hogya volt férj szexuálisan veszélyeztette közös lányukat.A gyermeket azonnal elvették az apától és eltiltották őt a további láthatástól.
Egy gyermekelhelyezési vita folyamán az anya hamisan azt közölte a szülők nevelésre való alkalmasságát vizsgáló hivatalnokkal,hogy az apa fizikailag bántalmazta őt.
Snyder/1986/ felhívta a figyelmet arra,hogy a törvényes hatóságoknak milyen nehéz dolguk van,amikor egy olyan szülővel szembesülnek,aki egy kiváló hazudozó.Mivel a kutatások azt igazolják,hogy még a „szakemberek” sem képesek mindig leleplezni a hazudozókat/Ekman és O’Sullivan,1991/,egy „jólképzett” hazudozó akár perdöntő tanú is lehet a bíróságon/Snyder,1986/.Bár a kóros hazudozás/Pseudologia fantastica/ gyakran tapasztalható a borderline személyiségeknél,Snyder/1986/ szerint azonban ez nem köthető csupán ehhez a speciális személyiségzavarhoz.
3/C.kritérium:törvénysértő támadás a /volt/ férj ellen
A DRMMS-ban szenvedő egyének nem ismernek határt válófélben lévő férjük elleni támadásaik során.Sok esetben a törvénysértések mindennaposak,bár viszonylag csekély súlyúak.Azonban,egyes esetekben a törvénysértések egészen komolyak lehetnek.
Egy nő szándékosan neki vezette autóját a volt férj házának,ahol a közös gyermekek is el lettek helyezve.
Egy gyermekelhelyezési per közepén,egy nő betört válófélben lévő férje lakásába és onnan fontos üzleti iratokat tulajdonított el.
Egy dühös,válófélben lévő anya betelefonált az egyik keresztény vallásos TV-hez és 1000 dollár adományozására kötelezte el magát.Adományozóként azonban válófélben lévő zsidó vallású férjének nevét,címét és telefonszámát adta meg.
A fentebbi példák az olvasót bizonyos személyiségzavarokra/pl.antiszociális,borderline,szadista/ emlékeztethetik.Azonban,ezeket a magatartásformákat olyan egyének mutatják,akik DRMMS-ban szenvednek,de nem úgy tünnek,mint akik megfelelnének egy Axis II.személyiségzavar hivatalos kritériumainak. Egyébként,az előbbi példákban szereplő „rosszindulatu anyák” egyikét sem büntette meg a bíróság az elkövetett tetteikért!
4. kritérium:nem egy másik személyiségzavar következménye
A DRMMS megállapitásakor fontos megjegyezni,hogy a fennt közölt klinikai példák többsége – úgy tűnik – olyan személyek esetében következett be,akiknél korábban nem diagnosztizáltak semmilyen mentális zavart illetve akik sohasem kaptak pszichiatriai kezelést.Sőt!Egy anya,aki különösen rosszindulatu viselkedést tanusított válófélben lévő férje iránt,több olyan elmeszakértőt is felvonultatott,akik tanusították,hogy ő semmilyen tipusu személyiség- vagy elmezavarban nem szenved.Nyilvánvalóan ebből az következik,hogy a DRMMS-ban szenvedő személyeknél lehetséges,meg nem is egy egyidejü másik személyiség vagy elmezavar fennállása.
A szerző tapasztalatai szerint,minden egyes elmezavarnál,amely számitásba jöhetne ezen viselkedés magyarázataként,ott vannak a kivételek.Pl.egyes esetekben „alkalmazkodási zavar” lehetne a helyes diagnózis,ámde egy nő még 10 évvel a válás után is megtagadta volt férjétől a láthatást.Más esetek egy személyiségzavar diagnózisának lehetőségét sugallják.Ugyanakkor,egy nő,aki többször is törvénysértő módon támadta meg a volt férjét,nem kapott személyiségzavar diagnózist,pedig kandidátusi illetve doktori szintü szakemberek végezték el vizsgálatát.Vannak példák,amikor „intermittáló explozív személyiségzavart”lehetne diagnosztizálni,ámbár sok anyának a dühe/haragja nem úgy tűnik,hogy „időszakos” lenne.
Végezetül,az olvasónak méltányolnia kell,hogy – bár egyes pszichiátriai kórképek diagnosztikai pontossága nem olyan jó,mint azt szeretnénk/pl.a személyiségzavaroké;lásd Turcat,1990/ - a probléma összetetten jelentkezik a családjogban,ahol sokszor inkompetens mentálhigiénés szakértők visznek szerepet a bírósági eljárásban /Turcat,1993/.Vitathatalan,hogy a DRMMS és egyéb mentális zavarok közötti kapcsolat meglehetősen bonyolult és alapos vizsgálatot követel.
Diszkusszió
A DRMMS fennti leírása számtalan fontos klinikai,jogi és tudományos kérdést vet fel.
Klinikai szempontból nézve,a DRMMS által érintett családok ki vannak téve a stress és distress súlyos epizódjainak.Azonban,nincs tudományos magyarázat arra,hogy miként kell kezelni ezt a jelenséget.Leginkább az a kompromittáló,hogy sok olyan esetben,melyek kielégíteni látszanak a javasolt diagnosztikai kritériumokat, elutasítják azt,hogy bármi rossz is lenne a dologban.
További nehézség,hogy sok therápeuta nincs tudatában a rosszindulatu viselkedés ezen formájának/Heinz és Heinz,1993/.Következésképpen,vannak therápeuták,akikből „bolondot lehet csinálni” és ezek – mint feljebb rámutattunk – eljönnek a bíróságra tanúsítani,hogy semmi probléma nincs az érintett anyával.
Jogi szempontból nézve,akadnak ügyvédek,akik akaratlanul bátorítják ezt az anyai magatartást /Gardner,1989/. Másrészt viszont,vannak olyan ügyvédek,akik tudatosan bátorítják ezt a magatartást,mivel anyagilag abban érdekeltek,hogy az ügy minél jobban elhúzódjon.Más szóval,minél jobban elmérgesedik a pereskedés,annál nagyobb az ügyvéd haszna/Grotman és Thomas,1990/.Mindazonáltal,még az ügyvédek ezen kis csoportjára nézve is igaz az,hogy van egy pont,amikor már az ügyvédnek sem éri meg a további pereskedés.Továbbá,sok ügyvéd,aki családjogi bíróságokra jár,úgy érzi,hogy ezeket a DRMMS-ügyeket a bíróságok nem kezelik megfelelően/Greif,1985;Leví,1992/.
Azt a nőt,aki „nem elég zavart” ahhoz,hogy a bíróságon megvonják tőle a szülői felügyelet jogát,ezen viselkedés miatt semmiféle anyagi hátrány nem éri és börtönbe sem fogják küldeni.Ezért nagyon sok ügyfél/leginkább apák/ jelentős kudarcként éli meg azt,hogy ők és gyermekeik ki vannak téve ezen tipusu magatartásnak és a bíróság még sem tesz semmit vagy csak nagyon keveset ennek orvoslására.
A családjogi perekben tapasztalható férfiellenes részrehajlásokkal foglalkozó jogi szakirodalom áttekintésekor Tillitski/1992/ megállapította,hogy a hátrányos diszkrimináció széleskörü.Ezt jól illusztrálja egy családjogi bírónak tulajdonított mondás:”Soha nem láttam borjakat,amelyek a bikát követték volna.A borjak mindig a tehenet követik.Ezért én mindig a mamáknál helyezem el a gyermekeket”/A bíróságok nemi diszkriminációját vizsgáló bizottság jelentése,1992 p.742/.Hasonlóképpen kimutatható,hogy az apák láthatási jogát messze nem kényszerítik ki olyan mereven,mint a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét/előbbi bizottság,1992/.Ez a férfiak elleni hátrányos megkülönböztetés a családjogi perekben oda vezet,hogy kialakul az apáknak egy sajátos csoportja,akik akaratlanul tehetetlen,kiszolgáltatott áldozatai lesznek a rendszernek/Tillitski,1992/.Ez a helyzet méginkább felbátorítja a DRMMS-ban szenvedő nőket arra,hogy rosszidulatu magatartásukat leplezetlenül kimutassák.
A DRMMS-nak nevezett személyiségzavar előfordulásának nemek szerinti megoszlását is feltétlenül meg kell vizsgálni.A szülői felügyeletet gyakorló szülők óriási többsége nő/előbbi bizottság,1992/.Gardner/1989/ rámutatott arra,hogy a PAS leginkább nőknél fordul elő.De,az is lehetséges,hogy egy férfi,aki megkapta gyermekeinek szülői felügyeleti jogát,az elidegenítő magatartás ugyanazon jeleit kezdi mutatni.Jelen szerző DRMMS-val kapcsolatos saját tapasztalatai hasonlóak Gardneréhez.Azonban,jelen szerző még nem látott olyan apát,aki valamennyi fentebb felsorolt kritériumnak megfelelt volna.Ez nem jelenti azt,hogy nem lehetséges egy „rosszindulatu apa szindróma”!Valóban,Shepard/1992/ beszámol arról,hogy különélő apák sokszor rosszindulatuan,veszélyeztetően viselkednek a szülői felügyeletet gyakorló anyákkal szemben.Másfelöl, figyelemreméltó,hogy bár vannak nők,akiknek gyermektartásdíjat kell fizetniük,még nem hallottunk olyan anyáról,aki emiatt csavargóvá vált volna.Mivel jelenleg még nincs egyetlen bizonyított esete sem egy olyan apának,aki a DRMMS valamennyi kritériumának megfelelt volna,ajánlatos várni a tudományos bizonyitékokra, mielőtt a nosológiai cimkézés kérdését felvetnénk.
Mekkora a DRMMS gyakorisága?A válasz:nem tudjuk.Gardner/1989/ arról tudósit,hogy a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos pereskedések kb.90 %-ában merül fel a szülői elidegenítés valamilyen aspektusa. Továbbá, Kressel /1985/ - a vonatkozó adatokat vizsgálva – kimutatta,hogy a szülői felügyeletet gyakorló anyák közel 40 %-a megtagadta a láthatást a volt férjtől azért,hogy büntesse őt.Ehhez kapcsolódik Arditti/1992/,aki egy 125 fős elvált-apa mintából kimutatta,hogy az apák 50 %-ánál az anya akadályozta vagy megtagadta a láthatást.Bár a szülői elidegenítés aspektusai közösek lehetnek,az nagyon valószínütlen,hogy a szülői felügyeletet gyakorló anyák ilyen nagy százaléka a DRMMS valamennyi kritériumát is kielégitené.
Ami pedig a DRMMS előfordulását illeti:a szindróma elnevezése/”válással kapcsolatos…”/szemléletesen utal arra,hogy a rosszindulatu magatartást a válási pereskedés váltja ki.
Mindenesetre,ez tisztán egy empirikus kérdés.Ugyan a rosszindulatu cselekedetek többnyire csak a válási eljárás alatt jelentkeznek először,az is lehetséges,hogy a rosszindulat már korábban is létezett,de nem került napvilágra. A válás előtti szülői konfliktusra vonatkozó kutatás/Enos és Handal,1986/ ezt a feltételezést támasztja alá.Ezzel összefüggésben az is lehetséges,hogy egyes esetekben a már korábban is meglévő rejtett személyiségzavar a válás által kiváltott stress eredményeképpen bontakozik ki.
Végül,meg kell jegyeznünk,hogy a család válás utáni müködésének természetével foglalkozó kutatások csak most kezdődnek.Néhány adat már van arra vonatkozóan,hogy milyen szerepe van a szülői konfliktusnak a gyermekek válás utáni teljesítményében/pl.Frost és Pakiz,1990;Furstenberg és tsai.,1987/;Healy,Malley és Stewart,1990;Kudek,1988/.Azonban még várni kell olyan tanulmányok megjelenésére,amelyek a PAS és a DRMMS ezeknél szélsőségesebb eseteit vizsgálják.
A DRMMS egy fontos társadalmi jelenséget képvisel.Ez a személyiségzavar kihat a gyermekekre,szülőkre, ügyvédekre,bírókra,gondnokokra,mentálhigiénés szakemberekre és másokra.Mindaddig,amíg ezt a jelenséget nem derítik fel alaposan a tudományos és klinikai irodalomban,addig a DRMMS-ban szenvedő egyének által keltett probléma továbbra is sújtani fog bennünket.Remélhetőleg,ez a dolgozat serkenteni fogja a kutatást,miáltal a probléma klinikai és jogi menedzselésének irányelvei kialakulhatnak.
Irta:I.D.Turkat,Ph.D. 1995 Journal of Family Violence,Vol.10,No.3,p.253-264.
Fordította:Keresztes Csaba Budapest 2006
„A PAS szimptómái: 1.) Befeketítési hadjárat Tipikusan, a gyermek *meg van szállva* az egyik szülő gyűlöletével. A *gyűlölet* szó azonban csak részlegesen használható, mivel sok pozitív érzelmet (is) érez(het) az állítólagosan megvetett (elítélt) szülő irányában, ezek kifejezése azonban nem megengedett. Ezek a gyermekek a *gyűlölt* szülőről becsmérlően beszélnek, anélkül, hogy zavarban lennének, vagy bűnösségérzésük lenne. A szülő befeketítésének litánikus jellege van. Minimális buzdításra, sarkallásra (jogászok, rendőrök, egyéb szakemberek), a lemez *bekapcsol*. Érdemes megjegyezni, hogy a gyermekek az utóbbi időben olyan hatalommal ruházódtak fel, mellyel soha korábban a történelem folyamán. Az abuzus ügyekkel kapcsolatba kerülők szinte kivétel nélkül kézpénznek fogadják el a gyermek állításait (melynek valóságtartamára később visszatérek); ezek egy része azonban irreális. 2.) Gyenge, komolytalan, abszurd racionalizációi a rosszallásnak Tipikusan a PAS gyermek irracionális, és gyakran nevetséges igazolásokkal indokolja az elidegenedését a célszülőtől. Ilyen lehet pl. évekkel korábbi apró civakodás emléke. Ezek általában triviálisak, olyan történések, melyet a legtöbb gyermek gyorsan elfelejt. Pl.: *Mindig túl hangosan mondta, hogy mossam meg a fogam.*; vagy: *Mindig azt mondja: *Ne szakíts félbe!*, vagy: *Csámcsog evés közben az asztalnál.* Amikor azt kérjük, hogy további (komolyabb) okokat is soroljon, akkor erre nem képes. Gyakran az elidegenítő szülő egyetért a gyermekkel abban, hogy ezek az ellenségeskedés elegendő igazolásai. A programozó szülő valóságosnak fogadja ezeket a nevetséges igazolásokat, remélvén, hogy a bíróság is ezt teszi. Ez a szülő általában jobb ítélőképességgel rendelkezik egyéb területeken, de amikor az elidegenedés igazolásáról van szó, mintha ez az előbbi felfüggesztődne, tévhitek, és olyan remények jelennek meg, hogy ezeket a bíróság is elfogadja. Sajnos, túl gyakran így is történik; a bíróság akceptálja a gyermek abszurd racionalizációit, mint valósakat. 3.) Az ambivalencia hiánya Minden emberi kapcsolat ambivalenciával terhelt, és ez alól a szülő-gyermek viszony sem kivétel. Feltűnő módon a kevert érzéseknek azonban nincs helye a PAS gyermek gondolkodási sémáiban. Az elidegenített szülő *teljesen rossz*, az elidegenítő *teljesen jó*. A legtöbb gyermek (az egészségesek, de a különböző pszichiátriai problémákkal küszködők is), mikor azt kérjük tőlük, hogy sorolják fel mindkét szülő jó és rossz tulajdonságait; képesek erre. A PAS gyermek ebben a helyzetben a *rossz* szülőről egy hosszú kritikus listát recitál, anélkül, hogy egyetlen pozitívat említene. Ezzel ellentétben a preferált szülő csak pozitív tulajdonságokkal bír, egyetlen nemkívánatos vonást sem említ. Az elidegenedett szülő évekig részt vett a gyermek nevelésében, erős kötődésben a gyermekkel, mégis a PAS gyermek most egyetlen olyan dolgot sem nevez meg, amit szeretett benne. Az ellenséges rendszer szokványosan polarizáltan működik. A programozó szülő úgy hiszi, hogy ha a gyermek egyetlen jó dolgot sem mond a célszülőről, akkor azzal az ő pozícióját erősíti a bíróságon. Tény, hogy sok esetben a bíróság a gyermeki ambivalencia hiányát a szülői viselkedés következményének véli (lásd később). Az abszurd vallomás, az ambivalencia hiánya, stb. tipikusan PAS manifesztációk. 4.) A *független gondolkodó* jelensége Sok PAS gyermek büszkén állítja, hogy az elidegenedett szülő elvetése az ő saját elhatározása, tagadván bármiféle *programozási* behatást. A PAS indukáló szülő teljes mértékben támogatja ezt a *független gondolkodást*. Az elidegenítő szülő azt állítja, hogy ő szeretné, a látogatást, láthatást, rendszeres kapcsolattartást a célszülővel, - felismervén az ilyen viselkedés fontosságát. Így a gyermek *helyesen* ítéli meg, hogy a döntés, az elhatározás az övé. Az induktorszülő által mutatott *szándék, zavar, tehetetlenség, stb.* (akkor, amikor a gyermek ellenáll a láthatásnak), megvédi a kritikától. Gardner hangsúlyozza, azt, hogy általában a gyermek *akarata* érvényesül, amikor a gyermek nem akar a célszülőhöz menni a láthatások időpontjában. Ez olyan irracionális hatalmi hittel ruházza fel a gyermeket, mellyel aztán egyéb területeken is megpróbálkozik. *A gyermek ellenállása irreális, hiszen - ilyen alapon az iskolába járás abbahagyását is meg kellene engedni számára, pusztán azért, mert nem akar járni.* A *független gondolkodás* erőteljes támogatást kap az elidegenítő szülőtől, aki gyakran dicséri a gyermeknek azokat az embereket, akik a saját elhatározásuk szerint kereken és bátran kifejezik a véleményüket. A programozó szülő reméli, hogy az ilyen *független-gondolkodó* jelenséget fog a gyermek a bíróságon is tanúsítani. (*Elég nagy vagy már ahhoz, hogy saját véleményed legyen...*) Néhány esetben a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy nem mondanak igazat (különösen az idősebbek), míg máskor olyannyira *jól programozottak*, hogy gyűlöletüket valóban a sajátjuknak vallják. 5.) Az elidegenítő szülő visszaható (rejtett) támogatása a szülői konfliktusban Amikor szülői véleménykülönbség alakul ki egy - a gyermek számára fontos - kérdésben a PAS gyermek refelexív (visszaható) módon támogatja a programozó szülőt, automatikusan úgy vélve, hogy a célszülőnek nincs igaza. Még akkor is, amikor világos, hogy a helytelenített szülőnek igaza van, - találni fog racionalizációkat az elidegenítő szülő igazának igazolására. Családi megbeszéléseken, - amikor a gyermek együtt látja a szülőket - reflexíve támogatja a programozó szülő pozícióját, álláspontját, néha még akkor is, még mielőtt a célszülő kifejtette volna álláspontját. Néha erősebben védik az elidegenítő szülő vélekedését, mint azt maga a szülő teszi. Ez a vak támogatás szintén jól használható lehet az elidegenítő szülő számára a bíróságon, remélve, hogy a gyermek tanúvallomása az ő irányába billenti a mérleget. 6.) A bűnösségérzés hiánya az elidegenedett szülővel szembeni kegyetlenség és/vagy kihasználás miatt A PAS gyermek bűntudat-mentes, nincs tekintettel a *rossz* szülő érzéseire. Teljesen hiányozhat nála a hála érzése a kapott ajándékokért, a tartásdíjért, egyáltalán mindazért a manifesztációkért, melyek az elidegenedett szülő érintettségéről, érzelmeiről és szeretetéről tanúskodnak. Természetesnek várják el az anyagi támogatást, az ajándékokat, ugyanakkor keményen elutasítják a láthatást. Gyakorta azt mondják, hogy nem akarják látni az elidegenedett szülőt, addig, amíg fel nem nőnek. Úgy vélik, hogy az elidegenedett szülőnek kötelessége számukra mindent biztosítani, és ezt egyfajta jogos büntetésként állítják be. Gardner ebben a pontban, mint *legkifejezőbb* példát ismerteti a gyermekkel való visszaélés (fizikális, szexuális, stb. abuzus) hamisvádját. Az ilyen vádaskodások szinte mindegyike az apa ellen irányul - ennek adnak hitelt, jóllehet, pl. a fizikális abuzust elkövetők túlnyomóan az anyák. A megvádolt helyzetbe kerülő apák élete szó szerint szétrombolódik, sokan börtönbe kerülnek, akár évekre is. A bűntudat hiánya a gyermeknél nem magyarázható pusztán a kognitív éretlenséggel (mely gyakran tapasztalható a vádaskodó gyermeknél), sokkal inkább azzal, hogy a gyermek a kegyetlenség ilyen pontjaival programozott, és teljesen figyelmen kívül hagyja az ártatlan áldozatára irányuló szadizmusának hatását és következményeit. Természetesen fennáll a lehetősége, hogy a gyermek bevallja a vizsgálati procedúra bármely fázisában az igazat; (az USA-ban ilyen helyzet, pl. a tanúvallomás előtt a Bibliára tett kézzel kell esküdni) különösen, ha az indoktrináció nem teljes, vagy ha a gyermekben felébred a lelkiismeret. Éppen ezért a programozó szülő mindent elkövet, hogy a gyermeket nehogy (ismételten) meghallgassák, vizsgálják, különösen olyan szituációban, melyben ő nem lehet jelen. Paradox módon - az idő (pontosabban az indoktrináció) előrehaladtával - a gyermek fabrikátuma téveszme-jellegűvé válhat, kezdi elhinni saját hazugságait. Ennek a pontnak az elérésekor a programozó szülő feladja korábbi ellenállását, sőt ő lesz az, aki forcírozza a gyermek vizsgálatát, közvetlen meghallgatását, vallomástételét a bíróság előtt. 7.) *Kölcsönvett szövegkönyv* (borrowed scenarios) jelenléte A PAS gyermek vallomása *betanultságra* jellemző kvalitású, nemegyszer frazeológiás, önismétlődő, a gyermekek által (szokványosan) nem-használatos kifejezésekkel tarkított, olyanokkal, melyeket az elidegenítő szülő használt eredetileg. Gardner a következő példákat említi: *Az apa több alkalommal próbálta hívni az exfeleségét, abból a célból, hogy beszéljen a gyermekével. Mindahányszor, amikor telefonált, a feleség azt üvöltötte, hogy: Ne zaklass bennünket! - majd lecsapta a kagylót. A négy éves kisfiú aztán, mikor megkérdezték, hogy miért nem akarja látni az édesapját, azt felelte: Mert zaklat minket... Egy másik gyermek azt mondta: Rosszakat álmodom, amikor nála vagyok. A kérdésre, hogy mik vannak azokban a rossz álmokban azt válaszolta, hogy: Nem tudom, a mama mondta, hogy én ott rosszakat álmodom. Egy négy éves kislány azt mondta, hogy soha többé nem akarja látni az apját, mert: *belémhatolt*. A kérdésre, hogy ez mit jelent, azt kiabálta: *Kérdezd meg a mamát. Ő tudja, mit jelent.* 8.) Az ellenségesség kiterjesztése az elidegenített szülő barátaira és/vagy családjára. A célszülő rágalmazásai gyakran expandálódnak, kiterjesztődnek, magukban foglalhatják a célszülő egész családját, baráti körét, stb. Mindazok a személyek, akikkel a gyermek korábban jó viszonyban volt, most mind *rosszakká* válnak. Lehet olyan személy is, akivel a gyermeknek nem volt és nincs is igazi kontaktusa (pl. az apa új barátnője), következésképpen a gyermeknek *nem is árthatott*; mégis a *rosszak* közé kerül. Az elutasítás, az elvetés hirtelen és megmagyarázhatatlan. A gyermek emiatt semmiféle bűntudatot nem érez (hasonlóan a programozó szülőhöz). A telefonhívások, a levelek válasz nélkül maradnak, az ajándékok visszautasítódnak, felbontatlanok, vagy éppen megsemmisítődnek (általában az elidegenítő szülő jelenlétében). Amikor az elutasított szülő rokona hívja a gyermeket, az, dühös becsmérléssel válaszol vagy gyorsan lerakja a kagylót (általában akkor, ha az elidegenítő szülő hallótávolságon belül van). A rokonokkal szembeni rosszindulatát még kevésbé tudja indokolni, pl.: *Gyűlölöm őket, mert szeretik az apát.* A PAS jellemzők összegezve: 1. A gyermek gondolkodását kitöltik a szülő kritizálására és leértékelésére irányuló gondolatok, melyek nem igazolhatóak és/vagy túlzók. 2. Tudatos, tudatalatti, tudattalan tényezők arról, hogy az elidegenítő szülő részt vesz a másik szülő gyermek általi elidegenítésében. 3. A szülő befeketítés litánia jellegű, ?betanult, elismételt? minőségű, olyan frazeológiák, melyet a gyermek, szokásosan nem használ. 4. A gyermek olyan apró jelentőségű emlékekkel igazolja az elidegenedést, melyek triviálisak, s melyeket a legtöbb gyerek elfelejt. A gyermeket megkérdezve képtelen további kiváltó okot mondani. 5. Az elidegenítő szülő egyetért a gyermekkel, támogatja vélekedését; ezek az okok igazolják az elidegenedést. 6. A szülő gyűlölete akkor a legintenzívebb, mikor az elidegenítő szülő a gyermek és az elidegenített fél is jelen van. Amikor a gyermek egyedül van az elidegenített szülővel, a gyermek mutathat gyűlöletet, semlegességet, vagy (pozitív) érzelmeit is kifejezi. 7. Amikor a gyermek kezdi magát jól érezni az elidegenített szülővel, hirtelen hűvössé válás fordulhat elő, visszahúzódik és ellenségeskedik, azt gondolván, hogy valami rosszat követett el. Az is előfordulhat, hogy azt kéri az elidegenedett szülőtől, hogy ne árulja el a másik szülőnek azt, hogy jól érezte magát. 8. Az ellenségesség mértéke a gyermek viselkedésében, beszédében nagymértékben változhat, az elidegenítő szülőtől való távolság függvényében. 9. A gyűlölködés kiterjesztése az elidegenített szülő kiterjedt családjára, melyet a gyermek még kevésbé tud indokolni. 10. Az elidegenítő szülő nem érintett a kiterjedt család elutasításában. 11. A gyermek gyűlölete gyakorta áthatolhatatlan, ellentétes a helyzetével. 12. A gyermekből hiányzik az ambivalencia, az elidegenített szülő a *teljesen rossz*, az elidegenítő a *teljesen jó*. 13. A gyermek nem mutat bűnösségérzést az elidegenített szülő érzései miatt 14. A gyermek fél, hogy elveszíti az elidegenítő szülő szeretetét.”
DRMMS négy fő nagy kritériuma: ”Anya, aki indokolatlanul bünteti elvált, vagy válófélben lévő férjét: 1.) Megkísérli elidegeníteni közös gyermeküket/gyermekeiket az apától. 2.) Az apával szembeni rosszakaratú akcióiba másokat is bevon. 3.) Kitöltik, lefoglalják a túlzásba vitt bejelentések, feljelentések és pereskedések. 1. Az anya (kiváltképpen) megkísérli megtagadni gyermekétől/gyermekeitől: 1.) A szabályos (szabályozott), zavartalan apai láthatásokat. 2.) Az apa telefonon való akadálytalan elérését (különösen, ha azokat az apa kezdeményezte). 3.) Az apai részvételt a gyermek/gyermekek iskolai életében és iskolán kívüli tevékenységében. 2. Ez a viselkedésmintázat átható és rosszindulatú aktusokat tartalmaz a férjjel szemben, beleértve: 1.) A gyermeknek való hazudozást. 2.) A másoknak való hazudozást. 3.) A jog (vagy hivatali előírások) megsértését.„ 3. A rendellenesség nem tulajdonítható egyéb specifikus mentális zavarnak (pl. schizofrénia, súlyos hangulatzavar, drog-intoxikáció, stb.) ámbár más mentális zavarral együttesen is fennállhat (leginkább DSM-IV; B-cluster: leginkább Borderline).
Természetesen ez sem nemfüggő, létezik a rosszindulatú apaszindróma is (DRMFS). Sajnos, mivel egyre több gyermeket helyezek el apáknál, náluk is megjelent ez a gyermekeket rendkívüli módon veszélyeztető magatartás, főleg nárcisztikus, pszichopata szülő részéről, akinek nem a gyermeke, hanem a bosszú a legfontosabb.
