Depressziós? Szedje már össze magát!
- jogcentrum
- Nov 28, 2014
- 1 min read
Hiába tartoznak a leggyakoribb betegségek közé a mentális zavarok, valahogy az egész kérdéshez furán állunk hozzá. Hajlamosak vagyunk betegségéért a beteget hibáztatni, azt várni, hogy önerőből oldja meg a problémáját. Ráadásul sokszor nem is valódi betegségnek tekintjük a mentális zavarokat, hanem egyfajta gyengeségnek, hisztinek, valaminek, ami majd elmúlik, amivel foglalkozni is felesleges, ami amúgy is bizarr és szégyellni való. Ennek a hozzáállásnak azonban komoly következményei vannak a mentális betegségekkel élők számára: az amúgy is nehéz helyzetükben nem kapják meg azt társas támogatást, azt a segítséget, amire a leginkább szükségük lenne. Kapnak helyette lelkiismeret-furdalást, muníciót az önostorozásra, kapják a magányosság, az elszigeteltség érzését.
De vajon mi történne akkor, ha ugyanígy bánnánk azokkal is, akiknek a teste beteg? A Robot Hugscsodálatos képregényben válaszolta meg a kérdést.
El tudja képzelni, ahogy kimondja egy ételmérgezéstől görcsölő, ágyban fetrengő embernek, hogy „értem én, hogy ételmérgezésed van, de legalább egy kicsit megpróbálhatnád összeszedni magad!”? Vagy közölné azt egy levágott kezű emberrel, hogy csak az életfelfogásán kellene változtatnia és máris jobban lenne? És a vécét támasztó fickó megkapná-e öntől azt: „próbálta már, hogy egyszerűen ne legyen influenzás?" Na, és eszébe jutott-e már kiselőadást tartani egy cukkorbetegnek arról, hogy nem valami egészséges dolog naponta gyógyszereznie magát csak azért, hogy normálisan tudjon működni? És nem aggódik-e, hogy ettől az alapvető személyisége változik meg? És a hasából vérző illetőnek vajon mondaná-e, hogy nem próbálkozik eléggé? Vagy segítene-e bármit azon a fickón ott az intenzíven, önkívületben, ha valaki közölné: az ágyban fetrengés önmagában nem segít, talán megpróbálkozhatna valami mással?
Szerző: Sákovics Diana
Yorumlar