Hova tűntek a normális Férfiak? (Kommentár: dr. Regász Mária)
Ezzel a kérdéssel szinte minden héten telenyavalyogja az internetet egy-egy naiv bloggerina. Most épp ott tart a hiszti, hogy már a lányoknak kell a szórakozóhelyeken kezdeményezni az ismerkedést. Kizökkent a világ, a Férfiak már nem úgy Férfiak, ahogy azt eddig a nők megszokhatták tőlünk.
A modern Férfi bolond lenne elkötelezni magát egy hosszútávú kapcsolatban. Hallani sem akarnak arról, hogy egy nő mellett megállapodjanak. A családalapítást az okosabbja kitolja a harmincas, negyvenes éveikre, ha akarnak még egyáltalán családot, vagy utódokat.
Az elmúlt évtizedekben a nők annyit küzdöttek az egyenjogúságukért, a nemi szerepek "fejlődéséért", hogy a Férfiaknak elege lett belőlük. Hiszitek vagy sem, a feminizmustokolhatjátok egyedül azért, hogy nem találtok magatoknak egy "normális" Férfit sem.
A feministák lerombolták a család intézményét
Az elmúlt évtizedekben megfigyelhettük a feministák előretörését, az internet még hozzá is segítette őket, hogy a rendkívül káros ideológiájukat elterjeszthessék. Egy átlagos napon 2-3 Férfiellenes cikk jelenik meg, legutóbb például megtudhattuk, hogy a kísérleti egerek félnek a Férfi kutatóktól. Reméljük, az lesz a hatása, hogy innentől majd csak nőket engednek be a laboratórimunokba.
Korábban a család vezetője, a családfő a Férfi volt, a nők pedig a háztartást vezették. Aztán jöttek a feministák, és pár év alatt meggyőzték a nőket arról, hogy ők simán megbirkóznak ezzel a feladattal egyedül is, nincs szükség a Férfira. Elhitették velük, hogy a karrierjük fontosabb, mint a család, a szülni meg majd ráérnek negyven felett, természetesen egyedülálló anyukaként, mert a Férfi amúgy is csak egy bántalmazó, akit jobb lesz minél távolabb tartani a gyerektől.
Mára már a negyvenes éveiket tapossák azok a Férfiak, akiket a családi pótlék 1966-os bevezetése után az anyjuk egyedül, apa nélkül nevelt fel. Ezek a Férfiak látták, ahogy az anyjuk elszakítja őket az édesapjuktól, ahogy kiebrudalják az apjukat a közös lakásból, ahogy tartásdíj fizetésére kényszerítették őket és ezt bizony egy életen át sem fogják elfelejteni. Ahogy múlik az idő, egyre több ilyen Férfi lesz. A ma nője ezektől a Férfiaktól várja el, hogy lelkesedjenek a házasság és a közös gyerek gondolatáért.
A nők a kedves seggfejért bolondulnak
A feminista gondolkodást magukévá tevő nők olyan Férfit szeretnének, aki nem létezik. Ők nem kérnek a rendes fickókból, mert az túl unalmas nekik. Inkább valami olyasmit szeretnének, aki ha kell seggfej velük, megalázza őket, hogy meglegyen az izgalom, de azért jófej is tud lenni, ha a nőnek épp arra van szüksége.
A modern Férfi azonban egy percig sem akar egy jófej lúzer lenni, akit messziről elkerülnek a nők. Ahogy egy nő nem tud félig teherbe esni, úgy nem létezik a jófej/seggfej hibrid Férfi sem. A modern Férfi, ha nőt akar, akkor jól teszi, haseggfej lesz. Hamar megtanulják, hogy csak akkor ragaszkodnak hozzájuk.
Mivel a mai nők a harmincas éveiket a bulikával, pasizással töltik, így a modern Férfinek jut elég punci is tartós kapcsolat nélkül is. Ez pedig csak még nagyobb seggfejet csinál belőlük. Amikor a feministák azt hangoztatják, hogy ők a nők érdekében lépnek fel, akkor tulajdonképpen a nők érdekei ellen küzdenek.
A Szürke 50 árnyalata és a Szex és New York a promiszkuitást dicsőítik
Ha megnézzük, mi formálta a nők tudatát az elmúlt évtizedekben, akkor mi ezt a két jelenséget tartjuk említésre méltónak. A Szürke 50 árnyalata és az annak nyomán felbukkanó többi könyv mind azt tanította a nőknek, hogy legyenek nyugodtan szajhák, merüljenek el a szexualitás örömeiben, miközben a hagyományos női értékekről (háztartás vezetése, gyereknevelés, a család összetartása) egy szó sem esik bennük.
A Szex és New York sorozatot világszerte bemutatták, egy egész generáció gondolkodását befolyásolva. Az üzenet az volt, hogy a nők maradjanak idős korukig szinglik, a végén majd mindenkire vár az álomesküvő, természetesen álompasival. Nem kell megtanulniuk főzni, a házimunkát bízzák a takarítőnőre, a házias nő eszményét pedig egy mozdulattal hajítsák ki az ablakon.
Záró gondolatok
Amíg a nők nem ismerik fel, hogy mit művelt velük a feminizmus, addig nem is fog változni a helyzet. Mert a feminizmus egy alattomos járvány, ami megmérgezi a nők tudatát. Ha egy nő egyszer magáévá tette azt, amit a feministák állítanak, soha többet nem lesz alkalmas társnak, feleségnek vagy anyának. A feminizmus egy nem gyógyítható betegség. Az a nő, aki egyszer elhitte, hogy ér annyit, mint egy Férfi, azt jobb minden Férfinak messzire elkerülni.
Mi itt a Huffnágel Életmód Magazin szerkesztőségében gyakorta viccelünk azzal, hogy a mai nőket egytől egyig kényszervágni kellene, ahogy felszámolják a sertéstelepen is az állományt, ha az egy sertéspestis miatt fogyasztásra alkalmatlanná vált.
A nők azonban nem haszonállatok, ha már nem alkalmasak társnak, feleségnek vagy anyának, két dologra még így is kiválóan megfelelnek: könnyen helyettesíthető munkaerőnek és adófizető állampolgároknak. Járjatok csak egyetemre, aztán dolgozzatok, fizessetek adót, de közben ne siránkozzatok azon, hogy hol vannak a normális pasik. Mi hálásak vagyunk a feministáknak, hogy végre nem kell annyit kuncsorognunk a puncitokért, elvagyunk az egyéjszakás kalandokkal. Ha ti nem tartjátok magatok ennél többre, miért kellene nekünk meglátnunk bennetek a leendő gyermekeink anyját?
PS: Boldog Anyák napját!
Ha az Ön ismerősei között is akad feminizmussal fertőzött agyú nő, akkor mire vár? Küldje el neki, talán még nem késő!
Szerző: Huffnágel Pista
Kommentár: Dr. Regász Mária
A cikk legalább is érdekes, bár nem mindenben értek vele egyet, a probléma gyökerét jól mutatja és ezen résszel tökéletesen egyetértek:„mert a Férfi amúgy is csak egy bántalmazó, akit jobb lesz minél távolabb tartani a gyerektől.
Mára már a negyvenes éveiket tapossák azok a Férfiak, akiket a családi pótlék 1966-os bevezetése után az anyjuk egyedül, apa nélkül nevelt fel. Ezek a Férfiak látták, ahogy az anyjuk elszakítja őket az édesapjuktól, ahogy kiebrudalják az apjukat a közös lakásból, ahogy tartásdíj fizetésére kényszerítették őket és ezt bizony egy életen át sem fogják elfelejteni. Ahogy múlik az idő, egyre több ilyen Férfi lesz. A ma nője ezektől a Férfiaktól várja el, hogy lelkesedjenek a házasság és a közös gyerek gondolatáért.”
Ügyfeleim nagy része végigment ezen és sokan mondták, hogy ők soha többet nem nősülnek – csak azért, mert 1-2 kapcsolatuk nagyon rosszul sült el.
Álláspontom szerint mind a férfinak, mind a nőnek meg van a szerepe a családban.A férfi általában nem mosogat, a nő általában nem szerel csapot, villanyt stb.Aki ezt nem érti, az tényleg férj nélkül marad, persze „pasija” lehet, hogy mindig lesz, csak nem lesz aki el is akarja venni, vagy ha mégis, hamar elvált nővé válik.
Természetesen vannak „nőies” férfiak és abban is sokat változott a világ, hogy ők pelenkáznak, etetnek, mosnak, főznek, ezek után persze egy válás esetére a gyereket is követelik, hiszen sokkal szorosabb a gyermekkel való érzelmi kapcsolatuk, mint a 40 évvel ezelőtti férfiaké volt. Ez viszont a nőknek nem tetszik, míg a mosogatást, pelenkázást elvárják.
Az elnőiesedett közigazgatási és bírói pályának tudják be a férfiak azt is, hogy a gyermekeket általában nem nekik ítélik és aki végigmegy egy ilyen tortúrán, amikor tényleg ő tesz többet a gyermekért, tényleg ő van vele és ő még az anyától sem tiltja – míg az viszont tiltja tőle épp attól való félelmében, hogy esetleg az apának ítélik a gyermeket, ha az apához is kötődik – és ennek ellenére veszíti el a gyermek felügyeletét (sőt, néha minimális kapcsolattartási jogot kap), az egy életre csömörlik meg a házasságtól és gyermekvállalástól: érthetően.
Persze a nők ettől még nem fognak sokat változni, az „elnőiesedett” közigazgatási és bírói döntéshozók feladata, hogy ezt felismerjék és tegyenek is azért, hogy ha mi már egyenjogúak vagyunk, ezt a férfiak is elérjék.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a brutális, bántalmazó, italozó, családjával mit sem törődő apának (vagy anyának) kellene ítélni a gyermeket, vagy ne kellene az ilyen apát (vagy anyát) elzárni a gyermektől. A döntést tényleg aszerint kellene meghozni, hogy ki foglalkozik a gyermekkel többet amellett, hogy a másik szülő jogainak gyakorlását sem akadályozza. Persze itt is vannak olyan szülők, akik csak a jogaikat hangoztatják, de valójában arra használják ezen „jogaikat”, hogy a másik szülőnek keresztbe tegyenek – ld. Zaklatás c. cikksorozatom – ilyenre még a macskámat sem bíznám, nemhogy gyermeket.
És persze nem minden ilyen szülőért a nők felelősek, a férfiak maguktól is képesek elcseszni dolgokat, ahogyan a nők is, de a gyermekek felügyeletéről való döntésnél épp ezeket kell figyelembe venni anélkül, hogy automatikusan egyik vagy másik felet jogosítanák fel a felügyelet gyakorlására és persze anélkül, hogy a fentiek és az adott ügy figyelembevétele nélkül mindkét felet egyformán jogosítanák fel a felügyelet gyakorlására.
Dr. Regász Mária
ügyvéd
