Jegyzői hatáskörben maradó, a gyermekvédelmet érintő eljárások (Jegyző és közigazgatás c. folyórat 2

A változó jogszabályok kapcsán igen kevés eljárás maradt jegyzői hatáskörben. Ezen szabályok az 1993. évi III. törvényben (Sztv.), az 1997. évi XXXI. törvényben (Gyvt.), ennek végrehajtási rendeletében, a 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendeletben (Gyer.) és a gyámhatóságok hatásköri és illetékességi szabályait rögzítő 331/2006. (XII. 23.) Kormányrendeletben, vannak.

Gyakorlatilag a lényeges, gyermekvédelmi területet érintő eljárások már korábban a kormányhivatalok gyámhivatalaihoz kerültek (pl. védelembe vétel) vagy már eleve ott is voltak (pl. kiskorúak vagyoni ügye, kapcsolattartás, kiskorú házasságkötésének engedélyezése, kiskorúakról való állami gondoskodás körébe tartozó eljárások stb.)

2014. január 01-től a 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a jegyzői hatáskört méginkább szűkítette. A gyámhatósági feladat- és hatáskört gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatási ügyekben meghagyta a jegyző tekintetében is, azonban ez egy jelentősen megnyírbált hatáskör és – a gyámhivatali feladat- és hatáskörökkel ellentétben, mely leginkább jogi és államigazgatási ismereteket igényel – inkább szociológiai és pszichológiai ismeretekre támaszkodik.

A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés első három pontja gyakorlatilag összefügg egymással, nagyjából hasonló tevékenységeket takar. A 3. § c) pontja értelmében a jegyző megkeresésre környezettanulmányt készít. Ezen megkeresés érkezhet bármely szervtől, leggyakrabban bíróságtól, gyámhivataltól.

Korábban én is gyámhivatalban dolgoztam, de amióta ügyvéd vagyok egészen más szempontból látom az ilyen környezettanulmányokat. Életemben nem láttam még annyi semmitmondó környezettanulmányt, mint az utóbbi két évben, de természetesen sokszor látok nagyon részletes, kiterjedt környezettanulmányt is, ahol az ügyintéző veszi a fáradtságot és felveszi a telefont, beszél a családgondozóval, védőnővel, iskolai pszichológussal stb. illetve amikor kimegy megkérdezi a szomszédokat és ezek eredményét is megemlíti, tehát ténylegesen feltárja a gyermek környezetét. Sokszor fontos például, hogy az ott lakókon kívül még vannak-e családtagok, ők milyenek, esetleg tudják-e fogadni a gyermekeket, ha erre szükség lenne (problémás gyermekelhelyezési perekben, a gyermekek veszélyeztetettsége esetén stb.).

Mint említettem, sajnos az ilyen részletes környezettanulmányok ritkák, többnyire megtudhatunk belőlük minden lényegtelen körülményt, pl. hogy van hűtő és porszívó a lakásban, de a fontos dolgokról szó nincs bennük. Egyik esetben például a lakás rendkívül lepusztult állapotban volt, tele mindenféle állattal, kígyóval, denevérrel, patkánnyal, még a kádban is macska aludt, ami arra utalt, hogy nagyon régen nem használták, minden rendetlen és csupa kosz volt (az ügyfél képeket is hozott róla, de a lakás tulajdonosa is kiposztolta az interneten egy közösségi fórumon és még ezeken is látszott), a környezettanulmány szerint azonban minden rendben volt. Utóbb kiderült, hogy a környezettanulmányt készítő személy egyetlen helyiséget látott, a többit a tulaj „elmesélte” és ennek eredményeképpen annyit lehetett tudni, hogy hány négyzetméter a lakás és a bíróság számára nem derült fény sem arra, hogy egy egy éves gyermek számára alkalmatlan a kapcsolattartás helyszíneként, sem arra, hogy aki benne lakik, mindenkivel rossz viszonyban van a házban, mert mindenkit feljelent, beperel vagy lejárató cikket tesz róla közzé az interneten, tehát a legkevésbé alkalmas mind a környezet, mind a személy arra, hogy egy egy éves gyermek ott legyen.

Normál esetben a környezettanulmány elkészítése során az ügyintéző kimegy és feltárja azon körülményeket, amelyek az ügy elbírálásához szükségesek, ezen szempontokat elviekben a megkeresés tartalmazza, azonban néha semmiféle támpontot nem ad, a megkereső szerv csak annyit jelez, hogy környezettanulmányt kér. Ilyen esetekben érdemes a megkereső szervet rövid úton (értsd: telefonon) felhívni arra, hogy adjon tájékoztatást, hogy az általános dolgokon felül (kiről/kikről szóljon, ezen személy hol él, milyen körülmények között, mekkora lakásban, milyen anyagi körülmények között és mi a lakókörnyezetében a róla kialakult általános kép) még mire is kíváncsiak (pl. van-e elég élelmiszer a lakásban, tapasztalható-e alkoholos, netán egyéb befolyásoltságra utaló jel stb.

Fontos tudni, hogy a környezettanulmány készítése során sem ronthat ajtóstul a házba az ügyintéző, engedélyt kell kérnie a tulajdonostól, hogy bemenjen, ha pedig a tulajdonos kijelenti, hogy nem kívánja beengedni, akkor ezt kell leírnia, de fontos, hogy figyelmeztesse a tulajdonost, hogy ezt jelezni fogja és ez esetben bírsággal „értékelheti” a hatóság az együttműködésének hiányát. Természetesen ilyen esetben az ajtót nyitó személy nem szokta magát igazolni, tehát ilyenkor (ha a környezettanulmányt készítő személy nem ismeri személyesen) érdemes egy rövid személyleírást adni arról, hogy hogy nézett ki ezen személy, később ugyanis ezt nehéz tisztázni és jelentősége lehet, ami viszont általában hónapok múlva derül ki, amikor már senki sem emlékszik semmire, vagy lehet, hogy az a személy, aki akkor a környezettanulmányt készítette már nincs is a hivatalban.

Fontos lenne, hogy:

• az ügyintéző ne egyedül menjen ki, hiszen előfordulhat, hogy akár az élete is veszélybe kerül, ha például egy erőszakos bűncselekmény miatt többszörösen elítélt személy családjához megy ki, vagy egy gondnokolt „jelöltnél” kell környezettanulmányt készítenie (ezért is érdemes előre tájékozódni, hogy mit várnak tőle és mire számíthat).

• ily módon elkerülheti azt is, hogy megpróbálják megvesztegetni annak érdekében, hogy „megfelelő” környezettanulmány készüljön, vagy csak ha nem szimpatikus az amit leírt, akkor azt állítsák (akár többen a családból), hogy ő követelt pénzt.

• ne csak a célszemélyt, hanem a lakókörnyezetét is keresse fel, tehát a szomszédokat is, akiktől megtudhatja, hogy milyen embernek ismerték meg a szomszédjukat.

• Sajnálatos módon sok esetben előre egyeztetnek a családdal, azonban ezzel a környezettanulmány lényege vész el, hiszen ha valaki tudja, hogy a hatóság felkeresi és például attól függ, hogy kap-e segélyt, vagy nála helyezik-e el a gyermeket, hogy mit tapasztalnak nála, akkor ennek megfelelő környezetet igyekszik átmenetileg teremteni, hiszen 2-3 órai tartamra még ő is képes rendet tartani, tehát kitakarít, rendet csinál, netán az értékesebb holmikat eltünteti a látókörből (pl. tartásdíj felemelése iránti eljárásokban). Természetesen az egyeztetésnek az ügyintéző szempontjából gyakorlati haszna van, hiszen így bizonyosan nem kell többször mennie, azonban az ügy szempontjából kifejezetten hátrányos. Ha igazán lelkiismeretesen kíván eljárni, akkor váratlanul keresi fel a családot, hiszen akkor nem egy megrendezett környezetet láthat. Azon „előnyhöz” képest, hogy bizonyosan otthon van a család, túl sok a hátrányt jelent, hogy egy megrendezett környezet alapján nehéz jó döntést hozni.

• lehetőleg a lakásban tartózkodó személyek személyazonosságát tisztázza és azt is, hogy milyen jogcímen tartózkodnak a lakásban (pl. csak látogatók, vagy épp ott is élnek), a gyermekek esetében pedig azt, hogy járnak-e valamilyen intézménybe (az kevés, hogy járnak iskolába, óvodába, fontos a pontos cím is), továbbá tapasztalhatóak-e rajtuk elhanyagolásra utaló jelek (ami nem biztos, hogy fizikális, lehet, hogy érzelmi). Ezek általában feltűnőek, pl. a gyermekek visszahúzódóbbak, de előfordulhat, hogy még szakemberek is nehezen tárják fel, viszont a szomszédok, ismerősök látják, hogy a gyermek megváltozott.

• Szintén fontos szempont az, hogy ne annak higgyenek, akit épp hallgatnak, tehát meghallgassák a másik felet is, ha erre lehetőség van, ha erre nincs lehetőség, akkor pedig ne tényként írják le a hallottakat, tehát jelezzék, hogy a lakásban tartózkodó személyek közül melyik és mit mondott el.

• Komoly segítséget jelenthet, ha a célszemélytől tudnak fényképet kérni az ingatlanról, és azt csatolni tudják, továbbá esetleg a tágabb környezetet is megkérdezik, pl. vidéken a falu kocsmáját, vagy plébánosát, netán védőnőt, gyermekorvost.

Problémát szokott okozni, hogy a környezettanulmányt végző személy nem írja le a valós tényeket, pl. azért, mert fél, hogy ha leírja, hogy pl. piszkos a lakás, akkor attrocitásoknak teszi ki saját magát, sőt, akár személyiségi jogok megsértése miatt eljárást is indíthatnak ellene, azonban jó tudni, hogy a bírói gyakorlat szerint

EBH2003. 846

Nem valósítja meg a rágalmazás bűncselekményét a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, ha olyan megállapításokat rögzít és küld meg a hivatalos szervnek, melyek egyébként alkalmasak a becsület csorbítására [Btk. 179. §, Btk. 137. §-a (1) bek. k) pontja, 1997. évi XXXI. tv. 39. § és 40. §, 1992. évi XXXIII. tv.].

Ugyanígy:

BH2001. 96

A hivatalos személy ügyintézése során és azzal összefüggésben tett megállapítások – jogellenesség hiányában – nem szolgálhatnak alapul a rágalmazás vagy a becsületsértés megállapítására [1978. évi IV. törvény 10. § (2) bek., 179. §, 180. §].

Másik ok szokott lenni, hogy azért nem írja le a környezettanulmányt végző személy, mert maga nem is észleli. Nem mindegy ugyanis, hogy a környezettanulmányt készítő személynek milyen tapasztalatai vannak, továbbá ő maga milyen környezetből jött. Amennyiben ugyanis maga is szegényes környezetből származik, vagy ilyen környezetben komoly tapasztalatai vannak, kevésbé „érzékeny” az ilyen környezetre.

Minderről sokat lehetne írni, azonban jelen cikk terjedelmét ez meghaladja. Mindenesetre a jogalkotó a Gyer.-ben (149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 9. §-a) már évekkel ezelőtt rögzítette a környezettanulmány „minimum tartalmát”, amit sajnos sokan úgy értelmezhetnek, hogy csak ezen adatokra van szükség, épp ezért láttam szükségét kicsit részletezni ezt a témakört.

A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés g) pontja alapján a települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát. Ez szintén környezettanulmány készítéssel kezdődik, majd pedagógiai vélemény beszerzésével, netán az iskolapszichológustól vagy nevelési tanácsadótól való véleménykéréssel folytatódhat. Itt komoly jelentősége van annak, hogy a család milyen körülmények közt él, ez felróható-e nekik, tehát próbálnak-e elhelyezkedni, vagy ha már van munkájuk, jobban kereső állást találni, mit tudnak a szomszédok, hogy hova járnak nyaralni, mennyit költenek (és főleg, tudomásuk szerint miből), vagy-e jelentős készpénzvagyonuk (pl. jelentős értékpapír állománnyal, netán betétállománnyal rendelkezhetnek). Az egyik ügyben például úgy kapott az apa segélyt, hogy kiderült, jelentős összegű megtakarítása van, de mivel az általa kitöltött nyomtatvány erre nem kérdezett rá, nem is írta be. Jövedelme nem volt, csak vagyona, több tízmilliós összegben és még csalást sem követett el, hiszen nem kérdezte tőle senki, hogy van-e pénze és értékpapírja, ő meg laikusként nem tudta, hogy ezt is be kell jelentenie.

A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés i) pontja alapján a települési önkormányzat jegyzője megállapítja a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek, nagykorúvá vált gyermek hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetének fennállását. Ez hasonló módon történhet, mint amit már fentebb leírtam, de ehhez még jöhet az esetleges „terhelt” családi háttér (bűnözői vagy egyszülős család, rossz lakáshelyzet, jövedelem hiánya, egészségügyi terheltség feltárása stb.).

A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés l) pontja alapján a települési önkormányzat jegyzője megállapítja az óvodáztatási támogatásra való jogosultságot (Gyer. 68/F. § szerint). Ez is hasonló módon történhet, mint a fent írtak.

A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés m) pontja alapján a települési önkormányzat jegyzője ellátja a törvényben vagy kormányrendeletben hatáskörébe utalt egyéb gyermekvédelmi és gyámügyi feladatokat.

A következő terület, ahol a jegyzői hatáskört meghagyta a jogalkotó, a szociális ellátások területe, módosult tehát az Sztv. A jegyző például vizsgálatot rendelhet el, ha a szociális rászorultság vizsgálata során más tudomása van, mint amit a kérelmező állít (10. §), továbbá a szociális ellátás megtérítését rendelheti el (17. §), a valamilyen okból (jogosultság hiánya, vagy többszörös felvétel stb.) visszafizetendő összeget csökkentheti, elengedheti, részletfizetést engedélyezhet. A szociális ellátásokról dr. Mogyorósi Sándor, a VI. kerületi jegyző írt igen színvonalas cikket a XV. évfolyam 6. számában.

Ezt azzal egészíteném ki, hogy a jegyzőnek ezen felül felülvizsgálati és nyilvántartási feladatai vannak a folyósítással kapcsolatosan (Sztv. 18. §), ugyanis pl. a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultságot is ő vizsgálja felül (Gyer. 67. §), továbbá a szociális és gyermekvédelmi ellátások országos nyilvántartásában a segélyezettekről nyilvántartást kell vezetni. Ennek célja figyelemmel kísérni, hogy egy-egy család vagy személy milyen összegű segélyben részesül, illetve annak elkerülése, hogy egy-egy személy/család elköltözés esetén „duplán” kapjon segélyt, mivel a visszafizettetés szinte lehetetlen azon családok esetében, akik több gyermeket nagyon kevés jövedelemből nevelnek és ezáltal minden számukra juttatott forintot azonnal felélnek. Ezen probléma forrása sajnálatos módon azon alapul, hogy a segélyt folyósító szervek általában nem követik nyomon a családot, tehát elköltözés esetén nem küldik automatikusan a „család után” az iratanyagot, minthogy legtöbbször arról sincs tudomásuk, hogy hova költözött a család. Ilyen elköltözésre pedig általában akkor kerül sor, amikor valamilyen oknál fogva megszűntetik a segélyt. Ilyen esetben, ha a család jövedelemmel és önálló lakással nem rendelkezik, könnyebben „próbálnak szerencsét” másutt, természetesen mélyen hallgatva azon okokról, amelyek miatt a segélyezésük az előző lakóhelyükön megszűnt. Ezen probléma könnyen megoldható egy országos nyilvántartással, így az iratanyagok beszerzésének sincs akadálya.

A 2012. évi XCIII. törvény szerint: „A járási (fővárosi kerületi) hivatal hatáskörébe kerülő, az Szt. szerinti pénzbeli és természetbeni ellátások vonatkozásában 2012. december 31-én folyamatban lévő, az Sztv. 17. §-a szerinti visszafizetési kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben a jegyző jár el. A jegyző által elrendelt visszafizetés, illetve engedélyezett fizetési könnyítés esetén a visszafizetési kötelezettséget a jegyző felé kell teljesíteni.”

Az Sztv. a jegyzőt is feljogosítja szociális ellátás nyújtására a kérelmező jövedelmének kiegészítése és pótlása körében (25. § (3) bek. a) pont), melyet a 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet szabályai szerint folyósíthat.

A pénzbeli támogatásokon felül a jegyző hivatalból vizsgálhatja a gyermek napközbeni ellátást biztosító intézményben történő elhelyezésének lehetőségét, ha a szülő a 14 éven aluli gyermekének napközbeni ellátását nem tudja biztosítani.

Még 2012-es az az Sztv. módosítás, amely ugyan az „aktív korúak ellátása” címszó alatt található, azonban a gyermekvédelem terén komoly előrelépést jelent. Ennek lényege, hogy a jegyző az aktív korúak ellátásának feltételeként előírhatja, hogy a kérelmező tartsa rendben lakását és lakókörnyezetét. Megjegyzem, hogy meglehetősen szerencsétlen megfogalmazása a jogszabálynak a 34. § (4) bekezdése, amely „jogellenesen munkát végző” személyről beszél. Álláspontom szerint inkább a jogellenesen be nem jelentett munkáról beszélhetnénk, még akkor is, ha „fekete” munkáról van szó. A munkavégzést ugyanis jogellenesnek feltűntetni pszichológiai okokból sem szerencsés, azt a képzetet keltheti, hogy dolgozni általában jogellenes.

Bár a lakásfenntartási támogatás nem közvetlenül a gyermekekhez kapcsolódó támogatás, azonban nagy segítséget nyújt a gyermekes családoknak azzal, hogy önerőből kevesebbet kell költeni a rezsire, tehát több marad a gyermekekre. Komoly kiadáscsökkentő hatása lenne azonban annak is, ha – főleg a több- és kisgyermekes családoknál – a nyílászárók és falak szigeteléséhez a család segítséget kapna. Ez kis településeken oly módon is megoldható, hogy az egyébként jövedelem (bér) pótló támogatásban részesülő, kereslet hiányában munkával nem rendelkező személyek össze-, illetve munkára fogásával kerülne sor egy-egy „lerobbant” lakás felújítására és nyílászáróinak cseréjére akár támogatásból. Ez a kis közösségeket is jobban összekovácsolná és szintén nagy segítséget jelentene azon felül, hogy az ily módon megspórolt további támogatás hasznosabb célt szolgálna, minthogy fűtés formájában távozik a kéményen.

A közgyógyellátás a tartós beteg gyermekeknek is nagy segítség, de ha a család felnőtt tagja kapja, a családi kasszát akkor is kíméli. Biztosítása továbbra is jegyzői hatáskörben maradt, amelyről szintén nyilvántartást kell vezetnie a jegyzőnek.

Az óvodáztatási támogatás szintén jegyzői hatáskörben maradt (Gyvt. 20/C. §)Érdekes megfogalmazása a jogalkotónak az, amelyet a Gyer. 65/B. §-a tartalmaz, miszerint „A települési önkormányzat jegyzője az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 106. § (1) bekezdése szerinti egységes szociális nyilvántartás adatai alapján meggyőződik

a) a Gyvt. 19. § (2) bekezdés a) pontja aa) alpontjában szabályozott egyedülálló kérelmező esetén az egyedülállóság tényéről,

b) a Gyvt. 19. § (2) bekezdés a) pontja ab) alpontjában szabályozott esetben a gyermek tartós betegségének vagy súlyos fogyatékosságának tényéről.”

Hogy ezt miért csak a „nyilvántartás adatai alapján” teszi és nem személyesen vizsgálja ki a kérelmező lakókörnyezetét kikérdezve, rejtély számomra, hiszen rendszeres az, hogy valaki egyedülállóként tünteti fel magát, miközben élettársa van, továbbá az is előfordul (bár ritkábban), hogy tartósan beteg gyermeknek valójában semmi baja, ugyanolyan életet él, mint társai.

A jegyző kézbesíti továbbá az Erzsébet utalványt (Gyer 68. §) és gondoskodik a pénzbeli ellátások folyósításáról (Gyer. 68/B. §). A Gyer. rögzíti továbbá, hogy a jegyző a végrehajtás foganatosításában is közreműködhet. Ez alól kivétel a Ket. cselekmény végrehajtására vonatkozó szabályai (134–136. §) alá tartozó esetek (pl. kapcsolattartás végrehajtása), de például a gondozási díj hátralékot is ő tartja nyilván (Gyer. 117–120 §). A jegyző kérelmezheti továbbá a teljes hatályú apai nyilatkozat megtételéhez való hozzájárulás pótlását a gyámhivataltól (Gyer. 57. § (4) bek.).

Vannak még egyéb nyilvántartási feladatai is a jegyzőnek, például a 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet 14/A. §-a szerinti „üdülő, gyermek- és ifjúsági tábor, turistaház, kulcsosház, valamint pihenőház nyilvántartásba vétele” és ezzel kapcsolatosan értesítési kötelezettsége is van a jogszabályban részletezettek szerint (népiegészségügyi intézet, tűzoltó-parancsnokság, építésügyi hatóság, környezetvédelmi hatóság felé).

dr. Regász Mária

ügyvéd

Eredeti Cikk: "Jegyző és Közigazgatás" c. folyóirat 2014/1. számában