A hang- és videofelvétel, mint bizonyíték 2.
Mind a polgári, mind a büntető jogban egyre többször fordul elő, hogy a felek – a szabad bizonyítás elve szerint és mert a bizonyítás (főleg családjogi perekben és büntető ügyekben) nagyon nehézkes – hangfelvétellel bizonyítják állításaikat.Meglepő módon a kiforrott bírói gyakorlat ellenére is még mindig nagyon sok az olyan bíróság, ahol amint a bíró meghallja, hogy hangfelvételt kíván a fél csatolni, felháborodottan tiltakozik és kérdezi, hogy a másik fél ahhoz hozzájárult-e, állítva azt, hogy ha nem, akkor nem felhasználható a felvétel.
Ez a valóságban azonban nem így van. A szabad bizonyítás elve épp azt rögzíti, hogy bármilyen eszközt fel lehet használni a bizonyítás érdekében, legyen az tanú, okirat, netán hangfelvétel vagy video felvétel. Ezt mutatja a bírói gyakorlat is:
BDT2011. 2442.
Nem minősül visszaélésnek a képmás vagy hangfelvétel készítése avagy felhasználása, amennyiben arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet.
BH 2001. 110
Más nyilatkozatát tartalmazó hangfelvétel akkor is felhasználható a polgári perben bizonyítékként, ha személyhez füződő jogok megsértésével keletkezett, vagy jutott nyilvánosságra
BH1985. 57.
I. A személyhez fűződő jogok megsértése megvalósulhat a képmás vagy hangfelvétel visszaéléssel történő elkészítésével is. Ha a lakó a falon áthallatszó hangos kijelentéseket tesz a szomszédos lakás lakójának személyével kapcsolatban, és ez utóbbi erről a saját lakásában elhelyezett hangfelvevő berendezéssel felvételt készit, ez a magatartás nem jelent más jogvédte érdekkörében történő illetéktelen behatolást (jogsértést).
II. A hangfelvételnek bírósági vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként való előterjesztése felhasználásnak - nyilvánosságra hozatalnak - minősül, és a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a hangfelvétel készítése a személyiségi jogok megsértésével vagy ilyen jogsértés nélkül történt.
III. A bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért - az egyébként is jogsértés nélkül készült hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha ez a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik [Ptk. 75. § (1) bek., 80. § (1) és (2) bek., 4. § (1) bek.].
EBH2000. 296
A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható; polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait [Be. 5. § (3) bek., 60. § (3) bek., 61. §, Ptk. 80. §].
BH2008. 266
Hangfelvétel engedély nélküli elkészítése önmagában visszaélésnek minősül. A jogsértőt terheli annak bizonyítása, hogy a hangfelvétel elkészítése nem volt visszaélésszerű (1959. évi IV. törvény 80. §).
EBH2012. P.16
Ha valaki egy hangfelvétel létezéséről a hangfelvétel tartalmának szóbeli ismertetésével, illetve a hangfelvétel leírt anyagának közzétételével tájékoztatja a közvéleményt, az csak tényközlés, ezzel a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala nem történik meg, ezért a hangfelvételhez fűződő jog megsértése a jogosulatlan nyilvánosságra hozatal miatt az 1959. évi IV. törvény 80. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg. A hangfelvétel tartalmának ismertetése felhasználásnak minősül. Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy az 1959. évi IV. törvény 80. § (1) bekezdése szerint e felhasználás visszaélésnek minősült-e. Végül a hangfelvétel tartalmi ismertetése adott esetben a magántitok nyilvánosságra hozatalának minősülhet, amikor annak lehet jelentősége, hogy a magántitok nyilvánosságra hozatala jogszerűtlen volt-e. Önmagában tehát a hangfelvétel vagy a képmás létezésének az ismertetése nyilvánosságra hozatalnak nem minősül [1959. évi IV. törvény 80. § (1) és (2) bekezdés].
Kommentár: dr. Regász Mária
Mindenki figyeljen azonban oda arra, hogy a Btk. értelmében:
Tiltott adatszerzés
422. § (1) Aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljábóla) más lakását, egyéb helyiségét vagy az azokhoz tartozó bekerített helyet titokban átkutatja,b) más lakásában, egyéb helyiségében vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli vagy rögzíti,c) más közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti,d) elektronikus hírközlő hálózat - ideértve az információs rendszert is - útján másnak továbbított vagy azon tárolt adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ebből az „elektronikus hírközlő hálózat – ideértve az információs rendszert is – útján másnak továbbított” adat szorul magyarázatra. E körben a bírói gyakorlatról alig van információ (BH a jogtárban sem található ezzel kapcsolatosan).
Egy első fokú, tehát nem jogerős ítélet szerint a bíróság jogsértőnek találta azt, hogy az egyik szülő a vezetékes telefonra hangrögzítő berendezést telepített, ily módon tudta később bizonyítani az alábbiakat:
a másik szülő gyermekekkel szembeni durva bánásmódját,
sugallatait
a számítógépéről a másik szülő adatokat töltött le,
a másik szülő megkérte egy ismerősét, hogy a házastársa bankszámlájának egyenlegét közölje – és ez meg is történt – tehát csupa olyan dolgot bizonyított hangfelvétellel, amit más módon soha nem tudott volna bizonyítani.
A bíróság, bár megállapította, hogy családjogi perekben kevés objektív bizonyíték van, a hangfelvételt azzal az indokkal nem fogadta el, hogy a másik fél nem járult hozzá a készítéséhez. Kérdés, hogy a bíróság ezt a hozzájárulást mégis hogyan képzelte? A szülő odamegy a másikhoz és közli vele, hogy „drágám, most hangfelvételt fogok készíteni, amit a bíróságon gyermekelhelyezési perben kívánok becsatolni azért, hogy a gyermekeket nekem ítéljék, tehát légy szíves, ugyanúgy szidalmazd és bántalmazd a gyerekeket és engem, ahogy szoktad”? Vagy azt gondolja a bíróság, hogy ha a jogsértő szülő megtudja, hogy van egy ilyen felvétel, akkor majd hozzá fog járulni a csatolásához?
A bíróság úgy fogalmazott, hogy megengedhetetlennek tartja, hogy családjogi perekben a fél hangfelvétellel bizonyítsa a másik fél magatartását. Én speciel azt tartom megengedhetetlennek, hogy egy szülő akkor, amikor a hatóságok nem látják, durván bánjon a gyermekeivel, míg kifelé mintaszülőként mutatja magát.
Ugyanakkor nem találta jogsértőnek azt, hogy a szülő diktafont helyezett el a lakás több pontján és azzal rögzítette a lakásban történteket (igaz, bizonyítékként ezt sem fogadta el).
A kérdés az, hogy egy laikusnak honnan kellene tudnia azt, hogy ha diktafont tesz a vázába, az jogszerű, ha a vezetékes készülékre köti rá, akkor az jogellenes.
dr. Regász Mária
ügyvéd
