Nemzetközi ügyek - A gyermekek jogellenes külfölder viteléről

Napjainkban – különös tekintettel a válságra is – egyre sűrűbben fordul elő, hogy egy-egy szülő úgy dönt, hogy az ÚNIÓ területén, vagy netán azon kívül próbál szerencsét, de egyre sűrűbb az az eset, amikor valaki külföldi személlyel köt házasságot vagy létesít kapcsolatot, melyből a későbbiek során gyermek is származik, majd a kapcsolat megszakadásakor megpróbál hazatérni – gyermekestül.

Hogy mi vár az ilyen szülőre, az sajnos sokszor csak akkor derül ki, amikor már késő.

Felmerül a kérdés, hogy mikor melyik jogot kell alkalmazni és miért, milyen jogszabályok mentén indulhat el ilyen esetben valaki.



Nyilvánvalóan három szempont ütközik.


Az első a gyermek joga, aki egyrészt mindkét szülőjéhez ragaszkodik és mindkét szülőjével együtt, de legalább is kapcsolatban szeretne maradni, ráadásul joga van az állandósághoz, a megszokott lakóhelyéhez, a társaihoz, barátaihoz és sokszor nem is beszéli azt az idegen nyelvet, amely országba ki akarják vinni.


A második azon személy jogai, aki szeretne visszaköltözni hazájába, netán elköltözni egy másik országba abban a reményben, hogy ott meg tudja teremteni a megélhetésének a feltételeit.


A harmadik azon személy joga, aki a közös gyermekkel szeretne kapcsolatot tartani, netán még a szülői felügyeleti joga is fennáll.


Amennyiben tehát valaki arra ébred, hogy a gyermeke egyszercsak külföldre kerül anélkül, hogy beleegyezett volna, hogy a gyermekét külföldre vigyék, jól teszi, ha azonnal ügyvédhez, vagy a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályához fordul segítségért.


Nemzetközi Jogi Főosztály KÜLÜGYMINISZTÉRIUM 1027 Budapest, Bem rakpart 47. Telefon: +36-1-458-1142 Fax: +36-1-458-1091 E-mail: nkjogi@kum.hu


Ezt követően elsősorban a gyermek nála történő elhelyezését kérheti, a további teendője pedig attól függ, hogy a szülői felügyeleti joga fennáll-e, vagy netán szünetel, esetleg megvonták vagy megszűnt.

Ez utóbbi két esetben csak akkor tehet valamit, ha a kapcsolattartási joga még fennáll valamilyen oknál fogva (pl. megvonás esetén kapcsolattartási jogot még biztosíthatnak neki, megszűnés esetére pedig az ezt megállapító döntés jogerőre emelkedéséig fennáll a szülői felügyeleti joga és így a kapcsolattartási joga is).


Ha fennáll a szülői felügyeleti joga (tehát nem volt még gyermekelhelyezési per és a gyermeket nem helyezték el a másik szülőnél, továbbá nem vonták meg a szülői felügyeleti jogát és nem szűnt meg (pl. a Csjt. 48. § (3) bekezdése alapján a gyermek örökbeadásához való hozzájáruló nyilatkozat megtétele kapcsán), akkor a következő lépés a gyermek útlevelének visszavonása iránti nyilatkozat megtétele lehet. Ez megakadályozza, hogy a szülő esetleg továbbmenjen a gyermekkel más, ÚNIÓ-n kívüli országba, másrészt viszont azt is akadályozhatja, hogy a gyermeket visszahozzák az országba, hiszen pl. repülőre útlevél nélkül nem szállhat fel.


Ezen felül miután teljesen azonos jogokkal rendelkezik, mint a másik szülő, természetesen jogosult a gyermeket haladéktalanul visszavinni korábbi szokásos tartózkodási helyére, mely ugyan konfliktusokat szülhet a két szülő közt ami a gyermekre nézve nyilvánvalóan kedvezőtlen, de valószínűleg semmiképp sem olyan mértékben, mint ha hónapokig nem láthatja egyik szülőjét.


Természetesen ezen esetekben felmerül az is, hogy a külföldre távozó szülő a gyermeket „kiveszi” a korábbi óvodájából, iskolájából és külföldön íratja be valamilyen intézménybe, illetve megváltoztatja a gyermek tartózkodási helyét is. Mindkét cselekménye jogellenes, hiszen a gyermek kiíratásához a másik szülő hozzájárulása is szükséges, tehát az intézmény a másik szülő személyhez fűződő jogait sérti meg akkor, ha annak hozzájárulása nélkül a gyermek intézményi jogviszonyát megszűnteti, illetve a hatóság, ha a gyermek tartózkodási vagy állandó bejelentett lakóhelyét megváltoztatja, ami komoly kártérítési következménnyel is járhat.

Amennyiben ugyanis bármely szülő meg akarja változtatni a gyermek óvodáját/iskoláját, netán a tartózkodási helyét vagy állandó bejelentett lakóhelyét, a másik szülő hozzájárulását ki kell kérnie, ha pedig az nem járul hozzá, akkor a gyámhivatalhoz vagy a bírósághoz fordulhat (Csjt. 73. §) az óvoda/iskola, ill. a tartózkodási hely kijelölése érdekében, ill. a gyermek végleges külföldre távozásának engedélyezése érdekében.

Ez a szabály akkor is él, ha a gyermeket a bíróság már elhelyezte a külföldre távozó szülőnél, azonban ezen szülő, miután a szülői felügyeleti joga ilyen esetben a törvény erejénél fogva szünetel (arra nem jogosult, hogy a gyermek útlevelét visszavonassa).

Megjegyzem, hogy ha az útlevél vissza is van vonva, a gyermek személyi igazolvánnyal ettől még utazhat az UNIO-n belül.


Ha tehát a szülő szülői felügyeleti joga szünetel, viszont a kapcsolattartás szabályozva volt, akkor ezen szülő még a kapcsolattartás végrehajtását kérheti. Sajnos itt igen fontos szerepe van annak, hogy a szabályozás pontos legyen és a döntés végrehajtható legyen, pl. előfordult olyan, hogy a gyámhivatal ilyen esetben azért utasította el a végrehajtási kérelmet, mert álláspontja szerint a bíróság azon megfogalmazása, hogy az apa az „anya lakásán” veheti át a gyermeket, jelenti azt is, hogy ott, ahol épp az anya lakik, tehát ha épp külföldön van, akkor az apának oda kell mennie a gyermekért.


Itt el lehetne vitázni arról, hogy a bíróság hibázott amikor így szabályozta, a gyámhivatal, amikor így értelmezi, vagy az ügyvéd, amikor nem figyelt a megfogalmazásra és nem kifogásolta azt, nem gondolva arra, hogy az anya esetleg külföldre távozik a gyermekkel. Persze ilyenkor is felvetődik a kártérítési felelősség is, hiszen hihetetlen károkat tud okozni a különélő szülő számára egy-egy ilyen eset, azt leszámítva, hogy tetemes ügyvédi és utazási költsége keletkezik, kiesik a munkából, mentálisan is komoly sérüléseket szerez és jelentős nem vagyoni kára is keletkezik.

Bár a hatályos szabályozás szerint az elmaradt kapcsolattartást kötelező pótolni, az utóbbi 3 évben egyetlen olyan üggyel sem találkoztam, ahol a gyámhivatalok a kapcsolattartás pótlását elrendelték volna annak ellenére, hogy ezt jogszabály (Gyer. 30. § (8) bekezdése) írja elő. Mindenesetre ilyen esetben legalább a bírságot általában kiszabják a külföldre költöző szülővel szemben, minthogy az önhiba ilyen esetben egyértelműen megállapítható, hiszen bár az UNIO területén mindenki szabadon oda költözik ahova akar, ez nem jelenti azt, hogy mindenki oda viszi a gyermekét, ahova akarja. A gyermeknek és a különélő szülőnek is vannak ugyanis jogai, az az álláspont pedig téves, hogy egy évet meg nem haladóan a gondozó szülő a különélő szülő hozzájárulása nélkül külföldre viheti a gyermeket.


Maga a nemzetközi egyezmény is azt mondja ki, hogy jogellenes a gyermek végleges, ill. a tartós külföldre vitele is, márpedig a nyaralási célú külföldre vitelnél (tehát maximum 1 hónapnál) hosszabb külföldre vitel mindenképpen tartósnak minősül, épp ez az oka annak, hogy például Angliában már bűncselekmény, ha az egyik szülő a másik szülő hozzájárulása nélkül egy hónapnál hosszabb időre viszi külföldre a közös gyermeket.

Álláspontom szerint azonban jogellenes a külföldre vitel minden olyan esetben is, amikor (a Gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezménnyel összhangban) a különélő szülő a felügyeleti jogát és/vagy a kapcsolattartási jogát nem tudja gyakorolni, márpedig ha például egy különélő szülő kapcsolattartási joga úgy van szabályozva, hogy például minden másnap találkozhatna a gyermekével, akkor már egy hét külföldre vitel is jogellenes, ha az alatt a különélő szülő a kapcsolattartási jogával nem tud élni. Itt tehát minden esetben azt is mérlegelni kell, hogy a különélő szülő milyen jogokkal rendelkezik, mely jogait sérti a külföldre vitel. Magyarországon a gyermekek jogellenes külföldre vitele ugyan önmagában nem bűncselekmény, azonban azáltal, hogy a kapcsolattartás akadályozása viszont az, ha a gondozó szülő a gyermeket úgy és annyi időre viszi külföldre, hogy a különélő szülő kapcsolattartási jogát akadályozza, akkor a gyámhivatal végrehajtási bírsággal sújtja, ezt követően pedig már minden egyes kapcsolattartás megakadályozása a kiskorú veszélyeztetésének folytatólagos elkövetése folytán bűncselekmény (Btk. 195. § (4) bek.)


A Nemzetközi Magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. értelmében:

3. § (1) Ha az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából a jogvitában megítélendő tények, vagy viszonyok jogi minősítése kérdésében vita van, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni.

7. § (1) Mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék.

10. § (1) Az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában személyi állapotát, továbbá személyéhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni.

11. § (1) Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket.

(2) Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog.


Ugyanakkor ezekben az eljárásokban a joghatóságot (hogy melyik államnak van döntési joga) az UNIO-s jog határozza meg az UNIO-n belül.

A 2201/2003-as EK rendelet (Brüsszel II. rendelet) értelmében:

(12) Ezen rendeletben megállapított szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság jogalapját a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével alakítják ki, különösen a fizikai közelség alapján. Ez azt jelenti, hogy a joghatóságot mindenekelőtt a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam szerint kell megállapítani, kivéve azokat a bizonyos eseteket, amikor megváltozik a gyermek szokásos tartózkodási helye, vagy ha a szülői felelősséget gyakorlók között megállapodás jön létre.


A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Hágai Egyezmény) szerint:

A gyermek elvitele vagy elrejtése jogellenes, ha az

a) sérti az azon Szerződő Állam jogrendszere szerint egy személynek, egy intézménynek vagy bármilyen más szervnek - akár együttesen, akár külön-külön - juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét vagy elrejtését közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és

b) ezeket a jogokat az elvitel vagy elrejtés időpontjában - együttesen vagy külön-külön - gyakorolták vagy azok gyakorlásában éppen az elvitel vagy elrejtés akadályozta meg az arra jogosultakat.


A szokásos tartózkodási hely tekintetében a bírói gyakorlat ad iránymutatást:

BH2004. 239 és

A szokásos tartózkodási hely fogalmának értelmezése a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény alkalmazása során (1979. évi 13. tvr. 2. §, 12. §; 1986. évi 14. tvr. 3. §).

BH1998. 27.

I. A jogellenesen elvitt gyermek visszaadására irányuló eljárásban az elvitel jogellenességét annak a szerződő államnak a joga szerint kell vizsgálni, ahol a gyermek az elvitelt megelőzően jogszerűen tartózkodott. [1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett, Hágában, 1980. október 25. napján kelt Egyezmény 3. cikke].

II. A fenti eljárásban bizonyításnak csak az Egyezmény 12-15. cikkeiben meghatározott körben van helye [7/1988. (VIII. 1.) IM r. 8. § (3) bek.].

A nemzetközi jogszabály a gyermekek tartós, vagy végleges külföldre távozása esetére rögzíti, hogy jogellenes a külföldre vitel, ha az elvitel vagy elrejtés időpontjában a másik szülő által gyakorolt felügyeleti jogot sérti.


A gyermek jogellenes külföldre viteléről szóló PK 284. állásfoglalás értelmében:

I. A magyar jog szerint jogellenes a gyermek Magyarországról való elvitele vagy külföldön történő elrejtése, ha:

d) különélő szülők esetében a szülő a nála elhelyezett gyermeket a másik szülő beleegyezése nélkül tartósan vagy végeleges letelepedés szándékával viszi külföldre, kivéve, ha bírósági döntés ezt lehetővé tette;

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8. cikke rögzíti, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.”

Az egyik szülő azzal, hogy a gyermeket külföldre viszi a másik szülő tudta és/vagy beleegyezése nélkül (vagy a szülő a külföldre vitelhez ugyan hozzájárul, de a kint maradáshoz nem), megakadályozza a másik szülőt abban, hogy a szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási jogát gyakorolja.


Az 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) értelmében:

72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.

(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása.


Ez igazolja, hogy amennyiben a felek külön élnek és a gyermeket a bíróság elhelyezte valamelyik félnél, a másik félnek pedig kapcsolattartási jogot biztosított, ezen fél (mint különélő szülő) a szülői felügyeleti jog részjogosítványait gyakorolhatja.

A gyermek külföldre vitele ebben megakadályozza és ne felejtsük el, hogy egy pár hónapos, vagy akár pár éves gyermek esetén ez a különélő szülő és a gyermek számára vissza nem fordítható károsodást okoz, hiszen például soha többet nem lesz a gyermek 1-2-3 éves, a különélő szülő nem lesz jelen, amikor a gyermek elindul, amikor megszólal, amikor először óvodába megy, amikor megtanul biciklizni, nem mesélhet neki, nem beszélhet vele, nem ölelheti át stb.


Ugyanezen jogszabály 73. §-a értelmében:

73. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szülői felügyelet körébe tartozó olyan kérdésekben, amelyekben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem tudnak egyetértésre jutni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések kivételével -, a gyámhatóság dönt.

(2) Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés - a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése [77. § (2) bek.] kivételével - a bíróság hatáskörébe tartozik.


Magyarországon a gyermek tartós vagy végleges külföldre távozásához tehát gyámhivatali hozzájárulás szükséges.

A Csjt. 77. § (1) bekezdése értelmében: „A szülők saját háztartásukban kötelesek gondoskodni a kiskorú gyermekük állandó lakásáról. A gyermek állandó lakásának - ha jogerős ítélet vagy gyámhatósági határozat másként nem rendelkezik - a szülők állandó lakását kell tekinteni, akkor is, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodik.

(3) A szülőnek a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.”


a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet értelmében:

41/A. § A kiskorú gyermek külföldi letelepedési szándékának bejelentéséhez a szülőnek, törvényes képviselőnek csatolnia kell a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 77. § (3) bekezdése szerinti gyámhatósági jóváhagyást is.


A 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet is szabályozza a gyermek végleges külföldre távozását

22. § (1) A gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozat jóváhagyása [Csjt. 77. § (3) bek.] iránti kérelemhez csatolni kell azokat az okiratokat (különösen: a külföldi hatóság által kiállított környezettanulmányt, iskolalátogatási igazolást, jövedelemigazolást, befogadó nyilatkozatot), amelyekből megállapítható, hogy a gyermek nevelése, tartása, ellátása, tanulmányainak folytatása külföldön biztosítva van.

(2) A gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó jognyilatkozat elbírálása során mérlegelni kell, hogy a kapcsolattartást szabályozó bírósági vagy gyámhivatali határozat végrehajtása nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában biztosítható-e.

(3) Ha a különélő szülők a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölésében nem tudnak egyezségre jutni, a gyámhivatal tájékoztatja a feleket a bírósági eljárás megindításának lehetőségéről.

(4) A gyermek végleges külföldre távozása esetén a gyámhivatal

a) határozatában tájékoztatja a gyermek törvényes képviselőjét a lakcímváltozásra vonatkozó jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségéről, továbbá arról, hogy kérheti a kapcsolattartás újraszabályozását,

b) határozatában tájékoztatja a kapcsolattartásra jogosult szülőt arról, hogy a külföldre költözést követő 3 hónapon belül kérheti a gyámhivataltól a kapcsolattartás szabályozását, újraszabályozását, ha a gyermek a törvényes képviselőjével az Európai Unió valamely tagállamába jogszerűen távozik,

c) az engedélyező határozatot közli a családtámogatási ellátást folyósító szervvel.


A 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 34. §-át sokszor értelmezik félre még egyes bíróságok is, amikor úgy értelmezett, hogy ezen jogszabály engedélyezi, hogy egy évet meg nem haladóan a gyermeket külföldre lehet vinni a különélő szülő hozzájárulás nélkül.

A jogszabály ugyanis ilyet nem mond ki, egy ilyen értelmezés a különélő szülő és a gyermek jogainak semmibe vételét jelentené, hiszen például egy pát hónapos gyermek egy év alatt el is felejtené a különélő szülőjét, ha nem találkozik vele.

A jogszabály kizárólag annyit rögzít, hogy amennyiben a szülői felügyeletet gyakorló szülő a kiskorút tartósan külföldön kívánja elhelyezni, akkor a gyermek tartózkodási helyének kijelölése kérdésében a bíróság dönt.

A családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet értelmében:

34. § A gyermek tartózkodási helyének kijelölése kérdésében - a különélő szülők közötti vita esetén - a bíróság akkor dönt, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő a kiskorút tartósan állandó lakásán kívül más személynél (intézményben) vagy tartósan (egy évet meghaladóan) külföldön kívánja elhelyezni.


Ezen szabály sugallja azt, hogy kizárólag az egy évet meghaladó külföldre vitel tekinthető tartósnak, azonban álláspontom szerint tartós elvitelnek számít az is, ha olyan időtartamra viszi valaki külföldre a gyermeket, amely időtartam már belecsúszik a kapcsolattartás időpontjába, hiszen ha nem így lenne, akkor értelmét veszítené a gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezmény, amelynél az eljárást egy éven belül kell megindítani.

A Hágai Egyezmény szintén hivatkozik a tartós elvitelre, azonban a tartósságot ugyanúgy értelmezi, ahogyan én, hiszen az eljárást 1 éven belül meg kell indítani és minél később indítják, annál kisebb az esély a pernyertességre. Ezt az Európai Unió számos országában értelmezik velem azonosan, hiszen épp Angliában bűncselekménynek minősül, ha 30 napnál hosszabb időtartamra viszi külföldre a gondozó szülő a gyermeket úgy, hogy a különélő szülő ebbe nem egyezett bele (1989 és gyermek jogi törvény 13 rész 1 és 2. bekezdése).

A Hágai Egyezmény alapján a hasonló esetekben az angliai formanyomtatvány az alábbi figyelmeztetést tartalmazza:


„Ahol egy gyermek elhelyezési rendelet van, senki nem változtathatja meg a gyermekek nevét, vagy viheti ki a gyermekeket az Egyesült Királyságból a szülői jogokkal rendelkező fel írásos engedélye nélkül, vagy a bíróság engedélye nélkül. Ez nem akadályozza meg azt a szülőt, akinél a gyerekek el vannak helyezve, hogy 1 hónapnál kevesebb időre elvigye a gyerekeket külföldre.

Bűncselekmény lehet az 1984-es, gyermekek jogtalan elviteléről szóló törvény alapján, ha a gyermeket az Egyesült Királyságból bírósági engedély nélkül elviszik. Ahol kapcsolattartási rendelet van, ha nem tartja be ezt a rendeletet, (a) bírósági eljárás indulhat, és börtön büntetésre számíthat, vagy pénz büntetésre;és/vagy (b)a bíróság közszolgálati munkára, vagy pénz megfizetésére ítélheti”


Tekintettel arra, hogy Hágai Egyezmény értelmében egy éven belül kell az eljárást megindítani a gyermek visszahozatala érdekében és minél később indul az eljárás, annál eredményesebben hivatkozhat a jogellenes magatartást tanúsító szülő arra, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helyévé vált a külföldi tartózkodási hely, ellentétes a Hágai Egyezménnyel az a jogértelmezés, hogy egy éven belüli időtartamra minden további és a különélő szülő hozzájárulása nélkül el lehetne vinni a gyermeket, hiszen egyrészt ezen egy éven belül sem tudná a különélő szülő gyakorolni a törvény (Csjt. 72/B (2) bekezdése) által biztosított felügyeleti jogot, másrészt ez lehetőséget adna a Hágai Egyezmény kijátszására azáltal, hogy a szülő azt mondja, hogy egy évet meg nem haladóan megy külföldre, mondjuk 364 napra, majd ezt követően mégsem hozza vissza a gyermeket, ezután pedig már a Hágai Egyezmény alapján eredménnyel eljárás nem indítható, hiszen a gondozó szülő arra hivatkozhat, hogy a gyermek közben beilleszkedett az ottani közösségbe és szokásos tartózkodási helyévé vált Anglia.


Az ilyen jogszabály meghozatala egyébként is jogellenes lenne a Jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény értelmében is, hiszen sértné a 2. § (4) bekezdés c) pontját.

a jogalkotásról

2. § (4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály

a) megfeleljen az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek,

b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe,

c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és

d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.

3. § Az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.


Nem felel meg a jogalkotási törvénynek egy nemzetközi egyezménnyel ellentétes értelmű, a nemzetközi egyezmény kijátszására alkalmas, egyébként pedig a jogforrási hierarchia alacsonyabb szintjén álló jogszabály.


A Tanács 1347/2000/EK rendelete értelmében:

(11) E rendelet azokban a kérdésekben terjed ki a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségére, amelyek szorosan kapcsolódnak a házasság felbontásával, a különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos eljárásokhoz.

(12) Az e rendeletben elfogadott joghatósági okok azon a szabályon alapulnak, hogy valóságos kapcsolatnak kell lennie az érintett fél és a joghatóságot gyakorló tagállam között; ezen okok kiválasztása annak a ténynek az eredménye, hogy azok különböző nemzeti jogrendszerekben léteznek, és a többi tagállam által elfogadottak.

(13) Házassági válságban lévő két házastárs közös gyermekeinek védelmével kapcsolatban az egyik figyelembe veendő kockázat az, hogy az egyik szülő a gyermeket másik államba viszi. Ezért – különösen a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-én kelt Hágai Egyezménynek megfelelően – a gyermekek alapvető érdekeit meg kell védeni. A jogszerű szokásos tartózkodási hely szerinti joghatósági ok nem változik azokban az esetekben, amelyekben a szokásos tartózkodási helyet a gyermek jogellenes elvitelével vagy visszatartásával ténylegesen megváltoztattak.

(14) E rendelet nem akadályozza, hogy a tagállam bíróságai, tekintettel az adott államban lévő személyekre vagy vagyonra, sürgős esetekben ideiglenes intézkedéseket rendeljenek el, beleértve a biztosítási intézkedéseket is.

(15) A "határozat" csak a házasság felbontásához, a különváláshoz vagy a házasság érvénytelenítéséhez vezető határozatokra utal. Azokat az iratokat, amelyeket végrehajtható okiratként készítettek vagy vettek nyilvántartásba, és amelyek végrehajthatók az egyik tagállamban, az ilyen "határozatokkal" egyenértékűnek kell tekinteni.

(16) Valamely tagállamban hozott határozat elismerése és végrehajtása a kölcsönös bizalom elvén alapul. Az elismerés megtagadásának okait a szükséges minimumon kell tartani. Annak érdekében, hogy az összeegyeztethetetlen határozatok elismerését megakadályozzák, ezeknek az eljárásoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek biztosítják a közrend figyelembevételét a megkeresett tagállamban, valamint óvják a védelem és a felek jogait, beleértve bármely érintett gyermek egyéni jogait.

(17) A megkeresett állam nem vizsgálhatja felül sem az eredetileg eljáró állam joghatóságát, sem a ténymegállapítást.


2012. október 25.


Folytatás a későbbiek során várható

dr. Regász Mária

ügyvéd

Kiemelt Cikkek
Kövessen (még nem üzemel)
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
Legújabb Cikkeink